Az afrikaiak úgy tartják, hogy az emberi test a művészet számára a legszebb felület: az emberi test maga lehet festmény, szobor. Azt, hogy ezt a felületet hogyan, milyen módon díszítik, ékesítik, január közepéig még megcsodálhatjuk a szabadkai Városi Múzeumban. Tették ezt az elmúlt hetekben már nagyon sokan. Szép számú látogató volt kíváncsi a belgrádi Afrikai Művészetek Múzeumának egy különleges világból ízelítőt nyújtó Ősművészet című kiállítására.
Viktorija Šimon Vuletić, az Európán kívüli gyűjtemény szervezője elárulta, hogy a szabadkai múzeumnak is van egy nagyon gazdag, értékes Európán kívüli gyűjteménye, amelyet Vojnich Oszkár 1913-ban ajándékozott a városnak. Ez alapján jött létre az együttműködés a belgrádi Afrikai Művészetek Múzeumával, ahol májusban nyílt kiállítás a szabadkai tárgyakból. Tavasszal a Nemzeti Kulturális Alap támogatásának köszönhetően Szabadkán is elkészül egy tárlat a város saját, Európán kívüli legátumaiból, s a múzeum munkatársainak egyik célja, hogy az intézménynek a Vojnich-hagyatékból állandó tárlata legyen.
Addig pedig hasonlóan érdekes világba csöppenhetünk az Ősművészet című kiállításnak köszönhetően a Városi Múzeumba lépve. Portrék kitetovált, kifestett afrikai emberekről, nőkről, férfiakról, fiatalokról, idősekről egyaránt, teheneket, bikákat, madarakat ábrázoló barlangrazjok, sziklafestmények fotói... A fényképeket belgrádi és külföldi fotóművészek készítették.
Viktorija elmagyarázza, a test díszítésének háromféle módját örökítik meg a képek. Az egyik a szkarifikáció, vagyis a tesbe vésés, ami igen fájdalmas eljárás. Sokszor a felkarcolt bőrt mésszel, sóval is bedörgölik, hogy a seb minél tovább megmaradjon. Sok nő hordja a hasán a termékenység jelképét is, vagy az ún. alvózsámolyt a vállán, ami jelképezi, hogy a férj megpihenhet a felesége vállán. Ezek mind véséssel készült motívumok. A második módszer az Afrikán kívül is igen kedvelt tetoválás. Többen vélik úgy, hogy a legszebb tetoválásokat a maorik készítik Óceániában. A harmadik testdíszítési módszer a testfesték ideiglenesen megmaradó festékanyaggal. Ezt akkor alkalmazzák, amikor az ember az életének egy fontos állomáshoz érkezik, például, amikor asszony lesz a lányból. A nő férjhezmenetele tulajdonképpen egy beavatási szertartás, aminek része a test kifestése is. Vannak törzsek, melyek napról-napra kifestik magukat, de harcosok fesztiválján vagy beavatásokon szertartásokon mindenképpen. A felfestett motívumok a dekorativitáson túl státusszimbólumok is, a törzsben elfoglalt társadalmi helyzetet is jelölik.
