Az egymás után sorjázó hegyek, akár ősöreg, alvó óriások, gerincük mentén fenyvesek, bokrok ligetei, itt-ott sárguló fűcsomók. A szurdokokban hegyi patak fakad, a sziklák tövéből vékonyka érként csordul alá, majd egyre nagyobb erővel szélesíti medrét, s csobog a lankák, mezők felé, útközben karcsú lámpaoszlopokat, hídlábakat kerülget, majd eltűnik a kis piros tetejű házikók mögött. A patakpart vonalát követő sínpár ezüstös kígyóként tekereg a hegy torka felé, ahonnan egyre erősödő zakatolást hallani. Jön a vonat! – kiáltják a bámész gyerekek kórusban, s az alagútból kigördülő szerelvény máris befut a takaros állomásra, majd lefékez a pirosra váltó jelzőlámpa előtt.
– Az volt a célunk, hogy egy olyan valósághű terepasztalt építsünk meg, amely a körülöttünk lévő világ szakasztott mása, és méltó környezete lesz e vonatcsodáknak – kezdi mosolyogva beszélgetésünket Bátori István, a Hajdújáráson tartott vasútmodellező kiállítás egyik ötletgazdája és kivitelezője, akit arra kértem, mesélje el, hogyan sikerült ezt a liliputi hegyvidéki-alföldi minivilágot idevarázsolni, a kíváncsiskodók gyűrűjébe.
– Nagyjából másfél évtizede foglalkozom vasútmodellezéssel, persze hobbiként, hisz a dolgos hétköznapok a gyümölcsösben telnek, ez pedig a szabad percek, a szabad félórák tevékenysége. A padláson lévő terepasztal a kikapcsolódás helye, ott jövünk össze néhányan, mi, egy hullámhosszon lévők, barkácsolgatunk, ötleteket cserélünk, így született meg a terv, hogy ne csak a padlás homálya fedje az elkészült munkákat, hanem rendezzünk kiállítást, osszuk meg a látványt másokkal is. A sikeres fogadtatás újabb megmutatkozásokra sarkallt bennünket (mindenhol szívesen kiállítunk, ahová meghívnak, ahol helyet biztosítanak), illetve ösztönöz a terepasztal további bővítésére, ami immár tizenöt méteresre nőtt.
A változatos flórát és faunát felvonultató terepasztalt és a művészien kidolgozott tereptárgyakat nézegetve felmerül a szemlélőben, hogy ez a gazdag képzelőerővel rendelkezők hobbija.
– Akinek elég vastag a pénztárcája, nincs szüksége különösebben élénk fantáziára, hisz megveheti a szebbnél szebb modellezési alapcsomagokat, a méregdrága, készre gyártott tereptárgyakkal. Nálam bizony fantáziára és kézügyességre van szükség, hisz a vonatokat, síneket és egyes épületeket leszámítva saját kezűleg készítek el mindent. Jól jönnek a segítőkész rokonok és barátok, akiknek eszükbe jut, hogy porosodik a pincéjükben, padlásukon néhány régi síndarab, egy-egy gyerekkori játékmozdony, kocsik, amiket szívesen elajándékoznának. Persze egyes elemeket csak vásárlás útján lehet beszerezni, én német, osztrák és szlovén modellezési kellékek közül választok általában, bár ezekért is sajnos Szegedre vagy Pestre kell utazni, szóval előzőleg tízszer meggondolok minden ilyen jellegű beruházást.
Sínbuszok, villany- és gőzmozdonyok, személyszállító kocsik, tehervagonok, pazar állomásépületek, házak – e kellék-sokféleség birtokában hogyan határozható meg a cél, melynek elérése (megszerzése) motivál, számodra mi a távlat, a hajtóerő?
– Háromféle: junior, hobbi és profi csomag közül választhat, aki modellezni szeretne. A junior – ahogy a neve is mondja – gyermekeknek való; mi baráti körben a közepes árfekvésű, H0-s méretarányban, 1:87-es kicsinyítéssel készült hobbit alkalmazzuk. A gyártók igyekeznek lépést tartani a kuncsaftok fantáziájával, szinte minden – vonattal kapcsolatos – kellék megvásárolható, ami az ember eszébe juthat. Persze a tárgyak, kiegészítők anyaga, megmunkálása, kivitelezése között vannak eltérések. A profi szett mozdonya például fütyül, füstöl, és ha befut az állomásra a szerelvény, automatikusan kinyílik a személyszállító kocsik ajtaja... Sajnos eléggé borsos áron lehet hozzájutni, így egyelőre csak katalógusok lapjain csodálhatom.
Hegyeid, bokraid, villanypóznáid, fenyőid, hídjaid – a valódiak szinte tökéletes, kicsinyített másolatai, csak egészen közelről vizsgálgatva sejthető, hogy különleges anyagokból épül ez a minivilág, ahol ugyan nem kolbászból van a kerítés, hanem valami egészen másból...
n A kerítés kiszárított, lecsupaszított paréjszár. Zöldre festett fűrészpor a fű, sztiroporból (hungarocell) vagy esetleg gipszből készülnek a hegyek, drótvázra erősített mohából lesz a bokor és a fák lombkoronája. A villanypóznákat száraz gallyakból faragom, olajos lakk a víz, kávéházakban használatos, behajlított fejű műanyag kanálból lesz a kecses lámpaoszlop. A karácsonyi girlandok megnyírva, zöldre festett fűrészporral díszítve csodás fenyővé változnak, és legújabb találmány a telefonfülkévé avanzsált, kissé átalakított műanyag öngyújtó. Még a telefonkönyv számára is akad benne polc. Első lépésként képzeletben berendezem, benépesítem az adott területet, majd latolgatom, milyen természetes anyagok felhasználásával tudnám a lehető legtökéletesebb hatást, a valóság illúzióját elérni. Mindez kreatív gondolkodás hiányában nem megy. Egy-egy új ötlet pedig szárnyakat ad. Esetenként csak sokadik nekifutásra sikerül ténylegesen megvalósítani, ami képzeletben remekül összeállt, működött, de a végeredmény megéri a pepecselést.
Hosszú évek óta tartó készletbővítés, kísérletezés, pepecsmunka – az ezen fogalmakkal jellemezhető hobbi föltételezhetően nem lobbanékony, temperamentumos személyeknek ajánlható kikapcsolódásként...
– Rengeteg türelem, gyermeki képzeletvilág, sok szabadidő és még több hely szükségeltetik hozzá (hisz nincs az a ház, amit a folyton bővülő terepasztal nem tudna kinőni), és persze egyfajta szerelem a vonatok iránt. Barkácskörünkön belül is többen hivatásos sofőrök, sőt mozdonyvezető is van a csapatban. Nála a munka és a szerelem összefonódik. Sokan harminc-negyven éve modelleznek. Aki egyszer rákapott az ízére, egykönnyen nem cseréli le másra. Érdekes megfigyelni, hogy egy-egy kiállítás alkalmával nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is belefeledkeznek a zakatoló, zúgó, pöfögő, robogó vonatok látványába, és pár perc erejéig felszínre tör gyermeki énjük őszinte rajongása. Néha jó újra gyereknek lenni, ha csak néhány perc idejére is. Az is megtörténhet, hogy valaki épp egy ilyen kiállítás alkalmával kap kedvet a modellezéshez, lehet gyerek vagy felnőtt, bármikor belevághat, az életkor nem előny és nem akadály.
