Az írót a hitelesség mozgatja, nem az ideológiák – hangzott el kedden este a törökbecsei Népkönyvtárban, ahol Lovas Ildikó Szép Amáliák című kötetét mutatták be. A József Attila-díjas szerzővel Brenner János szerkesztő, a Forum Könyvkiadó Intézet munkatársa beszélgetett, aki elmondta: a táj, amely körbevesz bennünket, irodalmunk, vajdasági magyar mentalitásunk kialakulása is kirajzolódik a kötetből. A csaknem hatszáz oldalas mű a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában jelent meg tavaly, történeti szála pedig végigvonul a 20. századon. Az írónő beépítette a különböző kordokumentumokat, újságcikkeket is a cselekményekben gazdag cselédregénybe.
– Azért nincs kedvenc szereplőm, mert mindegyiket egyformán kell szeretnem ahhoz, hogy valamiképpen meg tudjam formálni. Nem is így fogalmaznék, hogy ki a kedvencem, hanem vannak szereplők, akik rettenetesen fel tudtak bosszantani a viselkedésükkel. Bezzeg Mihály például az egyik ilyen tipikus személy, aki teljesen megőrjített engem a döntésképtelenségével, a befolyásolhatóságával, ugyanakkor volt benne valami olyan nagylelkűség, nagyvonalúság, valami olyan ragaszkodás a szülőföldhöz, az ittléthez, ami mégis szerethetővé tette. Vagy az egyik Amália, ez a kérlelhetetlen, kommunista, elvakult asszony. A 20. század elején, amikor indul a regény, akkor sem volt másként, akkor is karaktergyilkosságok sorozatát követték el a sajtóban, és akkor is bármilyen hazugságot le lehetett írni. Akkor sem úgy volt, hogy a hír az szent, a vélemény meg szabad, nem így volt, a híreket is, az álhíreket is kitalálták, ugyanúgy állítottak valótlanságokat. Bármely közszereplőről ma is állíthatják, hogy diktatórikus módon viselkedik, de az az igazság, hogy ma már ezt könnyű mondaniuk azoknak, akik nem találták szemben magukat például olyan helyzettel, hogy egyik pillanatról a másikra elvitték őket Goli otokra. Az azért egy kicsit másfajta diktatórikus szellem volt, hogyha az ember egy éjszaka alatt nem állt át arra a sínre, hogy „most mi akkor a másik oldalon állunk, szembekerültünk a szovjet blokkal”. És ez egy éjszaka alatt. Nagyon sokáig az emberek azt gondolták, hogy a kommunisták vitték el ezeket a szerencsétlen embereket Goli otokra, de a sztálinistákat vitték el. A legelkötelezettebb sztálinistákat vitték Goli otokra, tehát a legkeményvonalasabb kommunistákat. Ezt például sokáig én sem tudtam, hogy így van, ezért volt izgalmas ezt az időszakot kutatni – fogalmazott Lovas Ildikó, aki hozzátette, hogy rengeteg kutatómunka áll a regény mögött.
Drapos Ildikó, a törökbecsei Népkönyvtár munkatársa elmondta, hogy Lovas Ildikó nem először jár intézményükben.
– Minden évben arra törekszünk, hogy legalább két irodalmi estet szervezzünk magyar nyelven, és legalább kettő vagy három kisebb színházi előadást szintén magyar nyelven a felnőttek és a gyerekek részére. Úgy gondoltuk, hogy karácsony előtt elhívjuk a szabadkai kArc Irodalmi Kávéházat, ezzel szeretnénk kedveskedni az ünnepek előtt a közönségnek. Törökbecsén máshol nem szerveznek ilyen jellegű rendezvényeket, úgyhogy amikor itt az intézményükben történik valami, akkor szép számban összejönnek a helyiek. Vendégül láttuk már Pap Éva szegedi írónőt és dr. Várady Tibort is – mesélte a könyvtár munkatársa.
Lovas Ildikóval legközelebb Óbecsén találkozhatnak az olvasók.
Nyitókép: Brenner János és Lovas Ildikó a törökbecsei Népkönyvtárban, fotó: Kancsár Izabella
