A gyerekszoba ormótlan, régi ruhásszekrényébe új jövevény kerül, felforgatva az ott lakó, elfelejtett kacatok nyugalmát. Dugófej, a világ legokosabb parafa dugója, Kajlagomb, a csorba kabátgomb, Sipirc, a kisegér, Büdi, az elkallódott zokni, Rágcsa, a falánk ruhamoly, valamint Kis-, Al- és Főcsutka, a három aszalódott almacsutka összefognak, és kiderítik, hogy az új jövevény nem más, mint a Hihetetlen Mesék Könyve. Mivel egyikük sem tud olvasni, a könyv megígéri, hogy mindennap egy-egy izgalmas történetet mesél el nekik.
Előzmények: Szekrényfenék lakóit minden reggel a csutka-különítmény gyakorlatozása ébreszti, aminek Dugófej nem örül. Bosszúból össze is szólalkozik Főcsutkával, és a csudafegyverről faggatja. Időközben a piros pöttyös Lábosfejű Fenéklakókról is szó esik.
– Olyan reeeeeettenetesen unatkozom! – kiáltotta a Százesztendős Kalapdoboz tetején állva Rágcsa, és nyújtózott egy nagyot.
Főcsutka félhangosan jegyezte meg válaszképpen, hogy nemrég Rágcsa még arra panaszkodott, hogy éhes, unatkozásról szó sem volt.
– Amiatt unatkozom, mert éhes vagyok! – magyarázta Főcsutkának a moly.
– Furcsa dolgaid vannak, az már biztos. Mi köze az unalomnak az éhséghez? – firtatta Főcsutka.
– Amiatt unatkozom, mert éhes vagyok, és amiatt vagyok éhes, mert felfaltam már minden ehetőt, amit a szekrényben találtam. Attól tartok, hogy unalmamban saját magamat fogom bekapni – sopánkodott Rágcsa.
– Hiszen rengeteg ruhanemű hever itt – értetlenkedett Főcsutka, és sorolni kezdte, hogy három nagykabátot, két puha pulcsit, egy óriási sálat, négy gyapjúsapkát és egy bojtos mamuszt is lát a szekrényben. Ennyi eledel egy egész molyregimentnek is elegendő lenne vagy kétszáz évig – vélekedett, de Rágcsa csak legyintett.
– Nagykabát: uncsi, puha pulcsi: uncsi, sál, sapka, mamusz: uncsi, uncsi, uncsi! Minden fogást unok, már rájuk sem bírok nézni, az ízüktől kiráz a hideg! Valami másra vágyom. Újra, izgalmasra! – válaszolta.
Főcsutka gondolkodóba esett. Fogalma sem volt, hogyan segítsen a barátján. Arra gondolt, hogy új eledelt kellene javasolnia a molynak, de mivel az almacsutkák nem a falánkságukról ismertek, pontosabban egyetlen almacsutkáról sem hallani, amely valaha is legalább egy falatot evett volna, nem tudott semmit kiötleni. Végül a Hihetetlen Mesék Könyvétől kért tanácsot.
– Egyszerű a megoldás. Rágcsának szakácskönyvre van szüksége – válaszolta a könyv.
– Mi a manó az a szakácskönyv? – kérdezte Főcsutka.
– A szakácskönyv egy olyan dolog, amelyben rengeteg finom falat található.
– Azt ismerem. A Konyhában áll egy ilyen. Sajt is van benne. És világít a szája, ha kitátja – csatlakozott a beszélgetőkhöz Sipirc egér.
A Hihetetlen Mesék Könyve vidáman hallgatta meg Sipirc elbeszélését a Konyhában található furcsa könyvről, majd maga köré gyűjtötte a többi szekrénylakót is, és belekezdett aznapi történetébe.
Gergely József: Utolsó levelek
„Felhőnülő Csintalan a legrakoncátlanabb teremtés volt az összes Felhőnülő közül. Bár meghatározták neki a napirendjét, amelyet be kellett volna tartania, ő kivárta az alkalmas pillanatot, megszökött, és egy kényelmes felhőn heverészve lógatta a lábát az ég vizébe. Hiába korholták a Felhőnülők, hogy mivel a bárányfellegek őrzése az ő feladata, nem hagyhatja másra, neki kell gondoskodni róluk, Felhőnülő Csintalan rájuk sem hederített. Kit érdekelnek a buta bárányfelhők, csak sodródnak erre-arra, nagyon unalmas vigyázni rájuk, mondta a többieknek, és arra kérte őket, bízzák meg valami érdekesebbel. A bárányfellegek őrzése fontos feladat, válaszolták a Felhőnülők, és azt tanácsolták Csintalannak, hogy próbálja jobban megismerni a felhőit, foglalkozzon velük, majd meglátja, hogy milyen pompás elfoglaltság az övé. Felhőnülő Csintalan kezdetben nem tudta, hogyan kellene a bárányfellegekkel foglalkozni, hiszen azok szelíden heverésztek, és a szélre bízták magukat. Szorultságában megszólította az egyiket, és megkérdezte tőle, hogy lenne-e kedve valami máshoz a heverészésen kívül. Ugrabugrálhatnánk egyet, javasolta a bárányfelhő, majd felpattant, és átszökellt a többiek felett. Kedvet kapott tőle az egész fellegtársaság, és vidám ugrándozásba fogtak. Csintalan is csatlakozott hozzájuk. Később egyikük javasolta, hogy úszásban mérkőzzenek meg, majd lovaglóversenyt tartottak. Csuda jól telt a mai nap, már alig várom, hogy kipróbálhassunk valami új játékot, mondta este Csintalan a Felhőnülőknek. Elalvás előtt eldöntötte, hogy legközelebb égsiklást tanít majd a felhőbariknak.”
– Biztos vagy benne, hogy jó mesét olvastál ma föl? Ennek a történetnek semmi köze hozzánk. Miért ezt választottad? – kérdezte a Hihetetlen Mesék Könyvétől Rágcsa.
– Minden történet a maga módján tanít valamire. Ha megfigyeled minden részletét, meglátod, számodra is rejteget tanulságot – válaszolta a mesekönyv.
A pöttöm moly tanácstalanul nézett végig a többieken.
– Szerintem te is úgy viselkedsz, mint a mese elején Csintalan. Nem érdekelnek a kabátok, pulcsik, sapkák, hanem valami újra vágyakozol – szólalt meg Dugófej.
– Könnyű volt Felhőnülő Csintalannak, játékos bárányfellegekre vigyázott, amelyeket megtaníthatott mindenféle érdekes dologra, de az én kabátjaim, pulcsijaim, sálam és mamuszom ugyanazok az unalmas darabok maradnak – mondta szomorúan Rágcsa.
– Talán neked is foglalkoznod kellene velük, ahogy Csintalannak a rá bízott fellegekkel – vélekedett Dugófej.
– Mégis hogyan?
– Ezért mondtam meseolvasás előtt, hogy szakácskönyvre lenne szükséged – válaszolt a tanácstalan moly kérdésére a Hihetetlen Mesék Könyve, és elmagyarázta neki, hogy a szakácskönyvben szereplő ételek nagyjából hasonló alapanyagokból készülnek, csak különböző mennyiségben és arányban kell vegyíteni őket. Emiatt lesznek újak és izgalmasak.
– Honnan szerezhetnék ilyen könyvet? – kérdezte Rágcsa fellelkesülve.
– Legegyszerűbb, ha magad írod meg. Kóstold végig újra az összes kabátot, sapkát, sálat, pulcsit és mamuszt, majd kezdd el párosítani őket. A sál mellé egyél pár falatot a nagykabátból, a sapka mellé pedig egy kis mamuszbojtot.
Rágcsa nyomban nekilátott a kísérletezésnek. Hamarosan teli szájjal, csámcsogva tért vissza.
– A téli kabát mamusszal fűszerezve a legfinomabb – mondta lelkendezve, és hosszasan sorolta az ízletes párosításokat. Csak amiatt aggódott, hogy elfelejti, milyen arányban kell vegyíteni őket.
A Hihetetlen Mesék Könyve ötlötte ki a megoldást. Mivel a mesék mellett maradt még néhány üres oldala, elvállalta, hogy Rágcsa receptjeit feljegyzi magában, hogy a moly, ha megéhezik, bármikor fellapozhassa.
Csík Mónika a Jó Pajtás mesepályázatán 1. díjat nyert a Szekrénymesékkel. Sorozatunkban a megjelenés előtt álló kötetből válogattunk.
