Mint már hírül adtuk, a Magyar Nemzeti Tanács kulturális bizottsága a minap előzetesen véleményezte az Újvidéki Színház igazgatói tisztségére beérkezett pályázati anyagot. Az egyik pályázatot formai okok miatt el kellett vetni, a másikat, Venczel Valentinét vitatta meg és támogatta szavazattöbbséggel a kulturális bizottság. Véleményét eljuttatta a színház igazgatóbizottságához és az újvidéki képviselő-testülethez, ez utóbbi nevezi majd ki a színházigazgatót. Venczel Valentin már több mint 20 éve nem volt jelen a vajdasági színjátszásban, ezért kértük, beszéljen olvasóinknak az Újvidéki Színházhoz való kötődéséről, e teátrum jövőjével kapcsolatos elképzeléseiről. A napokban egy hírportálon több kifogás érte a Venczel Valentin által benyújtott pályázatot, az alábbi interjúban erre is reagál a színművész.
Milyen kötődése van az Újvidéki Színházhoz?
– Az újvidéki színiakadémia első magyar tannyelvű osztályában végeztem 1978-ban. A diploma megszerzése után azonnal az Újvidék Színházhoz kerültem. Tizenegy évadot töltöttem ott, díjakat és elismeréseket kaptam, a színház igazgatóhelyettese is voltam. Az első lépéseket tehát, amelyek meghatározók lehetnek egy művész életében, az Újvidéki Színházban tettem meg.
Jelenleg Egerben színész. Miért döntött úgy, hogy pályázik az igazgatói posztra?
– Több színházi kolléga is erre biztatott, de más művelődési körben tevékenykedők is, akik nem feltétlenül kötődnek a színház munkájához. Személyes indíttatásom is van, szeretnék hazatelepedni, miközben még aktív vagyok, nagy energiákat érzek magamban, ráadásul eddigi pályám során sok tapasztalatot is szereztem, amelyekkel az Újvidék Színház hasznára lehetek. Az elmúlt huszonkét év során olyan körülmények között dolgoztam, amelyeket az az út hoz magával, ahova Szerbia is igyekszik. Számos változás előtt áll a szerb állam, a vajdasági magyarok, és a színház is. Ezeket már megéltem, és itt is szereztem tapasztalatokat.
Amennyiben sor kerül az igazgatói posztra való kinevezésére, hogyan képzeli el az Újvidéki Színház jövőjét, milyen újdonságokat tervez?
– Még kivonatosan is közölni négy év programját igen kockázatos, de a programelképzelésem néhány alappillérét szívesen felvázolom. Egy negyvenéves intézményről van szó, amely rengeteg elismeréssel és nagy eredményekkel büszkélkedhet, nem csupán helyi szinten, hanem az egyetemes magyar színjátszás viszonylatában is. Mindenképpen ebből indulok ki, szem előtt tartva kiváló művészeit és munkatársait. Újvidék és a magyar közösség köztudatába egy mélyen beágyazott intézmény ez, amelyen öncélúan változtatni egyenesen bűn. A már kiépült esztétikai értékrendszer mentén és a bejáródott munkarend bővítésével kellene tehát úgymond a színház piaci részesedését szélesíteni. A program nem a már meglévő eredmények és irányultság helyett ajánl valamit, hanem ezek bővítését szorgalmazza. Ennek jegyében a színház tehetne olyan lépéseket, amelyekkel az előadások és a nézők számát növelné, továbbá bővítené a színházi teret. Úgy gondolom, hogy mindenképpen meg kellene valósítani az Újvidéki Színház ún. gyermek- és bábprogramját, főleg a 6–12 éves kor közöttiek részére. Ennek nevelési és pozitív hatásai egyértelműek, de nincs ilyen irányú programszerű tevékenysége. Azután, az Újvidéki Színház Nagybecskereken és Közép-Bánátban létrehozandó állandó jelenlétét is tervezem, ami nem csupán a vendégszereplések számának növelését jelentené. Úgy gondolom, hogy ez a régió és ez a város is megérdemli a magas színvonalú, professzionális művészi színházi élménnyújtást, ami mindeddig nincs megoldva. Szerintem az Újvidéki Színháznak az ottani magyar közeg iránti kötelessége, hogy létrehozza a rendszeres játékrendet Bánátban. Továbbá, talán megosztó ötlet, az Újvidéki Színház budapesti színpadának megnyitása. Ez gazdaságilag megoldható, logisztikailag kivitelezhető. Az Újvidéki Színház, mint kísérletező, előremutató, folyamatosan megújuló, ún. intellektuális kritikai színház célközönsége Budapesten nagy számban megtalálható. Ez közönségbővítést hozna, másrészt viszont az Újvidéki Színház színészeinek otthonosabbá kellene tenni a fővárosban való játszást, hogy bekerüljenek a budapesti színjátszás vérkeringésébe és köztudatába. Mint Újvidéki Színház, gyakorlatilag akár egy héten egyszer játszanának ott, ahol nagyobb a kihívás és a lehetőség, ahova egyébként is vágynak a vajdasági színészek, mindezt anélkül, hogy elhagyják a szülőföldjüket. Fontos továbbá a munka folyamatosságának megőrzése. Ez talán banálisan hangzik, de amikor például az intézményvezetői változás történik, akkor nyugtalanság áll elő. A zökkenőmentes munka megőrzése tehát komoly feladat lenne.
Az elmúlt időszakban támadások érték a pályázatát, ezeket hogyan élte meg?
– Egyről tudok. Ebben az olvasható, hogy nem innen vagyok, nem ismerem a valódi helyzetet, rágalmazom a korábbi vezetést, nem ajánlok konkrét repertoárt, terveimet már gyakorolja a színház, amelynek még a nevét se tudom stb. Nincs mit titkolnom, de érzek inkorrektséget azzal kapcsolatban, hogy a programom nyilvánosság elé került a jóváhagyásom nélkül, ráadásul mielőtt a pályázat lezárult volna. De ha már a megjegyzéseknél tartunk, az újvidéki magyar színház az én belső megszólításom, természetesen tisztában vagyok az intézmény hivatalos nevével; már rég nem követelmény az intézményvezetőt az adott intézményből megválasztani, sőt a jelöltektől el is várják, hogy kívülről is rálátásuk legyen a dolgok menetére; a vezetéssel foglalkoznom kellett, mert vezetőnek jelentkezem, illik véleményt formálnom; annak pedig, hogy nem írtam konkrét programot, konkrét oka is van: a jelenlegi megbízott vezetés már kidolgozta a jövő évi programot, meghirdette a repertoárt. Ezt kész ténynek vettem, míg az ezután következő évek címszerű repertoárjáról még korai szólni. Ennek egyrészt gazdasági oka is van, másrészt a színház élő művészet, amelynek repertoárjával és előadásaival reagálnia kell az élet adta jelenségekre. Ezt évekkel előre nem lehet kivetíteni. Az engem ért bírálatokat a helyzet velejárójának tekintem, szerintem egy demokratikus környezetben más véleményeknek is helyük van.
A jogi értelmezés
Az MNT közigazgatási hivatalától az Újvidéki Színház igazgatóválasztásával kapcsolatos jogi helyzetről kértünk magyarázatot. Íme a jogi értelmezés:
Az Újvidéki Színház igazgatóját – a Magyar Nemzeti Tanács véleményezését követően –, az Újvidéki Színház igazgatóbizottságának javaslatára, Újvidék város képviselő-testülete nevezi ki. Amennyiben az igazgatóbizottság nem tesz javaslatot az igazgató személyére vagy a városi képviselő-testület nem fogadja el az igazgatóbizottság javaslatát, újabb nyilvános pályázat lefolytatása nélkül – és az igazgatóbizottság megkérdezése nélkül – hat hónapra megbízott igazgatót nevez ki az intézmény élére. Az Újvidéki Színház igazgatói pályázata érvényes volt, nem állt fenn a pályázat megsemmisítésének lehetősége. A jelenlegi megbízott igazgatónak nincs honosított diplomája, megkezdte a veszprémi Színháztudományi Tanszéken – a Tanárképző Karon – szerzett diplomájának honosítását, ami azért is lényeges, mert az Újvidéki Színház élére – ahogyan az a pályázati kiírásban is áll, kizárólag audiovizuális és drámaművészeti egyetemen szerzett diplomával lehetett pályázni, így a városi képviselő-testület sem nevezhetné ki a jelenlegi megbízott igazgatót, mert nem felel meg a törvényes feltételeknek, ugyanakkor kinevezheti a másik pályázót, illetve bárki mást az intézmény, illetve az igazgatóbizottság megkérdezése nélkül.
