Arról, hogy mi jellemezte a két világháború közötti Szabadka, Szeged, Temesvár építészetét, nemrégiben jelent meg egy átfogó kiadvány. A szabadkai, temesvári és bukaresti építészek kutatási eredményeit a szabadkai székhelyű Községközi Műemlékvédelmi Intézet jelentette meg egy vaskos, sok fotóval illusztrált könyvben. A négy szerző közül kettővel, Dömötör Gábor és Gordana Prčić Vujinović szabadkai építészekkel beszélgettünk arról, hogy mi is váltotta fel a korábbi, szecessziós időszakot:
– A húszas évekre még mindig a stilizált homlokzati elemek a jellemzőek, Szabadkán az eklektika dominált, a szecessziós motívumok már leegyszerűsített formában jelentek meg. Magyarországon visszafordultak a neobarokk felé, Temesváron az ún. romániai nemzeti stílus jegyei jelennek meg – mondja Dömötör Gábor építészmérnök, aki a kutatás koordinátora volt. Mint megtudtuk tőle, a harmincas években 1933–35-ben történt meg e régióban a modern építészet áttörése, amely a nemzetközi irányzatok követését jelentette.
A szürke, dísztelen sarokház, a valamikori munkabörze épülete (Molnár Edvárd felvétele)
A vasbeton az első világháború előtt megjelent, de szélesebb körű használata a húszas-harmincas években történt meg, most már minden szerkezeti elemre kiterjed alkalmazása. A fürdőszobák is e korszakban válnak tömegessé, s a távfűtés is mind elterjedtebb lesz a lakásokban, közintézményekben. A korábbi függőfolyosós lépcsőházakat a belső lépcsőházak váltják fel ebben az időszakban.
Szabadkán a színház mögött, a mai Vladimir Nazor utca szinte minden háza a húszas években épült, Váci István, Beno Mačković tervezték ezeket, de említhetnénk a Nićin-palotát is a korzó sarkán, amely tervezője Bedő Ferenc. A mai Jadran épülete, azaz a Sokol dom tervezése még 1924-ben megkezdődött, a harmincas években épült csak fel. A harmincas évek modernista korszakában nem mertek az építészek teljesen elszakadni a díszítéstől, féltek az üres homlokzattól, ezért társművészeti alkotások, tehát pédául szobrok jelentek meg a homlokzatokon, de említhetnénk a zászlótartókat is az oromfal kellős közepén – hallottuk Gordana Prčić Vujinović építésztől.
Mint megtudtuk, az említett időszakban jelent meg a nemes vakolat, amely mind a mai napig jól állja a sarat. A két háború közötti időszak épületeinek restaurálásán gondolkodnak Szabadkán, s habár jó állapotban vannak ezek a házak, de meg kell tisztítani ezeket, kiegészíteni a hiányzó részeket ugyanolyan vagy hasonló vakolattal, mint egykor használtak.
Egyébként, a könyv ötlete 1999-ben fogalmazódott meg, 2000-ben és 2001-ben folyt a kutatómunka, 2003-ban pályáztak először a kiadásra eszközökre, s ettől az évtől dolgoztak a könyvön. Eredetileg angol nyelven készültek a tanulmányok, a prágai Central European University Research Support Scheme programjában feltételként szerepelt, hogy angol nyelvű munkákat kell átadni. A könyv magyar és szerb nyelvű, az összefoglaló angol és román nyelven is készült.
Most budapesti és szegedi bemutatót terveznek. A könyv megjelentését az említett prágai alapítvány mellett a magyarországi Nemzeti Kulturális Alap, a tartományi kisebbségügyi titkárság és a tartományi oktatási és művelődési titkárság, a magyarországi Szülőföld Alap és Szabadka városi tanácsa támogatta.
