Ezüstmise 1963-ban
.
Tudós nagy fiára emlékezett 2012. május 31-e és június 2-a között Péterréve lakosságának az a része, akinek még jelent valamit a szellemi örökség feltárásának és megőrzésének szándéka.
Május 26-án volt száz éve, hogy a Tisza-parti településen megszületett Gyetvai Péter későbbi kalocsai kanonok, vidékünk történetének jeles kutatója. Római katolikus, református, evangélikus egyházi méltóságok, történészek, néprajztudósok, írók és tanárok jöttek hát a kivételes esemény alkalmából Péterrévére, hogy A koronakerület gondnoka – 100 éve született Gyetvai Péter kanonok, egyháztörténész címmel háromnapos tudományos tanácskozás keretében méltassák e hatalmas életművet.
Gyetvai Péter alakja és küldetésének lényege kihullott a köztudatból, pedig évszázados léptékkel mérhető életművet hagyott maga után: az 1992-ben Kalocsán megjelent A Tiszai korona-kerület településtörténete című három kötetes művével méltán sorakozott fel történetíróink legnagyobbjai – Dudás Gyula, Iványi István, Érdujhelyi Menyhért, Borovszky Samu és Szentkláray Jenő – alkotta fényes seregletébe, jelezve egyszersmind azt is: nincs az a reménytelen helyzet, amelyben ne lehetne képviselni és szolgálni annak a közösségnek az ügyét, amely útjára bocsátott, s amely reményekkel ruházott fel bennünket.
A mons. Pénzes János szabadkai megyéspüspök védnöksége alatt megrendezett ünnepség és tudományos tanácskozás május 31-i megnyitóján Bárth János néprajztudós Gyertvai Péter, a tudós pap címmel emlékezett az ünnepeltre, Matuska Márton író pedig Lelki vezetők veszejtése című előadásában a délvidéki egyházak mártírjaira emlékezett, azokra, akik az 1944-es partizán-vérengzés áldozatai lettek. „Hosszú a lemészárolt papjaink névsora. – mondotta, majd hozzátette: Nem kell különösebben bizonygatni, milyen káros következményekkel jár, ha a néptömegek lelkileg elanyátlanodnak. Több ezer éves a tapasztalat, hogy vezető nélküli tömeg sorsa az elveszés. A Bibliában számtalan helyen olvashatjuk ezt, közülük idézzünk csupán egyet, az I. Királyok könyve 22 17-et: Láttam Izraelt mint juhokat, melyeknek nincs pásztoruk.” Ezt a gondolatot csak az emlékmisével lehetett megkoronázni, melyet a péterrévei Mindenszentek templomában ft. Szakály József plébános mutatott be, amit ugyancsak az ő közreműködésével egyházzenei koncert követett. Csapó Mónika egyetemi docens Liszt, Mozart, Caccini, Bach és César Franck dalokat adott elő – feledhetetlen csengéssel, mely maradandó eseménye lesz a gesztenyefák koszorújának. Májusi ájtatosság a Mária tiszteletének szentelt tavaszi ünnep naplementéjében, zengő orgonamuzsikával, gyönyörű énekek kíséretével – igazán méltó nyitánya volt Gyetvai Péter ünneplésének.
Másnap, június elsején Bárth János elnökletével a péterrévei könyvtárban került sor a tudományos tanácskozás első szekcióülésére, melynek során Sztrikovits János újvidéki főesperes úr Az egyház fenntartó és megtartó ereje címmel tartotta meg előadását, kiemelve azt a tragédiát, amely a katolikus egyházat a kommunista terror évtizedei alatt érte. Előadásában rámutatott: az 1945 utáni megpróbáltatásokért részben mi is hibásak vagyunk, mert híveinknek megengedtük a tévedést, és nem javítottuk ki őket, amikor azt mondták, hogy „szerb templom”, „magyar templom”, „német templom”, „szlovák templom”, hiszen csak a hívő emberek otthona van. És mi lett ebből: „Csúrog, Mozsor (Mošorin) magyar ajkú lakosságát kiüldözték a községből, tehát ha nincs magyar, minek a magyar templom? Palánka Szent Erzsébet temploma, Wekkerlefalva (Nova Gajdobra), Gádor (Gakovo), Körtés (Kruševlja) német lakosságát is kiüldözték, s ha nincs német, minek a német templom? Szabadka Szent Péter temploma lebombázva. Bácsujlak (Bačko Novo Selo), Boróc (Obrovac), Dunacséb (Čelarevo), Szépliget (Gajdobra), Dernye (Deronje), Bökény (Mladenovo), Paripás (Ratkovo), Bácstóváros (Tovariševo), Bácsszentiván (Prigrevica), Rácmiletics (Srpski Miletić), Küllőd (Kolut), Szentfülöp (Bački Gračac), Szilberek (Bački Brestovac), lassú kihalásra ítélve, hiszen a németeket kilakoltatták, az ország elhagyására kényszerítették őket. E községek katolikus lakosainak összessége több mint 50.000 volt, ma 960. Ezen falvak templomai lassú elhalásra vannak ítélve.” Hasonló sorsról számolt be Dolinszky Árpád evangélikus püspök úr Az evangélikus egyház története Trianontól 2000-ig a Délvidéken címmel az általa pásztorol közösség megpróbáltatásainak, és a megmaradásért vívott küzdelmének bemutatásakor. Mák Ferenc „Ha valami nagy baj érne bennünket” című előadásában Petrányi Ferenc apátplébános közösségépítő munkájáról és mártíriumának részleteiről szólt, Csorba Béla pedig az egyház munkájáról készült rendőri megfigyelések és jelentések történéseiről számolt be a közönség előtt.
A délutáni szekcióülésen Pastyik László irodalomtörténész elnökletével Kothencz Kelemen bajai muzeológus Őrszállásiak önazonossága a XIX. század végi levéltári források tükrében címmel egy régió felekezeti és népesedési kérdéseit taglalta, Móricz Árpád református lelkész pedig A délvidéki reformátusság Trianontól napjainkig című beszámolójában egyháza megmaradásért vívott küzdelmének jelentősebb részleteit mutatta be. Ezt követően Bárth János néprajztudós – Gyetvai Péter életének és kutatói tevékenységének közvetlen tanúja – előadásában a Bácska magyar népesedéstörténetének fontosabb kérdéseiről és a kutatási szempontok jelentőségéről szólt, Pastyik László pedig A Délvidéki egyházi sajtó a XX. században címmel a tanítás terjesztésének lehetőségeiről tartott beszámolót.
Értékes színfoltja volt A koronakerület gondnoka című tanácskozásnak, hogy a rendezvényen megjelentek a Gyetvai család kései utódai, nekik köszönhető, hogy a konferencia idején látható volt az a tucatnyi fényképalbum is, amelyekbe – szenvedélyes fotósként – maga Gyetvai Péter sok ezer fénylépen mutatta be életének jelentősebb eseményeit. Bárth János szerint, e gyűjtemény a Tisza-mente népének fél évszázados történetét rejti magában. Ezt követően még arra is jutott idő, hogy a résztvevők meglátogassák Gyetvai Péter szülőházát is – mely mindenképpen megérdemelne egy emléktáblát.
A harmadik napon, június 2-án az óbecsei Városi Könyvtárban került sor a tudományos tanácskozás záró rendezvényére, melyen a Délvidék egyháztörténeteinek nyílt kérdéseiről folytatott beszélgetés után Pastyik László foglalta össze a szaktanácskozás tanulságait. Kiemelte: sikeresnek tekinti az 1945 utáni korszak első délvidéki egyháztörténeti tanácskozását, hiszen a megjelentek – átérezve az alkalom páratlan jelentőségét – őszinte lélekkel szóltak hitről, szolgálatról, papi és lelkipásztori feladatokról, hívői alázatról, a hagyományok tiszteletéről és a történelmi örökségünk megbecsüléséről – a délvidéki magyarság sorskérdéseiről. Köszönet jár érte Kinka Erzsébet könyvtárigazgatónak.
A koronakerület gondnoka – 100 éve született Gyetvai Péter kanonok, egyháztörténész címmel megrendezett tanácskozás legfőbb tanúsága, hogy érdemes emlékezni egykori nagyjainkra, azok munkásságára, hiszen éppen ők azok, akik tevékenységükkel megalapozták mai közösségeink életének erkölcsi alapjait, morális értelemben pedig irányt mutattak mindazon cselekedeteinknek, amelyekkel magyarságunk – és a jó szándékú emberek – javát szolgáljuk. S ahogy a katolikus misét zárni szokták, a résztvevők elmondták: „küldetésetek van, menjetek békével”.
