Dormán László megszívlelendő tanácsokkal látta el a fiatalokat
Szerda délután ért véget az MNT egyhetes fotótábora, amelynek a ludasi Róka-tanya adott otthont. A tábor Robert Capa magyar származású fotográfus születésének 100. évfordulójára állított emléket, vezetői pedig Molnár Edvárd, Dormán László és Révész Róbert voltak. Mivel Molnár Edvárd korábban beszámolt lapunknak a táborról, ezúttal Dormán László és Révész Róbert osztják meg velünk utólagos benyomásaikat. Dormán László nagy fejlődést tapasztalt a részvevőknél, és azt is elmondta, hogy mire hívták fel a fotózó diákok figyelmét:
– A bejelentkező képeknél még nem láttuk mindig a célt, egy-két napon belül azonban ez megváltozott. Nagyon gyorsan megértették, hogy nem lelőni kell a témát, nem feltétlenül középre állítani, és csak lenyomni a gombot, mintha meghúznánk a ravaszt. A képet meg kell komponálni a téglalap alakú területen, mely a rendelkezésünkre áll. Ehhez hasonló alapszabályokra hívtuk fel a figyelmet, mint ahogy arra is, hogy ne uralkodjon el fölöttük a gép, ezt semmiképp se engedjék meg. A gép eszköz, melyet irányítani kell. Be van állítva ahhoz, hogy úgymond átlagos, elfogadható képeket készítsen, képeket azonban tudatosan is lehet létrehozni, mi választhatjuk ki, hogy mit hangsúlyozunk élesen. Ezt is gyorsan megtanulták. Egyesek nagyon jó gépekkel érkeztek, csak ámultunk, de egyszerű géppel is lehet jó képeket csinálni, habár ott behatároltak a lehetőségek. Egy-két nap után egészen másképp kezdtek gondolkodni, és fantasztikus képek készültek. Valójában, ha valakinek csak egy nagyon jó képe lett, máris megérte a részvétel. Ami biztos, hogy ez az egy hét után mindenki a maga eddigi szintjéhez képest jobban teljesít majd. Nagyon megörültem, amikor egyre több jó képet készítettek a fiatalok. Ez a tábor mindenképpen egy ugródeszka a további fejlődéshez – mondta.
Révész Róbert is a diákok fejlődését hangsúlyozta, és arról is szólt, hogy ő mit hangsúlyozott az előadása során:
– Sokan úgy jöttek, hogy már több éve fotóznak. Azután ők is rájöttek, hogy nem elég csak lenyomni a gombot, nem attól lesznek fotósok. Rengeteg rossz beidegződéssel találkozunk, amit nehéz korrigálni. Sokkal könnyebb eleve helyesen megtanulni a fotózást, kezdve mindent a géptartástól. Egy-két nap alatt viszont sikerült helyretennünk az ilyen beidegződéseket, habár még utána is akadt mit csiszolni. Ez az egy hét arra mindenképpen elég volt, hogy a diákoknak megváltozzon a szemléletük, megtanuljanak gondolkodni, mielőtt fényképeznek. Igaz, hogy a digitális géppel nem probléma akár száz képet is csinálni, a lényeg azonban nem ez. Lőjön hármat, de közben gondolja át a kompozíciót, a fényeket, az objektív képességeit, lehetőségeit stb. Előadásomban a hangsúlyt a kompozícióra fektettem, a kép egyensúlyának megteremtésére, a tónusokra, a vonalakra, a fényjátékokra stb. – mesélte a fotós.
A tábor idején a diákokkal vendégelőadók is megosztották tapasztalataikat. Többek között szabadkai kirándulásuk alkalmával találkozhattak Vancsó Zoltánnal, ő a Lifka Sándor Art moziban mozivásznon prezentálta fotóit. Más fotósok munkáit pedig a tanyán láthatták a részvevők. Az egyik legnépszerűbb fotóstéma mindenképpen a természetfotózás, az ezzel kapcsolatos tudnivalókat Gergely Józseftől hallották a diákok. Ótos András fotóriporter főleg a hadifotózásról tartott előadást, amely során a táborlakóknak azt is elmesélte, milyen megdöbbentő körülmények között keletkeztek egyes képek. A szomorú témán kívül a vidámabbak is előjöttek, például amikor világsztárokat fotózott koncerteken, vagy politikusokról készültek humoros fotók.
A fent leírtakból is látszik, hogy milyen tartalmas és színvonalas programban lehetett részük a diákoknak. Csupán egyvalami előtt áll mindenki értetlenül, hogy a táborba túlnyomó többséggel lányok jelentkeztek, a negyvenvalahány részvevőből több mint harminc lány volt.
