mintha ősi bűnöket
mosna a könny, a gyűlölet
tespedt iszap-hordalékát,
felgyülemlett szív-töltetet,
.
s a szaporán pergő cseppek
apránként oldva a testnek
vétkeit, magukba rejtőn
nyelnék el végleg a múltat –
.
a szántók pőre ráncait
mélyíti, vájja az égi
könnyeső, hogy reggelre
.
fényes, gyolcsfehér lélekkel,
hóarccal, parázs szemekkel
keljen a szelídült világ
