A terem zsúfolásig megtelt. Talán meg is lepődnénk a tömegen, azon, hogy a megjelentek 5 és 75 év közöttiek, de nem tesszük, hiszen Boros György kiállításmegnyitóján vagyunk. Aki ismeri, azon sem lepődött meg, hogy állandó tárlata lesz a Kertváros helyi közösségben. Hiszen itt élte le egész életét.
– Az jutott eszembe, hogy azzal kellene kezdeni ezt a rendhagyó kiállításmegnyitót, amivel vidám osztálykirándulásokra szoktak indulni, amikor egyszer csak azt mondja az osztályfőnök: tegye föl a kezét, aki nincs itt – mondta Lovas Ildikó, a Városi Tanács művelődési tanácsosa, író, a kiállítás megnyitóján, akinek Boros György osztályfőnöke volt.
– Most azt szeretném kérni, hogy tegye fel a kezét az, aki nem ismeri Boros Györgyöt, és az is, akinek nem volt tanára, aki nem látta a Gyermekszínházban a plakátjait. Egy művészember élete, aki tanárként is dolgozik, két részből tevődik össze. Egy meghatározó szakasza az életének a teljes önzetlenségről szól, és nem róla önmagáról, azokról, akikből megpróbál embert formálni. Olyan nyitott embert, aki a művészetek irányában fogékony, és erről diákjai, akikből művészek lettek, nem kevesen, sokat beszélhetnének. A sors ajándéka is talán, meg az egészséges életmódé, amit szintén propagál Boros, hogy az életnek van egy olyan szakasza, amikor a művészettel magával foglalkozhat, az alkotó tevékenységgel, ami őt ebben a körben benne tartja. Amikor kört említek, akkor Bácskára gondolok, az akácfákra, a poros utakra, mindarra a motívumhálóra, ami a Boros-féle képzőművészetet meghatározza és az utóbbi időben sokkal szabadabban határozza meg. Lehet, hogy ha 75 évesek leszünk, akkor bennünk is elszabadul az alkotás szenvedélye és az indulatok. Kevésbé szigorú és ennek mindenképpen örülnünk kell. Ami miatt én kikönyörögtem, hogy pont itt álljunk, az ez a festmény. Ez azoknak a bácskai parasztházaknak az eleje, amelyeket mindannyian hordozunk magunkkal, ez a sáv pedig, amikor a nap a zenitjén van és a legtisztábban mutatja a dolgokat. Sugárként meghatározza a világnak, a létezésnek a lényegi pontját. A tizenkét óra, ahonnan lebukik majd, és aztán újra indul a Nap. Ez az az egység, amelyben a Borosi életművet meghatározhatjuk. Képtelen elszabadulni attól a tárgyi világtól, ami ezt a bácskai világot jelenti. A munkáiban mindig benne van a levegőnek az eső utáni nedvessége – mondta Lovas Ildikó a megnyitón, Boros György pedig elárulta, hetvenöt évvel ezelőtt a Kosztolányi Dezső utca 4-es szám alatt született, amit valamikor Zichyről neveztek el, aztán egy spanyol forradalmárnőről, majd Kosztolányiról. Ötszáz méterre ettől a helytől van a Jovan Mikić Általános Iskola, ahol 40 évig dolgozott. A lakása pedig a Hős Pinki utcában, ahol most él. Tulajdonképpen egy négyzetkilométeren élte le az egész eddigi életét. Ezért kapta a kiállítás ezt a nevet.
A Kertváros helyi közösség felújított nagytermét pedig állandó jelleggel ékesítik ezek a képek. Néha-néha bemutatkozik majd más művész is, de Boros György ott lesz, úgy, ahogy az elmúlt hetvenöt évben, a következő időkben is ottmarad.
