Negatív változásokat hozhat az ideiglenes munkavégzésre felvett dolgozókat rendszeresen alkalmazó intézmények munkájában a január 1-jén életbe lépett a közszférát érintő kétéves létszámstop. A költségvetési rendszerről szóló törvény módosításának értelmében ugyanis az államilag közvetlenül vagy közvetetten finanszírozott intézményekben az ideiglenes munkavégzésre felvett személyek száma nem haladhatja meg az állandó munkaviszonyban levő dolgozók tíz százalékát. Új dolgozókat pedig csakis a kormány illetékes testületének engedélyével lehet majd alkalmazni.
Mezei Zoltán, a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának művészeti vezetője arról beszélt, hogy ez a rendelet hogyan hathat ki rájuk, hiszen az ideiglenesen szerződtetettek – például rendezők, díszlettervezők, zeneszerzők, vendégművészek – az ő munkájuk szerves részét képezik.
– Ha üresedés van, nem vehető fel automatikusan új munkaerő. Hova vezet az, ha a színész elszerződik, elhagyja a társulatot, nyugdíjba vonul, tehát megüresedik a munkahelye, de nem lehet pótolni? Azt mondják, hogy a felgyülemlett munkatöbbletet a meglévő dolgozók között kell szétosztani. Ez egy színházban hogyan működhet, amikor egyébként sincs sok színész és ahol egyébként is speciális munkakörök vannak? Ez az intézkedés a munkamorál, a motiváció kárára megy. A másik katasztrofális dolog a külsősök redukálása. A foglalkoztatottak számának a 10 százalékát nem haladhatja meg a külsős munkatársak száma. Nekünk nincs főrendezőnk, állandó kosztüm- és díszlettervezőink sincsenek. Tehát egy-egy előadás elkészítéséhez minimum három külmunkatárs kell. Egy produkcióban tehát minimum három külmunkatársat kell alkalmaznunk, egy évadban négy produkció van a Magyar Társulatban, ez minimum 12 külmunkatársat jelent, a szerb társulatnak is minimum ennyi kell, az már 24 külmunkatárs. A Népszínháznak mintegy 100 dolgozója van, tehát csupán 10 külsős munkatársat lehetne alkalmazni. És akkor nem beszéltem a statisztákról, a táncosokról, a zenészekről... Az Aska és a farkasban és a Mágnás Miskában is például tízen felüli a külsősök száma. Arra még nem kaptunk választ, hogy lehetne-e másképp értelmezni ezt: ha egy évadban négy produkciónk van, és ugye a rendezők kb. 2-3 hónapra szerződnek az adott előadáshoz, akkor a négy rendezőt lehetne-e összesen egy külsős munkatársnak tekinteni? Ezt még nem tudjuk. Ez így valamennyire élhetőbb lenne, de akkor is abszurd ez az egész! Hiszen korlátozzák az alkotói lendületet, az alkotói szabadságot. Ez rossz hatással van a színház minőségére. A Macbeth már úgy készül, hogy a tervezett két külmunkatárs részvételét kénytelenek voltunk visszamondani. Örülünk, ha a már meglévő előadásaink meglévő szerződéseit a külsősökkel meg tudjuk tartani, gondolok itt például a Mágnás Miskára, az Aska és a farkasra – hallottuk Mezei Zoltántól.
Mint mondta, lehetőséget kaptak, hogy márciusban az illetékes minisztériumhoz forduljanak. Ekkor az intézmény elmondhatja, hogy kikre lenne mindenképpen szükség, és ha a minisztérium ezt jóváhagyja, akkor vehetik fel azokat az embereket, akikre mindenképpen szükségük lenne.
– Ha mégsem veszik figyelembe, hogy a színház specifikus intézmény a közintézmények sorában, annak nagyon rossz következményei lehetnek. Majd arra kényszerülünk, hogy lebutítjuk az előadásokat, mert nem lesz elég színész. Több tagnak a Népszínház Magyar Társulatában – akik nemrég jöttek hozzánk – még meghatározott időre szóló szerződése van. Ha a rendelet szerint nem vehetők fel állandó munkatársként, amikor lejár a meghatározott időre szóló szerződésük, akkor itt pillanatok alatt legalább 20 százalékos színészállomány-csökkenés lesz. Ez pedig persze az előadásokra is kihat, hiszen ezek az emberek benne vannak az előadásokban, a repertoár részei. Nem állítom azt, hogy nem lehet két színésszel és egy asztallal jó előadást csinálni, mert lehet, de amikor repertoárszínházról beszélünk, akkor a nézők joggal várják el a széles skálát, a kamaradarabok mellett a nagyobb volumenű, zenés előadásokat is. Van egy elvárás a repertoárszínházakkal szemben, de ehhez megfelelő körülményeket is biztosítani kellene – véli a társulatvezető.
Mezei Zoltán jelenleg a Magyar Társulat művészeti vezetője, a mandátuma májusban jár le. Mint mondja, most úgy gondolja, hogy nem kíván újra indulni a poszt betöltéséért, és azt még nem tudja, hogy egyáltalán színészként visszakerülhet-e a társulatba, lesz-e munkahely, amit betölthet.
– Az ügyvezetés és a jogász még nem tudott választ adni arra, hogy ez hogy alakulhat. Úgy is alakulhat, hogy engem nem tudnak visszavenni a társulatba színészként, hogy ha nem lesz munkahely. Akkor lehetséges, ha a rendelet úgy is értelmezhető, hogy belső átszervezéssel átminősülök. Erre is még várjuk a választ.
