A szenttamási Népkönyvtárban a Gion Nándor Napok keretében kedden Párhuzamos világok metszete címmel irodalmi estet tartottak. A műsorban Sándor Zoltán és Szögi Csaba írók új prózaköteteik, az Apátlanok és a Szakura angyalai kapcsán beszélgettek. Az est moderátora Beszédes István József Attila-díjas költő volt, akit az olvasóközönség a zEtna internetes irodalmi folyóirat szerkesztőjeként, illetve könyvkiadó vezetőjeként ismer. A negyed évszázados múltra visszatekintő kiadó gondozásában vers-, dráma- és prózakötetek egyaránt megjelentek.
− A mai irodalmi est két prózakötetre épül, amelyek a zEtna kiadásában jelentek meg, ugyanakkor a két szerzőről is érdemes szót ejteni, ugyanis mindketten a ’70-es évek közepe tájékán születtek, együttesen nagyjából 100 évesek. Indulásuk és pályájuk is hasonló. Egy-egy ötvenéves alkotóhoz képest gazdag pályát tudnak maguk mögött, 10-10 könyv van mögöttük. Alkotásaik már fiatal korukban figyelemre méltók voltak, mindketten szerepeltek a Képes Ifjúság Tetszőleges irány című, Fiatal költők antológiája alcímű kötetben is. Azóta 25 év telt el, létrehoztak egy figyelemre méltó írói pályát. Talán a prózában nagyobb a hatásuk, de Csaba változatlanul ír verseket, Zolinak a hét elbeszéléskötete, vagy Csabának a három regénye mind fajsúlyos. Nyugodtan mondhatjuk, hogy beírták magukat a kortárs vajdasági magyar prózába. És nem csak abba, hanem ott vannak a folyamatban, ami kultúránkban a regényírók szerepe, hogy tágabb képet alkossanak a maguk körüli világról – fogalmazott Beszédes István.
Sándor Zoltán újságíró 17 éve költözött Szabadkára, ahol a Magyar Szó szerkesztőjeként dolgozik, eddig tíz könyve jelent meg. Párhuzamosan ír különböző jellegű novellákat, munkájából kifolyólag pedig esszéket, kritikákat, recenziókat filmekről és könyvekről is.
− A prózám többrétű. Egyes novelláim társadalmi kérdéseket dolgoznak fel, a valóságból ihletődtek, tehát realisztikus vonást mutatnak, olyan műveim is vannak, amelyek kifejezetten a szülőfalumhoz vezetnek, és olyan novellákat is írok, amelyek a világbavetettség kérdését boncolgatják, vagy amelyekben a fantasztikum dominál. Utóbbi esetben igyekszek olyan mélyrétegeket teremteni egy-egy műben, amelyeket különböző habitusú olvasók különböző módon értelmezhetnek és élhetnek meg. Ezen mélyrétegek közé tartozik többek között például az álom. Csabával együtt a mi nemzedékünk az, amelyet nagy mértékben befolyásoltak a ’90-es évek eseményei, az akkori társadalmi helyzet. A nagykorúságom küszöbén tört ki a háború, gyakorlatilag az iskolapadból soroztak be katonának, jött a hiperinfláció, az egyetemista évek, az egyetemista tüntetések, majd a ’99-es bombázások. A ’90-es évek eseményei mind 16−26 éves koromban játszódtak le, és nagy mértékben meghatározták a fejlődésemet. Úgy érzem, hogy még amikor a mai korról is írok, akkor is vannak olyan csápok, amelyek visszavezetnek abba az időszakba, a kilencvenes évek tehát valamilyen módon újra meg újra visszaköszönnek a történeteimben – fogalmazott a muzslyai születésű író, újságíró.
Szavai szerint korábbi köteteiben ezek az érdeklődési területek jobban elválasztódtak. Legutóbbi novelláskötetében, ami Apátlanok címmel tavaly szeptemberben jelent meg, talán sikerült ötvöznie a különböző társadalmi jelenségek iránti vonzódását. Újdonságnak számít továbbá, hogy ezek a vallomásszerű történetek egyes szám első személyben íródtak.
Szögi Csaba költő, író elmondta, a kilencvenes években először háborús témájú novellákat írt a Képes Ifjúságnak (2010 és 2014 között a lap szerkesztője volt) közben áttért a versekre. 22 évesen 1997-ben jelent meg első verseskötete.
− Eltelt néhány év, mire visszatértem a prózához, rögtön regénnyel jelentkeztem, a Drót című könyvemet a katonaság alatt kezdtem el írni, naplónak is nevezhetjük, 2001-ben kezdtem írni, és nem azt írtam, ami konkrétan történt, hanem ami belülről zajlott. Utána egyik kedvencem lett a lírai kispróza, vannak ilyen köteteim is. A legutóbbi könyvem, a Szakura angyalai is ilyeneket tartalmaz. Közben írtam regényt a mindenkori nőről is, a Nyári Ifjúsági Játékokról stb. Jelenleg egy regényen dolgozok, Szenttamáson a Gion-emlékházban kezdtem el írni tavalyelőtt, és hamarosan befejezem. Alapvetően nem szoktam alábbhagyni, az örök kérdésekre és válaszokra próbálok többféle perspektívából válaszolni, a világról eseményeket megfogalmazni.
Nyitókép: A szenttamási könyvbemutató. Balról jobbra: Sándor Zoltán, Szögi Csaba és Beszédes István
