Urbán András a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban szívbe markoló, a női lét sokszínűségét rengeteg oldalról megmutató előadást rendezett, amely az alapjául szolgáló Lovas Ildikó-regény mondataiból építkezik, ezeken a szentenciákon keresztül szólaltatja meg a Nőt, akinek hét alteregóját, Béres Mártát, Elor Eminát, Ferenc Ágotát, G. Erdélyi Herminát, Mezei Kingát, Lőrincz Tímeát és Szilágyi Ágotát láthatjuk a színpadon, a leghétköznapibbtól a legabszurdabb szituációkig elegánsan, szexin. A hófehér színpadon mindannyian fekete ruhakölteményekben jelennek meg, különbözőségüket, egyediségüket a ruhák szabása és cipőik eltérő színe jelképezi. Találó megjelenítés, harmóniában van az előadás témájával, a kiszolgáltatottsággal. Akármennyit is beszélünk a női egyenjogúságról, a nők elfogadottságáról, csak részeredményeink vannak, elvégre a nők továbbra is ki vannak szolgáltatva a kliséknek, a társadalmi elvárásoknak, a fájdalmaiknak, a megnemértettségüknek, a férfiaknak. Hiába gondolja az emberek egy része, hogy mára megváltoztak a nők iránti elvárások, láthatjuk, hogy a regény mindkét szereplőjének problémái, szélmalomharcai ma is hétköznapiak, annak ellenére, hogy egyikük az 1910-es, másikuk az 1980-as évekből szól hozzánk. A nőktől ma is ugyanúgy elvárják, hogy mossanak, főzzenek, takarítsanak, gyereket neveljenek, a nőkkel ma is megtörténnek a családon belüli erőszak, a mindennapos megalázás, megfélemlítés szörnyűségei. Mindeközben természetesen az is elvárt tőlük, hogy gondjaikról hallgassanak, lehetőleg dolgozzanak is, ráadásul mindezt tegyék modellkülalakkal, gyönyörű ruhákban, ringó csípővel, epekedően mosolyogva.
A viccesnek titulálható szituációk is a magát kereső, elfogadásra váró nő szenvedéseinek kivetülései, amelyek inkább kínos mosolyban megnyilvánuló felismerést hoznak magukkal, mintsem mellet tépő nevetést. Komoly szerepet játszik ezekben a momentumokban az Antal Attila által megálmodott zenei világ, amely elnyújtja az érzelmek lecsengését, egyszersmind fájdalmakkal, emlékekkel, álmokkal és vágyakkal átszőtt nőmusical-hangulatot teremt.
Remekül sikerült a regény színpadi adaptációja, ahogy csaknem észrevétlenül siklik át az érzelmeivel, megnemértettségével, szerelemtelenségével viaskodó fiatal nő életszilánkjainak taglalásából a Jónás Olga életét megkeserítő Csáth-terror felrajzolásába. Ilyeténképpen eléri, hogy nőtársaink legelemibb, mégis oly felzaklató életszakaszaitól a legkeményebb, a személyiség visszafordíthatatlan deformálódását eredményező kapcsolatrendszerekig eljussunk.
Legyen bármennyire is a Nő a főszereplője ennek az előadásnak, a benne rejlő szövevényes és szerteágazó érzelmi háló úgy lett megszőve, hogy abban újra meg újra felfedezheti magát férfi és nő egyaránt.
Lovas Ildikó: Spanyol menyasszony
Szereplők: Béres Pešikan Márta, Mezei Kinga, G. Erdélyi Hermina, Elor Emina, Ferenc Ágota, Szilágyi Ágota, Lőrincz Tímea. Dramaturg: Góli Kornélia. Látványtervező: Polgár Péter. Zene: Antal Attila. Rendezőasszisztens: Mikes Imre Elek. Rendező munkatárs: Suzana Vuković. Rendező: Urbán András.
