Az Imola című interaktív zenés előadás bemutatójára pénteken került sor Szabadkán, Aleksandar M. Lukić galériájában, az ismétlésre pedig másnap a város központjában található Proleće pékség termében. Imola története megközelítőleg húsz percben a képzeletvilágon keresztül elevenedik meg. Az előadásban résztvevő egyes közönségtagok asztalhoz ülnek, szemüket eltakarják, kezüket pedig a szereplők irányítják. Közben elkezdődik a zene és hallhatják a történetet is. Erre hagyatkozhatnak és azokra a tárgyakra, amelyeket a kezükbe adnak a palicsi Miroslav Antić iskola tanulói, amíg végigvezetik őket Imola történetén. Az előadás dramaturgja, librettószerzője és rendezője Fleis Rita, a koreográfus és rendezőasszisztens Kiss Szuzanna, a bábokat pedig Kiss Zoltán, Keresztényi Edit és Bíró Katalin készítették. Kiss Bernadett zenei asszisztens elmondása szerint az előadás a műfaját tekintve bábopera, és az Imola színtársulat mutatja be, amely a Szerbiai Drámaművészek Egyesülete (UDUS) keretében működik:
– Ami a bábopera műfajt illeti, a választás onnan ered, hogy a rendezőnk ezt kedveli a legjobban a drámaművészetek közül. Fleis Rita doktori fokozatot szerzett a drámaművészetek esztétikájából, a Szabadkai Városi Könyvtár helyismereti osztályán dolgozik, és gyakran fordul elő, hogy az iskolákból felkérik, mutassa be Szabadka történetét a gyermekeknek. Emiatt elhatározta, hogy ezt a két területet összevonja, és drámai formában ismerteti a történelmet. A bábopera tehát Szabadka polgárosodását jeleníti meg. Ez egy szerelmi történet egy kislány és egy kisfiú között, de közben bemutatja a kislány családját, Molnárékat is – ismertette a lapunknak Kiss Bernadett.
Az előadás zenéjét Kovács Ferenc szerezte:
– Opera formájú zenét írtam. A bevezető után jön az ének, utána megint egy kis zenei rész, majd egy kis recitativo. Az egész persze nem teljesen olyan, mint az opera, mert nem operaénekesek adják elő, hanem elemi iskolások. Megközelítőleg 50 éve foglalkozok zeneszerzéssel, 40 évig a rádióban dolgoztam, először zenekartagként, majd pedig tánczenekari producerként és hangszerelőként, továbbá a karmesterük voltam, amíg meg nem szüntették a zenekart. Nyugdíjba vonulásomig népi- és tamburazenekart vezényeltem. Nagyon sok gyermekzenét írtam, a szólistákkal bejártam egész Európát – mondta Kovács Ferenc, aki eddigi pályája során számos díjban részesült. Zeneszerzőként 2003-ban képviselte országunkat a bolognai Zecchino d'Oro fesztiválon, 2006-ban a romániai Ónfalván UNICEF-díjat vehetett át.
