Kedden este a Találkozó színpadán a temerini Szirmai Károly Művelődési Egyesület Jáccunk Trupp színtársulata Egressy Zoltán Portugál című drámájával mutatkozott be.
A Portugált a vágyódás, az elvágyódás keserédes történeteként szoktuk emlegetni. A világvégi falu, Irgács egy állóvíz, ahol nem történik semmi, lassan emészti el önmagát. Élőhalottként bolyongó emberek, akik boldogok is lehetnének, vagy szerelmesek, egy idegen, aki csalóka reményt hoz magával, hogy aztán a teljes reménytelenséget hagyja maga után. Egy parttalan és kiúttalan történet, ami megnevettet bennünket, ugyanakkor könnyeket csal a szemünkbe. Szórakoztat, miközben mellbe vág. A szereplőket ismerjük, mint a tenyerünket, hiszen mi is irgácsiak vagyunk, mi is keressük a boldogságot, a szerelmet, áll a produkció tájékoztatójában.
A produkciót az a László Sándor rendezte, aki ezt a darabot egyszer már – valamivel több mint tíz évvel ezelőtt – a színpadra állította az Újvidéki Színházban. Szavai szerint a társulat kérte, hogy ezt a művet készítsék el, majd hozzátette, hogy a jó karakterek nagyon jó lehetőséget teremtenek a színészi játékra.
– Ezt a művet az egyik legjobb kortárs magyar darabnak tartom. Az íróról azt gondolom, hogy nincs, amit ne tudna az életről, a vidéki létről, az emberi karakterekről. A darab nagyon jó lehetőséget ad arra, hogy mindegyik színész – a maga módján, illetve a maga képességeihez mérten – maximálisan meg tudja mutatni magát, ki tud teljesedni, és lubickolhat is a szerepében. A színészek szerették a próbafolyamatot, igaz, hogy nehéz volt, mert rövid időnk volt a felkészülésre, de összekovácsolódtunk. Az előkészületek két és fél hónapot vettek igénybe, de ehhez azért tudnunk kell azt is, hogy a legtöbb amatőr színésszel csak hétvégén próbálhatunk, mert mindenki máshova jár iskolába, mindenki dolgozik, tehát elfoglaltak, nem úgy, mint a profik, akik naponta kétszer próbálnak, és másfél hónap alatt elkészítenek egy produkciót. Általában három-négy hónap szükséges a teljes felkészüléshez, de mi már nem először dolgoztunk együtt, öt-hat éve ismerjük egymást, ők vállalták ezt a megfeszített tempót, és én ennek nagyon örülök, mert újra felfedezhettem magamnak ezt a darabot, újra örülhettem annak, hogy a színészek is felfedezhetik, és élvezhetik a játékot – mesélte a rendező, majd beszélgetésünk során a mű üzenetéről és a témájáról, az elvágyódásról is szót ejtettünk.
– A mi tájainkról lassan már mindenki elvágyódik, illetve el is ment. Én ebben személy szerint nem hiszek, és abban sem, hogy máshol kolbászból lenne a kerítés. Másodsorban nem hiszem, hogy ott egyenlő partnerként kezelnének bennünket. Én abban hiszek, hogy nem a jólét az, ami a boldogságot meg tudja adni, de megértem azt is, aki elmegy, mert hosszú évek óta nagy az elszegényedés, nagyon nagy a munkanélküliség, illetve a folyamatos létbizonytalanság ott lebeg a fejünk fölött. Sajnos ezt nem mindenki tudja „itthonmaradással” kezelni – tette hozzá László Sándor.
Sziveri Éva, aki Masnit, a történet női főhősét alakította.
– A munka során kisebb nehézségeket okozott az, hogy Masninak nagyon sok arcát kellett megmutatni a színpadon. Mindemellett rengeteg érzelem öleli körül az egész történetet. Masnit láthatjuk talpraesett nőként, szerelmi csalódásban szenvedő nőként, teljesen összetörten, ziláltan is, és úgy gondolom, hogy ezeket az érzelmeket nagyon nehéz a színpadon alakítani és megformálni – mondta Éva.
A történet Becéje, Óvári Dániel operatőrként, riporterként és zenészként is dolgozik, amatőr színészként pedig ebben az előadásban mutatkozott be először.
– László Sándor keresett meg három hónappal ezelőtt, hogy vállalnék-e szerepet. Eleinte nem akartam, bizonytalannak éreztem a dolgot, majd úgy döntöttem, hogy megpróbálom. A próba folyamatát nagyon élveztem, ugye a szövegkönyv első fellapozásától kezdve a kész darabon át az egész munkafolyamatot megismerhettem, új embereket ismerhettem meg, és ez az élmény némi pluszt is adott az életemhez, különösen az önbizalom területén. Beszippantott ez a világ, és várom, hogy milyen lesz a folytatás – mondta Dániel.
Tegnap este két előadást nézhetett meg az érdeklődő közönség. Elsőként a zentai KEX, Döme Zoltán – Bimbó és a Kex Kétszer volt, hol nem van… szatirikus vígjátékát mutatták be Döme Zoltán – Bimbó rendezésében, majd a szajáni Ady Endre Művelődési Egyesület színjátszó csoportja is bemutatkozott Kéri Ferenc: Az alkohol öl című vígjátékával, melynek rendezési feladatait Nagy Aleksz látta el.
Ma három produkciót tekinthetnek meg az érdeklődők. 15 órától a Szemle nagy visszatérői, a csonoplyai Mindenszentek Plébánia Ifjúsági csoportja áll a színpadra, Bosnyák Annamária rendezésében tekinthetjük meg Hámori István Péter Azt mondták, a villa üres című bohózatát. 17.30-kor, a tóbai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület színjátszó csoportja László Miklós Szegény Fehérvári című előadását mutatja be, Lackó Farkas Erzsébet rendezésében. A továbbiakban 20 órától, a kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Sturcz József Színjátszó Csoportjának előadásában Csepreghy Ferenc és Sulhóf József Sárga csikó című népszínművét tekinthetjük meg. A produkciót Molnár József rendezte. Az előadások megtekintése ingyenes, a szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak.
Nyitókép: Masni és Bece / Kakuszi Elvira felvétele
