Szombaton, a Képzőművészeti Találkozóban, 18 órakor egy kiállításmegnyitóval kezdődik az idei, sorrendben ötödik Desiré Central Station fesztivál, az MNT kiemelt jelentőségű rendezvénye. Urbán András, a Kosztolányi Dezső Színház igazgatója az utolsó szervezési simítások lázas pillanataiban arról számolt be, hogy elégedettek a jegyeladással, némelyik előadásra már nem igazán lehet jegyet kapni, némelyikre pedig csak kevés hely maradt. A szervezőcsapat is a toppon van, így majdnem minden összeállt ahhoz, hogy a Desiré ebben az évben is élménydús, tartalmas és színvonalas színházi fesztivál legyen. Majdnem, azaz a hiányosságról később és mellékesen szólunk. Nem leszünk ünneprontók, egy ilyen inspiráló és művészetileg izgalmas színházi fesztivál megnyitónapján, mint amilyen a Desiré. Urbán Andrást ezért inkább a fesztivál központi témájáról kérdeztem:
– Jelmondata lehet, hogy az emberről és a színházról. Szól az emberről egyetemesen, az emberről az adott társadalmi környezetben, az ember és a színház viszonyáról, önmagában az emberről és önmagában a színházról... A fesztivál több előadása is az előadó-művészettel foglalkozik. Ezekkel kapcsolatban kérdések jelennek meg az előadásokban, amelyekre nem kapunk egyenes válaszokat, de felismerhetők lesznek.
Mit jelent a fesztivál alcíme, az I am Desiré?
– Egyfajta felvállalást azokra nézve, akik elfogadják a másfajta színházi és művészi megnyilvánulásokat, vagy keresik az alternatív-kísérleti előadásmódokat. Tulajdonképpen mindazt, amit létrehoztunk az elmúlt négy év alatt, amikor is kialakult egyfajta „desirés magatartás vagy fölfogás”, melyet a nyitottság jellemez. Az alcím tehát mindenekelőtt egy mai, kortárs, nyitott gondolkodást jelent, az élet és a művészet felé.
Honnan érkeznek az idén a produkciók?
– Magyarországról, Szerbiából, Horvátországból, Szlovéniából, Bosznia-Hercegovinából, sőt két romániai magyar színház is bemutatkozik. Régiónk most jobban kifejezésre jut, nyilván a körülmények is ezt diktálták, ettől függetlenül azonban színvonalas produkciókról van szó, amelyek kiemelkedő esztétikai értékűek, foglalkoznak a valósággal, melyben létrejöttek, és megszólítják az erre kiélezett közönséget. Viszont annak ellenére, hogy a régiónkra összpontosít, a körülöttünk levő világot is vizsgálja. Más országok előadásai lévén azt is, amit nem látunk mindennap. Foglalkoznak az európaisággal és az európaivá válás problémájával is. Mindenféle nagyzolás nélkül mondom, hogy hat ország tizenhárom előadását mutatjuk be fesztiválunkon. Úgy érzem, hogy tartalmas színházi hét elé nézünk.
Az előadásokon kívül mely tartalmak kísérik a fesztivált?
– Egyebek közt folytatódik a Desiré Akadémia programsorozatunk, műhelymunkát is tartunk, amely az Alexander-technikával foglalkozik, kiállításunk pedig az elmúlt négy évet foglalja össze. Napközben a Lifka Sándor Art mozi és színházunk művészklubjában a Haustorban lehet lazítani, esténként pedig a Moreno kávézóban zajlanak a fesztiválpartik. (Kivéve a nyitópartit, amely színházunk színpadán lesz.) Ezek a partik egyébként mindig érdekesek és hangulatosak. Ilyenkor kötetlenül találkozik a közönség, a fesztivál résztvevői és a szervezőcsapat. A Desiré egy olyan fesztivál, amelyre szívesen jönnek a résztvevők és a közönség is. Egyre inkább szélesedik az a közönségréteg, amelyet a más országokból érkezők alkotnak.
Milyen körülmények között készült a fesztivál?
– Az anyagi szempontokat figyelem előtt tartva, az idén kaptuk a legkevesebb pénzt, de már tavaly is kevesebb állt rendelkezésünkre, mint az előző években. Ennek ellenére akárcsak a tavalyira, rövid időn belül a mostani fesztiválra is büszkék leszünk. A fesztivál szervezésén és színvonalán nem érződik majd, hogy nagyon kevés pénzből lett megvalósítva, de több pénzzel nyilván látványosabb és nagyobb lenne ez a fesztivál. Mivel már bebizonyítottuk, hogy kevés pénzből is kiváló fesztivált tudunk létrehozni, sajnos azt érzem, mintha szándékosan lennénk belekényszerítve valamiféle pénzügyi keretbe. Mintha arra lennének törekvések, hogy ez a fesztivál még véletlenül se nőjön túl önmagán vagy más fesztiválokon a városban, amire egyébként esély mutatkozna. A Desiré fesztivál továbbra is nagy eseménynek számít Szabadkán, amíg tart, megmozgatja a művelődési életet, aki itt él, érzi, hogy történik valami.
