A vajdasági magyar tudományosság még mindig adósa Sziveri Jánosnak. A Sziveri-életmű ápolása és feldolgozása tekintetében vannak jelentős lépések, de ezeket a lépéseket elsősorban Magyarországon tették meg. Itthon csak Jancsi kis szülőfaluja igyekezett ápolni szellemiségét a maga eszközeivel, ez azonban nem pótolhatja azt az űrt, amit kiadóink, felsőoktatási és tudományos intézményeink államilag támogatott berkeiben kellene elvégezni – mondta dr. Csányi Erzsébet tanszékvezető egyetemi tanár az 1990-ben, 36. életévében elhunyt vajdasági költő emlékének szentelt rendezvényen, melynek az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék adott otthont.
A Sziveri életéből és munkásságából táplálkozó műsor annak a programsorozatnak volt a része, amely Sziveri összegyűjtött műveinek 2011-es kiadását követően indult útjára. A tragikus sorsú költő barátai, szerzőtársai, életművének ápolói jártak már Kolozsvárott, Pozsonyban, Nyitrán, Debrecenben és Szabadkán, de úgy érezték, mindaddig nem teljes a sor, amíg Újvidékre, Sziveri és az egyetemes magyar irodalom szempontjából is meghatározó helyszínre nem látogatnak el. Itt volt Szőcs Géza költő, dr. Géczi János író, költő, a Pannon Egyetem Antropológia és Etika Tanszékének tanára, dr. Ladányi István, a Pannon Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének munkatársa, a veszprémi Sziveri János Intézet vezetője, valamint Reményi József Tamás irodalomkritikus, szerkesztő, de bekapcsolódott a beszélgetésbe Virág Gábor, a Forum Könyvkiadó frissen kinevezett igazgatója is.
Az erdélyi származású Szőcs Géza elmondta, 1979-ben kíváncsiságból látogatott Újvidékre, melyet az akkori magyar szellemi fővárosok egyikének nevezett. „Újvidék fogalom volt, egy elképzelhetetlen színfolt a magyar szellemi térképen: szabad, liberális és nagyvonalú. Ennek a szellemiségnek volt a hordozója az Új Symposion folyóirat, amely többször is megvívta a maga harcát az aktuális hatalommal – mondta Szőcs, utalva arra, hogy a legendás folyóirat főszerkesztőjeként Sziveri is összetűzésbe került a politikummal.
Mint mondta, Sziverit már akkor ismerte meg, amikor súlyos beteg volt, ez alapjaiban határozta meg kapcsolatukat. A költővel folytatott beszélgetéseinek irodalommá párolt szövegeiből olvasott fel néhányat.
„Pedig Sziveri nagyon itthon volt ebben a közegben. Pedig annyira magától értetődő volt az ittléte, amikor Újvidékre kerültem és megismertem. Az ő jelenléte zökkentett ki a szép történetek narratívájából és ekkor ismertem fel azt, hogy bármi megtörténhet velünk” – mondta Ladányi István, aki a Veszprémben megjelenő Ex Symposion szerkesztőjeként éltette tovább Sziveri szellemiségét.
Elmondta, 1983 októberében, már a Sziveri fémjelezte Symposion-szerkesztőség politikailag motivált szétzilálása után ismerkedtek meg. „Annak ellenére, hogy már akkor kezdtem látni, hogy az a történet miről szólt, ő egy biztos figura volt Újvidéken” – mondta Ladányi.
Reményi József Tamás, a Sziveri-összes szerkesztője nem próbálta véka alá rejteni meghatottságát és lelkesedését, hogy Újvidéken lehet, abban a városban, ahol Sziverivel is megismerkedett és ahová Sziveri is minden idegszálával kötődött. „Sose éreztem még úgy, hogy teste van annak, amiről beszélünk” – mondta Reményi, aki hozzátette, bár Sziveri leépülésének története veszi kezdetét Újvidékről Szabadkára, majd Budapestre kényszerülésével, a költészete mégis paradox módon ekkor teljesedett ki, „eljutott a líra csúcsaira”.
Géczi János – kissé karikírozva – Sziveri fölbukkanására emlékezett vissza. „Jött Vajdaságból egy meglehetősen kétes figura, egy bunkó, barbár ember, amilyet nem hordott a hátán a föld az utóbbi 30–40 évben. És olyan nyelvet beszélt, ami nekünk egyszerűen hihetetlenül nagy élmény volt, mert képes volt úgy költészetet csinálni, hogy annak minden szavát ismerjük. A középkori vershagyomány, a vagabundusság volt az, ami a személyiségében is megjelent, és ez volt ’elviselhetetlen’ benne. Tőle tanultuk meg, hogy a világot csak radikálisan lehet érzékeltetni igazán, nem a szalonirodalmon keresztül – mondta Géczi.
Virág Gábor, aki maga is volt főszerkesztője a Symposion folyóiratnak, József Attiláéhoz hasonlította Sziveri lehengerlő erejű költészetét.
„De nem csak az életműve, az egész élete nagy hatással volt rám és egész generációmra. Az általunk szerkesztett Sympo idején is sokszor emlegettük Sziverit, és igyekeztünk egy hasonló, provokatív hangot megütni, mind az irodalmi, mind a kritikai beszédmódban” – mondta Virág, majd arról beszélt, hogy a Sziverivel és az általa vezetett folyóirattal történtekhez hasonló események játszódtak le a vajdasági magyar irodalmi és közéletben korábban, de napjainkban is. „Részben ugyanaz megtörtént a Tolnai-féle Symposionnal, de utalhatok a mi generációnkhoz is kötődő esetre, a Pressburger-féle Magyar Szóval történtekre, ahol szintén megvannak a hasonlóságok” – mondta Virág.
A műsorban közreműködött Pálfi Ervin színművész, aki megzenésített Sziveri-verseket adott elő.
