A szabadkai Népszínház Magyar Társulata, hagyományosan idén is vidám, zenés produkcióval zárja az évet. A Hyppolit, a lakáj, az Aska és a farkas, valamint a Mágnás Miska után ezúttal lakodalomba várja a közönséget. Egy igazi sátras lakodalomba, a Jadran színpadon, december végén. Az előadás próbái nemrég kezdődtek el.
A Vajdasági lakodalmat Táborosi Margaréta rendezi, aki legutóbb Az ember komédiája című, Sziveri Jánost megidéző produkciót készítette a Kosztolányi Dezső Színházban, ahol jelenleg is sikerrel játsszák. Rendezésre ezúttal a Népszínház Magyar Társulatának vezetője, Mezei Zoltán kérte fel. Táborosi Margaréta arról számolt be lapunknak, hogy tulajdonképpen már eleve nem egy létező darabra gondolt.
– A lakodalmi hangulatok, a szebb idők felidézése foglalkoztatott, és a muskátlizenénk, ami különösen a 3+2 által került be a magyar köztudatba. Talán lokálpatrióta vagyok, de szerintem térségünk sátras lakodalmainak nincs párja, és jó sátras lakodalmak a nyolcvanas években voltak. Emlékszem, copfos kislányként én is sok sátras lakodalomban mulattam. Végül kialakult, hogy a történet az ex-Jugoszlávia nosztalgiás hangulatát idézze, a zenéje pedig legyen muskátli. Szeretném megfogalmazni a nosztalgia érzését is, nem csak a lakodalom önfeledt örömét. Ez az ötlet egyébként már jó ideje motoszkál a fejemben, és egyértelmű, hogy a létszám miatt csak nagyobb társulattal lehet megvalósítani. Ilyen darab persze nem létezik, ez a fajta zene pedig még nem lett egy zenés előadás meghatározója sem. A darabot tehát meg kellett írni, így csatlakozott hozzánk Terék Anna. A szövegben külön figyelem lett fordítva a nyelvezetre, térségünkre jellemző kifejezésekre és az átvett szerb szavainkra. Ha már ebben a szellemben készül az előadás, akkor a darab is ilyen legyen. Talán rendhagyónak tűnik ez a téma, holott gyakorlatilag életünk része és nagyon is ismert számunkra. A lábunk előtt hevert, csak formába kellett önteni. A színháztól sem áll távol, hiszen a lakodalmakban is szerepek vannak, a násznagyé, a vőfélyé, a menyasszonyé, a vőlegényé stb. Csakhogy ezeket hétköznapi emberek játsszák el, méghozzá lelkesen és nagy beleéléssel. Nézőinket tehát egy sátras lakodalomba hívjuk, amely az igazi lakodalmakhoz hasonlóan, nem lesz mentes az örömkönnyektől, de a keserűektől sem. A túlfűtött érzelmek is a lakodalom velejárói. Természetesen sok jó zene is lesz, méghozzá élőben. Nyakunkon a december, nincs sok időnk próbálni, ráadásul egy olyan darabról van szó, amit először mutatunk be. A karakterek megformálása ilyenkor időigényesebb, mint az ismert daraboknál, amelyeknél már van valami elképzelés. Számunkra nagyon izgalmas, hogy a szerző is velünk lehet – mondta a rendező, a szerző pedig azt fejtette ki, hogy számára mitől érdekfeszítő ez a téma:
– Bevallom, még soha nem voltam sátras lakodalomban. Utána kellett néznem hogyan zajlottak ezek az események. Több jártas személyt is kikérdeztem, ők hogyan emlékeznek vissza. Korábban részt vettem az újvidéki drámaíróversenyeken, de ott a drámát néhány órán belül kellett megírni. Ilyen formán most írtam először színháznak. Nagyon örülök, amikor a szöveghez az előadás résztvevői is hozzáteszik saját élményeiket. A darabban leginkább az abszurditásra helyeztem a hangsúlyt, persze nem a vajdaságiakat akartam ezzel kifigurázni, hanem az akkori hétköznapi életet ilyen módon feleleveníteni – mondta Terék Anna, hozzátéve, hogy a próbák folyamán a szöveg is még alakul.
