Pénteken lesz a szabadkai Népszínház Magyar Társulata idei évadának utolsó bemutatója. A közönség Friedrich Schiller Rablók és gyilkosok előadását tekintheti meg, amely valójában a Haramiák szövegéből készült, és Térey János fordította le a magyar társulat részére. Az előadás rendezője Gáspár Ildikó, a jelmeztervező Marina Sremac, a díszlettervező Mocsár Zsófia, az animátor Bercsényi Péter, a zeneszerző pedig ifj. Kucsera Géza. Az első repríz 25-én lesz.
Gáspár Ildikó vendégrendezőként érkezett Szabadkára, és mint mondta, a darabválasztásról közösen döntöttek Gyarmati Katával, a Magyar Társulat művészeti vezetőjével, de ragaszkodtak ahhoz, hogy Térey János által egy új fordítás készüljön. A rendező arról is szólt, hogy az előadást nem kötik időhöz.
– Mindenféle kor keveredik benne, épp, ami eszünkbe jutott. Alapvetően a törekvésről szól, az autonómiaharcról, a felnőtté válásról és a hatalommal, az autoritással való szembenállásról. Élveztem a próbafolyamatot, egészen különleges élmény számomra Szabadkán lenni. Ismeretlen tapasztalatnak számít, hogy megyek az utcán, és sose tudom, ki milyen nyelven fog mellettem megszólalni – hallottuk a rendezőtől.
Az előadásban Pálfi Ervin, Szőke Attila, Ralbovszki Csaba, Baráth Attila, Hajdú Tamás és Pámer Csilla szerepelnek. Pálfi Ervin nehéz próbafolyamatról számolt be:
– Olyan színészi koncentrációt igényelt, amilyenre már régen volt itt példa. A legapróbb részletekre is oda kellett figyelni. Schiller megközelítőleg húszéves korában írta ezt a darabot, szerintem a lázadói szelleme késztette rá. Kiöntötte magából mindazt, amit a katonaintézetben élt meg. Azt a felgyülemlett energiát próbáljuk átadni, ami írásra hajtotta. Közben igyekszünk maivá is tenni az előadást. Egy darab akkor jó, ha aktuális, bármely időben is vesszük elő. Ebben a darabban a hajlamokról és ösztönökről van szó, amelyek mindenkiben ott szunnyadnak, és bizonyos körülmények hatására a felszínre törhetnek. Az illető ekkor mindenfélékre képes lesz, akár tömeggyilkossá is válhat – fejtette ki Pálfi Ervin, majd pedig Szőke Attilát kérdeztük az előadásról.
– Valójában ideológiák ütköztetéséről van szó, és azokról, akik egy meglévő helyzetből keresik a kiutat, de amikor meglelik, akkor sem biztosak abban, hogy a jó utat találták meg. Az előadásban maszkok is láthatók, amelyek tulajdonképpen egy állapot elleni lázadás szimbólumai. Azt gondolom, hogy aki a bűnözés felé irányul, ugyanazt az utat járja be, mint aki a hatalom útjára lép. Majdnem ugyanazok a buktatók is – hallottuk Szőke Attilától.
Pámer Csilla szerint a közönség mindenképpen egy dinamikus, kísérletező előadásra számítson, amely ugyanakkor elgondolkodtató is, filozofikus gondolatokat ébreszt, de mindenképpen sok impulzust ad a nézőnek.
Végezetül Gyarmati Kata, a Magyar Társulat művészeti vezetője az évad befejezéséről és a vendégszereplésekről szólt:
– Az évadunk június közepén ér véget, de még nagyon szép utak várnak ránk. A bemutató után a budapesti Thália Színházban vendégszerepelünk a Bolondok táncával, utána Szegeden adjuk elő a Camino Realt, az Édes Annával pedig a Sterija Játékokon veszünk részt. Utána a városmajori fesztiválra szintén a Bolondok táncával megyünk, akárcsak Kisvárdára, és ezzel fejezzük be az évadot – mondta Gyarmati Kata.
