Pénteken a Magyar Széppróza Napja délvidéki programsorozatának keretében és a nemzeti ünnepünk alkalmából a kispiaci származású Csík Mónika író, költő, publicista, napilapunk munkatársa egy rendhagyó irodalomóra keretében kalauzolta el a horgosi Kárász Karolina Általános Iskola tanulóit a mesék világába. Az intézmény hajdani diákjával egykori tanára, Bata János József Attila-díjas költő, műfordító, az Aracs folyóirat főszerkesztője beszélgetett. A hétköznapiból is meseszerűt című rendezvény háziasszonya Harmath Hajnalka magyar szakos tanár, könyvtáros volt.
– Tudat alatt mindig is megmaradt a ragaszkodásom a régi iskolámhoz – hangzott el Csík Mónikától az interaktív író-olvasó találkozó kezdetén, aki mint mondta, legutóbb a nyolcadik osztály végén, a ballagáskor lépte át iskolája küszöbét.
– Nagy izgalommal érkeztem most egykori iskolámba, ugyanis sok meghatározó emlék és élmény köt ehhez az intézményhez. A legelső versemet harmadikos tanulóként írtam, amit aztán az anyák napi ünnepségen az osztálytársaim el is szavaltak. Ezt nagy költői sikerként éltem meg. Ötödikes koromban már a Jó Pajtás tudósítója voltam. Hetedikes diákként néhány osztálytársammal iskolaújságot szerkesztettünk. Akkoriban még kézzel írtunk, kollázsokat készítettünk, én többek között vicces, frappáns horoszkópokat kreáltam, majd a kész iskolaújság közszemlére tétele után nagy sikerélményeket élhettünk át – idézte fel diákkori emlékeit a magát rímfaragónak, mondathímzőnek, nyelvkertésznek és hibavadásznak is tituláló író, költő. Hozzátette, tizenkét éves korában, a Jó Pajtásba küldött fogalmazásírások hatására, valamint a különböző versenyeken való kiemelkedő eredményeiből kifolyólag határozta el, hogy könyvet fog írni. A gyermekkori dédelgetett álmai valóra váltak. Mára már 11 saját kötettel büszkélkedhet, ebben versek, kisprózák, mesefüzér, meseregény is található. Főképp gyermekeknek, illetve felnőtteknek szóló verseket, prózát ír. Ezenfelül antológiákban is szerepel. Számos elismerésben részesültek nemcsak művei, de ő maga is. Több versét meg is zenésítették.
Az irodalomóra már alapvetően is családias és barátságos hangulatát tovább fokozta a meghívott vendég által írt könyvek bemutatása, verseinek felolvasása, illetve megzenésített versének és egy általa írt meséjének a meghallgatása.
– A verseim mindegyikében, kisebb vagy nagyobb mértékben történet is szerepel. Ha pedig történeteket írok, azokban általában valamilyen verses részletek is fellelhetők. Szeretem ötvözni a költészetet és a prózát. Az irodalommal való foglalkozásban az a legjobb, hogy játszhat az ember. Lehet játszani a betűkkel, a hangokkal, a rímekkel, a történetekkel. Az írásmű szabadon alakítható. Én vagyok a főnök és én határozom meg azt, hogy mi hogyan történjen – fejtette ki Csík Mónika, majd a tanulókat az alkotásra is biztatta.
– Ha nem is írtok, de mindenképp olvassatok. Észre fogjátok venni, hogy azzal, hogy felnyittok egy könyvet és elkezd pörögni egy történet, a kreativitásotok, a fantáziátok szárnyra kel. Még klasszabb, ha tovább is gondoljátok a történetet és megzenésítitek azt, vagy hozzáírtok valamit, lerajzoljátok, vagy elszavaljátok. Ekkor döbbentek rá, hogy teremtő emberek lettetek, és ez varázslatos dolog – zárta gondolatait az író.
Nyitókép: Dér Dianna felvétele
