A szabadkai kertvárosi Munkás Jézus-plébánián Vékony Lajos topolyai születésű keramikus, iparművész Szent Istvánt ábrázoló emlékművét avatják fel augusztus 20-án 18 órakor. Ugyanitt e hó 11-én nyílt meg a művész Szentek, Madonnák és Angyalok című kiállítása, akaratlanul is pont a születésnapján.
Mint elmondta, más érdekességekre is felfigyelt a kiállítás és az avatás kapcsán:
– Az emlékművet Koncz István királyhalmi plébános szenteli fel, ami azért külön öröm számomra, mert nála esküdtünk meg a feleségemmel. Egyébként ez az emlékmű az első bronzalkotásom, és a hívek jóindulatának köszönhető, mivel adakozásból valósult meg. Kezdetben kerámiáról volt szó, de úgy gondoltam, az nem jó, mert az idő vasfoga tönkreteszi. A következő ötlet a pirogránit volt, ami viszont sok bonyodalmat és nagy költségeket hozott volna magával. Végül a bronzot javasoltam, amivel magamat is kihívás elé helyeztem. Továbbá ez a tizedik alkotásom, ami Szent Istvánról készült, négy van Magyarországon, kettő Erdélyben, három nálam, de szerintem ez a tizedik lett a legszebb. Örülök, hogy a templom udvarát díszíti, hálás vagyok ezért Szakály József atyának. Annak is örülök, hogy a templom felveszi azt a szerepét, ami régen is jellemezte, azaz hogy mecenatúra alakul ki a templom és a művész között. A művészettörténetet megfigyelve ugyanis a rájöhetünk, hogy sok alkotás nem született volna meg az egyház nélkül – mondta, és szólt a kiállításról is, amely szeptember végéig tekinthető meg a templomban.
– Annak is örülök, hogy a VMSZ mellénk állt. Nem szokványos, hogy egy párt támogatása alá vonjon egy kiállítást. Az sem, hogy egy kiállításnak templom adjon otthont. Ettől egy kicsit azért tartottam. A templom nagyon szépen fel lett újítva, de sok szobor és pad van bent, attól féltem, nem lesz helyük az alkotásoknak. Viszont számomra is kiderült, hogy az ilyen egységes alkotások elférnek, ezek a szobrok a maguk egyszerűségével tűnnek ki. Annak pedig kiváltképp örültem, hogy a megnyitóra megtelt a templom. A hívek kérdeztek is az ihletésről. Elmeséltem, hogy az élet hozza, de a szentképek is megihletnek. Művésztelepeken születtek ezek az alkotások, inspirált a családom, inspiráltak az unokáim, az őrzőangyalaim. Vázlatokkal kezdtem a nagyobb figurákhoz. Első volt Szent Istváné, és annak alapján mintáztam meg a nagyobb méretet. Később viszont már műalkotásokként kezeltem ezeket a kisméretű figurákat. Az volt ugyanis a gond az itteni művésztelepekkel – a kishegyesivel és a bácsfeketehegyivel is –, hogy a jó körülmények ellenére sem lehetett befejezni a munkákat. Nem volt égetőkemence, ezért nyers állapotban kellett elszállítani az alkotásokat, ami kockázatos. Ennélfogva alakult úgy, hogy folytattam ezt a sorozatot – részletezte, majd visszaemlékezett a két évvel ezelőtti kiállítására is.
– Ez tehát a második ilyen jellegű kiállításom. Az első dísztálakból állt, az volt a Magyar királyok, királynék és szentek kiállítás, amelyet a szabadkai Magyar Házban mutattam be. Legtöbbször közös tárlatokon vettem részt, sajnos a kiállítások szervezése gyakran elveszik a pályázások útvesztőjében, ezért örülök, hogy van Magyar Ház és Boros György kolléga, aki gondolt rám. Mágori Andreának is megtetszettek a dísztáljaim, azt mondta, minden évben rendel egyet. Jelen pillanatban tizenkettő műalkotása van tőlem. Ilyenkor eszembe jut, milyen szerény falusi körülményekből, munkás családból indultam, és hogyan segített Almási Magda tanárnő az ösztöndíj körül. Anélkül semmi sem lett volna belőlem. Sok minden jól alakult, a makói művésztelepen való kilenc év tartózkodásom idején boldog Lajosnak neveztek, mert volt bennem optimizmus és remény – elevenítette fel élményeit, majd végezetül a terveiről is szólt.
– Nyitott vagyok a kiállítás-felkérésekre, szeretném bővíteni a sorozataimat, hogy nagyobb térben is kitöltsék a teret. A következő tálam minden bizonnyal Mária Teréziát ábrázolja majd. Egy biennáléra is készülök, ahova októberig kell leadni egy műalkotást. Oda egy absztrakt alkotást csinálok, mert azért az absztrakt műveimet is szeretem.
(Kilátó mellékletünkben Vékony Lajos keramikus, iparművésznek a szabadkai Munkás Jézus plébánián látható kiállításának az anyagából közlünk válogatást.)
