A gyerekszoba ormótlan, régi ruhásszekrényébe új jövevény kerül, felforgatva az ott lakó, elfelejtett kacatok nyugalmát. Dugófej, a világ legokosabb parafa dugója, Kajlagomb, a csorba kabátgomb, Sipirc, a kisegér, Büdi, az elkallódott zokni, Rágcsa, a falánk ruhamoly, valamint Kis-, Al- és Főcsutka, a három aszalódott almacsutka összefognak, és kiderítik, hogy az új jövevény nem más, mint a Hihetetlen Mesék Könyve. Mivel egyikük sem tud olvasni, a könyv megígéri, hogy mindennap egy-egy izgalmas történetet mesél el nekik.
Előzmények: Szekrényfenék lakói tehetségkutató versenyt tartottak, és Büdi, társai produkcióit látva, a világ legtehetségtelenebb kallódó zoknijának érezte magát. Emellett Kerekerdőről, villám sújtotta fáról és egy fejszámoló bogárról is szó esett.
– Hogy azt a pókhálós hordódongáját neki! Ha még egy vezényszót hallok, menten szétpukkanok – mérgelődött a csutka-különítmény kora reggeli gyakorlatozásától felriadt Dugófej.
Sipirc és Büdi csak mosolyogtak ezen a fogadkozáson. Ők már régóta laktak Szekrényfenéken, hozzászoktak a csutkák masírozásához, emellett Dugófejet is ismerték annyira, hogy tudják, a reggeli paprikás hangulata hamar elmúlik, és miután kidörzsöli az álmot a szeméből, ő lesz a világ legviccesebb parafa dugója.
Dugófej valóban mérges volt. A legszebb álmából riasztotta fel Főcsutka vezényszava. Egy vetélkedő döntőjéről álmodott, s az utolsó kérdés válaszát készült megadni éppen, amikor felébresztette Főcsutka rikkantása. Nagy dérrel-dúrral tápászkodott le vackáról. Elhatározta, hogy bukfencezik néhányat, hátha a tornagyakorlatok elterelik a gondolatait. Épp egy duplához készülődött, amikor ráköszönt Rágcsa.
– Csodálatos, hogy te kora reggel ilyen nyaktörő mutatványokra vagy képes! Én megmozdulni sem tudok, amíg nem tömtem tele a bendőm, utána meg amiatt nem tudok mozogni, mert tele a bendőm – kuporodott Dugófej mellé a pöttöm moly.
A dugónak jólesett Rágcsa hízelgése. Kissé megenyhülve kérdezett vissza.
– Hogy lehet, hogy ti már kora reggel így mosolyogtok? Nem idegesít benneteket a csutkák hangoskodása?
– Ők nem hangoskodnak, hanem gyakorlatoznak. Az rettentő fontos dolog – mondta Rágcsa, majd elárulta Dugófejnek, hogy a csutkák nem voltak mindig ilyen harciasak és bátrak. Régen, még mielőtt Dugófej a szilveszteri kellékekkel megérkezett volna a szekrénybe, azaz mielőtt kipottyant volna egy papírtrombita száján, Szekrényfenéken egész más volt az élet. Mindent por lepett be, a pókhálótól alig lehetett látni, és a szekrénylakók mindentől rettegtek, még a szúnyogdongástól is. Egyik nap furcsa szerzet került valamelyik felső dobozból közéjük. Szép, tarka ruhát viselt, és puska volt a hátán. Az idegen elmesélte nekik a kalandjait, ők pedig elpanaszolták neki, hogy félelemben élnek, és arra kérték, maradjon velük, vigyázzon Szekrényfenékre. A Puskás Szerzet azonban épp csak annyi ideig maradt, amíg megosztotta harci tudományát a legfélénkebb szekrénylakókkal, a három aszalódó almacsutkával, majd örökre nyoma veszett.
– Azóta gyakorlatozik minden reggel a csutka-különítménnyel Főcsutka, hogy ne felejtsék el, amit tanultak – mesélte a meglepett Dugófejnek Rágcsa.
Épp ekkor vonult el a menetelő különítmény Dugófej vacka mellett.
– Egy-két, egy-két, fejtetőre, lábtetőre, há-négy, öt-hat, fejtetőre, lábtetőre! – vezényelt a csumájukról a kobakjukra pattanó almacsutkáknak Főcsutka.
– Nevetségesek vagytok! Ricsajoztok itt hajnalok hajnalán, úgy tesztek, mintha ti lennétek a világ legbátrabb bajnokai, miközben fegyveretek sincs. Hogyan tudnátok ti bárkit is megvédeni?! – kiáltott rájuk a még mindig nyűgös Dugófej.
– Még hogy nincs fegyverünk? Már hogyne lenne! A titkos csudafegyverről megfeledkezel? – válaszolta sértődötten Főcsutka.
– Na hiszen! Senki sem látta közülünk, olyan titkos. Miféle fegyver az?
– Mielőtt még bármit is válaszolnál, Főcsutka, szeretném, ha meghallgatnátok a mai mesémet – szólalt meg váratlanul a Hihetetlen Mesék Könyve, s máris lapozni kezdett.
„Az Újperenciás tenger legmélyén, ahová csak ritkán jut le egy-egy fénysugár, különös teremtmények éltek. A Lábasfejű Fenéklakók. Azzal telt el minden napjuk, hogy a fejükből kinövő, folyton összegabalyodó lábacskáikat próbálták kibogozni, ám ez szinte sohasem sikerül nekik. Ezért folyton a tengerfenéken hevertek, és csak akkor mozdultak meg, ha arrébb lökte őket egy arra úszó halacska vagy egy erősebb tengeri áramlat. A pletykás Tengeri Uborka azzal a hírrel érkezett egyszer hozzájuk, hogy nagy veszély fenyegeti őket. Rájuk akarnak támadni a Lábosfejű Fenéklakók. Azok meg mifélék, kérdezték az uborkát, mert addig soha sem hallottak róluk. Félelmetesek, a fejük helyén egy-egy piros pöttyös lábos van, és abban főzik meg a vacsorájukat, titeket is fel fognak falni, sopánkodott a Tengeri Uborka. A Lábasfejű Fenéklakók gondolkodóba estek. Mivel nem szerették volna lábosban végezni, megpróbálták kitalálni, hogyan védhetnék meg magukat. Az egyiküknek mentő ötlete támadt. Vezényszóra, egyszerre próbálják kibogozni a lábacskáikat, úgy talán sikerülhet, javasolta a többieknek. Így is tettek. Mire a Lábosfejű Fenéklakók korgó lábossal megérkeztek, már mindegyikük kiszabadította a lábacskáit, sőt egymás hátára állva óriási dombot alkottak, amely az épp leszűrődő fényben úgy festett, akár egy milliókarú tengeri szörny. A támadók ijedtükben futásnak eredtek. Egész az Újperenciás tenger partjáig menekültek, ahol a strandon játszó gyerekek gyorsan kikapkodták őket a vízből, és mivel tetszettek nekik a pöttyös lábosok, hazavitték őket ajándékba a mamáiknak.”
– Érted már a csudafegyver lényegét, Dugófej? – kérdezte a Hihetetlen Mesék Könyve.
– Ebben a mesében nem is szerepelt semmiféle csudafegyver. Csak buta lábosok, amelyek az anyukák konyháiban végezték – válaszolta kelletlenül Dugófej.
– Szerintem a pletykás Tengeri Uborka volt a csudafegyver. Egy beszélő uborkával bárkit el lehet ijeszteni – ugratta a dacos parafa dugót Rágcsa.
Szekrényfenék lakói festékcseppektől tarkítottan tértek aznap este nyugovóra.
A Hihetetlen Mesék Könyve azt adta fel nekik házi feladatul, hogy másnapra mindenki rajzolja le, hogyan képzeli el a szekrény csudafegyverét.
A többiek gyorsan végeztek a feladattal, csak Dugófej kuporgott sokáig a rajzlapja mellett. Sehogy sem sikerült élethűen lerajzolnia, hogy egy parafa dugó kézen fogva áll három almacsutkával, egy egérrel, egy kabátgombbal, egy kallódó zoknival és egy pöttöm mollyal.
(Csík Mónika a Jó Pajtás mesepályázatán 1. díjat nyert a Szekrénymesékkel. A megjelenés előtt álló kötetből választottuk a fönti történetet.)
