A temerini Vajdasági Bábszínház két amatőrje a magyarcsernyei Petőfi Sándor Általános Iskolában lépett fel. Egy osztálytermi előadást hoztak, mely olyan problémákat vetett fel, amelyek a mai világban fokozottan jelen vannak. Ilyen például az iskolai erőszak, a különféle hatalmi kapcsolatok és a korrupció. Mindehhez Mátyás király volt a segítségükre. A csapat célja, hogy a legkisebb vajdasági településre is eljusson a nagy színház kicsiben élménye. A beszélgetésben felmerült a báb mint technika kérdése, a dramaturgia és a tempóval kapcsolatos kérdések is, mindez a bábszínház viszonyában. Egyedülálló produkció volt ez az idei Találkozón, mivel ez volt az egyetlen bábszínházas előadás.
A tavaly Pataki László-díjban részesült Mara Amatőr Társulat az idén Kucsov Borisznak, a Kosztolányi Dezső Színház fiatal színészének drámáját, a Bánsági szamurájt állította színpadra. A dráma tavaly a Pécsi Országos Színházi Találkozón díjazott lett. A szövegválasztást rendkívül jónak találta a zsűri, hiszen érdekes, aktuális kérdéseket tárgyal, ráadásul ebbe a fesztiválba remekül belefér, hogy fiatal, pályakezdő drámaírók műveit dolgozzák fel a csapatok. A szereposztás és a zeneválasztás is telitalálatnak bizonyult.
A Zentai Magyar Kamaraszínház Diákszínjátszói két csapattal érkeztek, mivel egyben túl népes lett volna a csoport. A középiskolásokból álló csapatot Nešić Máté és Dévai Zoltán vezetik, a felnőttcsoport előadását pedig Lőrinc Tímea rendezte. Mindhárman a Zentai Magyar Kamaraszínház hivatásos társulatának színészei.
A Nešić Máté által rendezett Tizenkét dühös emberben 12 szerep van. Izgalmasabb, kevésbé izgalmas, vannak súlyosabbak, kevésbé súlyosabbak, de játszható, s tanulásra alkalmat adó szerepek. Eléggé kiegyensúlyozott, tehát nincs benne a klasszikus dramaturgiát jellemző szerephierarchia. A zsűri egyértelműen kiemelte a darab és a csapat lendületességét, energiáit. G. Erdélyi Hermina például így nyilatkozott a látottakról: „Úgy érzem magam, mint akin átment egy tank vagy egy gyorsvonat, hiszen olyan energiákat küldözgettek egymás felé, és annyira koncentráltak voltatok lefelé is, hogy amikor jött egy pillanat, amikor szusszanni tudtam, akkor az nagyon jól esett.”
A Lőrinc Tímea rendezte A bogyósgyümölcskertész fia Háy János azonos c. regénye alapján készült. A dramatizált változatot a rendező készítette el. Az előadás szinte rajzfilm: rajzfilmfigurák a szereplők, akik között rajzfilmes párbeszédek hangoznak el. A néző ül és nevet, néha pedig hümmög, megrökönyödve a valóságtól. Annyi pozitívumot emelt ki a zsűri, amennyi csak belefért az értékelés idejébe, mégis lett volna még legalább háromszor ennyi. Jó az elszabadult őrület, a vad, szabálytalan történetmesélés. A darabban nagyszámú, többtucatnyi olyan dolog van, amelyhez hasonlóan szellemeset, eredetit, pontosat még nem láttunk.
A bácsfeketehegyi Feketics Művelődési Egyesület Állomások c. szerkesztett műsorát Hajvert Lódi Andrea rendezte. Az alkalom nem más volt, mint a településük 230. születésnapja. A feketicsiek az elvándorlásról, a maradásról, a történelmünk meghatározó mozzanatairól szóltak. A csapat végigpörgeti a falu történelmét idő- és érzelmi sorrendben, s a végén szem nem marad szárazon. Mert megható. Mert 230 éve aktuális. Most talán még jobban, mint valaha. S az is egy csoda volt, ahogy a művészetek találkoztak: a versmondás, a zene, a videó, a színház. Ahogy Perény Balázs fogalmazott: ez egy összművészeti csuda volt.
A nemesmiliticsi Németh László Magyar Művelődési Egyesület színjátszó csoportja a Kukás guru vígjátékot adta elő Litvai Karolina rendezésében. A zsűri kiemelte, hogy a csapatnak rendkívül jól áll a bohózat műfaja, a színészek és a rendező is otthonosan mozognak benne, de a szövegválasztás nem volt a legszerencsésebb. Talán a francia bohózatok illenének a legjobban a társulathoz.
A Találkozót a nagybecskerekiek zárták. A Madách Amatőr Színház a Szendrey Júlia c. drámát hozta el Magyarcsernyére, melyet Lilijana Ivanović rendezett. Hogy mi késztet egy szerb rendezőnőt arra, hogy az egyik legnagyobb magyar ember feleségéről szóljon? A valós történelmi személyiségek és a nagybecskereki Lauka bohém figurája elég volt ahhoz, hogy a nagybecskereki társulat egy igen nehéz drámát dolgozzon fel. A rendezőnőt érdekelte az is, hogy a 19. század végén, 20. század elején írt mű működhet-e ma. Krizsán Szilvia kiemelte, hogy nagyon szerette a zenei válogatást, hiszen szépen illeszkedik a darabhoz. Az ilyen szerkezetű drámánál, amelynek a története lassan hömpölyög, nagyon fontos a zene, hiszen segít, hogy ne veszítse el a néző a figyelmét.
