A hézigazdák János vitéze
A Találkozó a szokásokhoz híven a helyiek előadásával nyitotta meg kapuit. A bácskertesi Sturcz József Amatőr Színjátszó Csoport János vitéze könnyeket fakasztott a nézők körében. A zenés előadás inkább idézte meg a Petőfi-féle népi játék stílusát, mint a rafinált, a néző kegyeit hajhászó első magyar operettek egyikét. Érdekes volt megfigyelni azt, ahogyan a közönség zizgett az előadás alatt, ahogyan összesúgtak a nézők egy-egy jelenetnél. Az előadásban meseszép kosztümöket láthatott a közönség. A kupuszinai közösséget dicséri az élőzene, a kosztüm, a díszlet, a külön koreográfus. Lényeges, hogy mindezt fontosnak tartja a társulat, és ennek köszönhetően kreativitással és némi anyagi hozzájárulással ki tudja magának szorítani a kivitelezést is.
Szombaton és vasárnap színházmaratonon vehettek részt az érdeklődők. Szombaton Zentáról, Magyarkanizsáról és Nagykikindáról érkeztek előadások a szemlére.
A Zentai Magyar Kamaraszínház diákszínjátszóinak Variációk egy kapcsolatra c. előadását a két rendező a társulat által írt szövegekből állította össze. Ez az előadás a fiatalokról szól, belőlük építkezik. A zsűri kiemelte, hogy a legnehezebb szerepek egyike mindig az, amikor azt mondják, hogy legyél olyan, mint amilyen vagy, csak egy kicsit harsányabb, egy kicsit hülyébb, érzelmesebb stb. Az előadás szempontjából a rendezők humora és iróniája előnyösen ragadt rá a színjátszókra, ez segíti a dolgot istenigazából, mert humorral és iróniával a legnehezebb nézni a saját hülyeségünket.
A magyarkanizsai Fény-Bárka fogyatékkal élő felnőttekből áll. A társulat otthonosan mozog a színpadon, nem új nekik a szerepjátszás, amiről köztudott, hogy erős terápia, melynek nevelő hatása is van. Brestyánszki Boros Rozália, a zsűri tagja kifejtette, hogy nagyon nagy felelősség ilyen jellegű színházat létrehozni, és fontos lenne nyitni egymás világa felé, akár a színházon keresztül. A Rorate c. előadás rövid, de nagyon tömör élményt nyújtott a nézőknek.
A szintén magyarkanizsai Gondolat-Jel Társulat tagjai szemtelenül fiatalok. Phaedra c. előadásukban központi szerepet kapott a testiség megjelenítése. Oláh Tamás mindig egy problematika köré építi az előadásait. Ebben az esetben a nyelv és annak kifejezési korlátai érdekelték, vagyis egyrészt az, hogy az érzéseinket verbálisan mennyire nem tudjuk elmondani. Az előadás nem szűkölködött obszcén kifejezésekben és kiabálásokban sem.
A nagykikindai József Attila Színtársulat kortárs darabot hozott a szemlére. Háy János ismert A Gézagyerek c. drámáját állították színpadra. A címszereplőt játszó Tóth Dániel intenzív erőkkel formálta meg az autista fiú karakterét, amit végigvitt az egész előadáson. Az anyát játszó Tóth Ramóna szintén kiemelkedő alakítást hozott a Találkozóra.
Vasárnap öt előadást láthatott a vasárnapi ebéd előtt és után a közönség.
A zentai KEX Egyesület nyitotta a napot az Óz, a nagy varázsló c. formabontó előadásával. A gyerekeknek szánt előadásban az eredeti műhöz képest a tornádó nem Dorothyt repítette el Óz birodalmába, hanem Spongyabobot hozta el hozzánk. Ezenfelül találkozhattunk még Vasemberrel, Supermannel, Pókemberrel, Harry Potterrel, Malackával és Darth Vaderrel is. A nézők a hangot hangfalakból kapták, a bábok pedig mindössze kétdimenziósak voltak. A zsűri véleménye szerint ez nem bizonyult a legjobb megoldásnak.
A szabadkai Zsebtársulat az idén is elnyerte a zsűri szimpátiáját. A Prométheusz light c. előadás annyira nem is mondható „lightosnak”. A csapat színészi pályára szeretne lépni, ezért a zsűri nem tudta úgy nézni az előadást, mint az összes többit. A Prométheusz szövegét a fiatalok arra használták, hogy hitvallást tegyenek arról, hogy ők ezzel akarnak foglalkozni, és hogy erősítsék ebben egymást: hogy van értelme színházat csinálni.
A harmadik előadást a magyarkanizsai Ozoray Árpád Magyar Művelődési Egyesület színjátszó csoportja játszotta. A társulat nagy kihagyás után lépett újra a Találkozó deszkáira Németh Ákos A webáruház c. darabjával. A társulat tagjai egytől egyig iskolások. A temérdek szövegmennyiség kicsit sem jelentett nekik gondot, ez nagy bátorságra vall, hiszen volt olyan közöttük, aki életében most lépett először színpadra. A zsűri javaslata a következő évekre az volt, hogy egy cselekménydúsabb szöveget válasszanak.
A hétvége utolsó előtti előadását a torontálvásárhelyi József Attila Művelődési Otthon Amatőr Színjátszó Társulata mutatta be. Horváth Péter Kilencen, mint a gonoszok c. darabját dolgozta fel a csapat. A debellácsiak mérhetetlen tisztasággal, naivitással, jó humorral és egy nagy adag huncutsággal léptek 13 év után a deszkákra, ami kompenzálta az olykor megmutatkozó hiányos szövegtudást. A zsűri külön örült a jelenlétüknek, mivel úgy látja, hiányzott az eddigi években ez a színfolt a Találkozóról.
Hogyan kell egy nagy szövegből egy 70 perces szórakoztató, igényes vígjátékot csinálni? Úgy, ahogyan a topolyai Mara Amatőr Színház feldolgozta Tasnádi István Finito, avagy a magyar zombi c. szövegét. Az amatőr színjátszás bátorságát kihasználva tolták el ezt a furcsa szövegű darabot egy másféle színpadi nyelv felé. Ahogyan Solténszky Tibor fogalmazott: „Másféle, mert molièri versbe van a magyar trágyadombok szaga belegyúrva.” Ez a furcsa kettősség benne. A közönség nagyon jól szórakozott annak ellenére, hogy ez volt az ötödik előadás aznap.
Hétfőtől lazábbra vette a Találkozó a tempót: napi egy vagy két előadást láthat a közönség.
