A háború és a művészet ellentétek, ahogy a háború és a béke is azok, ez ilyen egyszerű. A művészet béke – áll Jon Fosse norvég író, drámaíró a színházi világnapra megfogalmazott üzenetében, amelyet a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) felkérésére írt.
A színházi világnapot az ITI kezdeményezésére 1962 óta tartják meg március 27-én, annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet - és tágabb értelemben a kultúra – fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását.
Az ITI minden évben a színházi világ egy jelentős személyiségét kéri fel, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára. Legelőször Jean Cocteau szövege hangzott el 1962-ben több mint húsz ország színpadain.
Az idei színházi világnapon Jon Fosse norvég író, drámaíró fogalmazta meg üzenetét, amelyet az előadások előtt a színházakban felolvasnak. A művészet béke címmel küldött üzenetét – amelyet az ITI Magyar Központja juttatott el az MTI-hez – így kezdi: minden ember egyedi, és közben pont olyan, mint bárki más.
Ez egyfajta ellentmondás: az, hogy egyszerre hasonlítunk és teljesen különbözőek is vagyunk. Talán mi, emberek lényegében a testünk és lelkünk összeköttetése miatt vagyunk ilyen paradoxonok – mi testesítjük meg a legföldhözragadtabb, legmegfoghatóbb létezést és egyszerre valami mást, ami túllép ennek a létezésnek a határain – fogalmaz.
Mint kiemeli, a művészet a maga csodálatos eszközeivel képes vegyíteni az egyedit az egyetemessel. Engedi, hogy megértsük, mi az, ami különbözik tőlünk – mondhatni idegen – azzal, hogy univerzálisnak mutatja.
Nem ismerek jobb módszert az ellentétek egymáshoz való közelítésére – írja, kiemelve: ez a szemlélet szembenáll a világban túlságosan is elterjedt erőszakos konfliktusok gyakorlatával.
Terrorizmus van a világban. Háború. Mert az embernek van egy állatias oldala, amit az az ösztön táplál, hogy az idegent fenyegetésnek érzékelje ahelyett, hogy egy lenyűgöző rejtélyt látna benne. Így tűnik el a különlegességünk kollektív ugyanolyanságot hagyva maga után – figyelmeztet az író.
Úgy fogalmaz: a háború harc a mindegyikünkben ott lakozó egyediség ellen és harc a művészet és a benne lakozó egyediség ellen is. Művészileg az egyedit az egyetemessel egyesíteni azt jelenti, hogy nem hagyjuk ki belőle a sajátosságokat, hanem inkább hangsúlyozzuk őket, hagyjuk, hogy az ismeretlen átragyogjon a művünkön - hangsúlyozza.
Kiemeli: a háború és a művészet ellentétek, ahogy a háború és a béke is azok – ez ilyen egyszerű. A művészet béke – írja Jon Fosse.
Jon Fosse 1959-ben született. Munkái között színdarabok, regények, verseskötetek, esszék, gyerekkönyvek és fordítások is megtalálhatók. Írói stílusát a minimalizmus és az érzelmi mélység jellemzi. 2023-ban irodalmi Nobel-díjat kapott újszerű drámáiért és prózájáért, amelyekkel hangot ad a kimondhatatlannak – áll az ITI Magyar Központjának közleményében.
Jon Fosse munkáit több mint ötven nyelvre lefordították, darabjait pedig világszerte több mint ezer színpadon mutatták már be. Művei az emberi létezés lényegét kutatják, a bizonytalanság, a szorongás, a szerelem és a veszteség témáival foglalkoznak.
Minimalista és introspektív, gyakran a lírai próza és költészet határán egyensúlyozó drámái Henrik Ibsen 19. századi drámai hagyományát folytatják. Drámaíróként Nokon kjem til a komme (1996; Valaki jönni fog, 2002) című drámájával szerzett nemzetközi elismerést.
Nyitókép: Pixabay
