Az idei Desiré fesztiválon a Békeidő című előadásukat mutatták be, kedden pedig Pintér Béla és Darvas Benedek Parasztoperáját játszották, Szikszai Rémusz rendezésében, a szabadkai Népszínházban. Fellépésük előtt Balázs Attila, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatója arról is szólt a többi között, hogy ez egy bevállalás részükről, hiszen Pintér Béla és Társulata tíz éve repertoáron tartja a Parasztoperát, és már túl van a 250. előadás játszásán. A Parasztopera tulajdonképpen egy tragikus történet, operaformában előadva, sajátos humorral fűszerezve. Zenéjének alapját az erdélyi magyar népdalok és a barokk vonószene adja meg, valamint előjön a rock és a country is. Balázs Attila a társulatot is bemutatta:
– Fennállásunk 60. évét ünnepeltük nemrég, Temesváron ennyi ideje létezik állandó magyar színjátszás. Az évek folyamán neves rendezők fordultak meg nálunk, a hetvenes-nyolcvanas években főleg a kényszer hozta, hogy színházunk az országot járta, így ismertté váltak az erdélyi magyar városokban a temesvári színészek. A kilencvenes éveket a művészi nyitottság jellemezte. Jelenleg a társulatot túlnyomórészt fiatalok alkotják, akik lelkesek és dolgosak. Úgymond mindenevők vagyunk, többféle stílusú előadásokat játszunk, a zenés vígjátékoktól kezdve az alternatív előadásokig, sőt 2001 óta bábtagozatunk is van. Jómagam 2007 óta vezetem a színházat, egyik célom pedig a sokrétűségünk bemutatása.
Miért esett a választás a Parasztoperára?
– Ez a mű egy provokáció a közönség felé, vitákat gerjeszthet. Egyszerre konzervatív és hagyományápoló, de fricskázza is a hagyományokat. Rengeteg paradoxon lelhető fel benne, miközben van egy nehezen követhető, bonyodalmakkal teleszőtt lineáris története is. Nem szeretjük a langyos középutat, a szélsőséges érzelmeket erős dózisokban adagoljuk a közönségnek. Sokféle igényt kielégíthet ez az előadás, de ez csak az egyik ok, amiért választottuk. A másik, hogy nagyon jól éneklő színészeink vannak, kár lenne ezt nem kihasználni. Minden évben játszunk zenés előadást, ebben azonban a színészek valóban megmutathatják a hangjukat is.
Milyennek látja a romániai magyar színházak helyzetét?
– Sokrétűnek, a támogatottságuk pedig többszintű. Magyar színházak lényegében Erdélyben találhatók. Megközelítőleg tíz hivatásos színházunk van, amelyek több műfajt képviselnek, az utóbbi időben pedig alternatív társulatok is megjelentek. A pénz hiánya persze többé-kevésbé mindenhol problémát jelentenek, de nagyobb gond a közönség megszerzése és megtartása.
Hogyan került sor a szabadkai Népszínházban való vendégszereplésre?
– Ez már szinte bejáródott folyamat, és oda-vissza működik. Rendszeres kapcsolatban állunk a vajdasági színházakkal, és eljárunk egymáshoz. Ez a kapcsolat felvirágzott az elmúlt tíz évben, azelőtt gyér volt a kommunikáció a színházaink között. Ma már természetes, hogy olykor vajdasági színészek is részt vesznek az előadásainkban, vagy rendezők dolgoznak nálunk. Színházunkban rendezett például Hernyák György, László Sándor és Puskás Zoltán, valamint társulatunkban üdvözölhettük Kovács Nemes Andort és Balázs Áront. Mostani vendégszereplésünk megyei szintű támogatást kapott, sajnos kevesebbet, mint kellene. A megszokás kedvéért így is eljöttünk. Minden év őszén igyekszünk ellátogatni Szabadkára. Itt játszottuk már az Amor omniát, az I Love Yout, az egykori Soltis Lajos Stúdióban pedig a Prah című előadásunkat. Számunkra fontosak a vajdasági szereplések. Ami még hozzájárul a kapcsolattartáshoz a vajdasági színházakkal, az a TESZT, illetve a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó, amelynek egyik fő célja épp a kapcsolatápolás. Ez az esemény minden év májusában meghatározza színházunk életét.
