Az adai Jancsi Bohóc Bábszínháznak köszönhetően sok kisgyereknek van lehetősége arra, hogy bábelőadásokat tekintsen meg, akik ezeken az alkalmakon a mese élvezetén túl bevezetést kapnak a színház világába is. A bábozásról és az egyesület munkájáról Mészáros Enikőt, a Jancsi Bohóc Bábszínházának elnökét kérdeztük.
Milyen célból alapult meg 2015-ben az egyesület?
– Már előtte is tíz éve báboztunk, az egyesületet azért alapítottuk meg, hogy legyen egy hivatalos formája a bábszínházunknak, hogy pályázhassunk, gyarapodhassunk, többfelé eljuthassunk.
Az elmúlt majdnem egy évtizedben hogyan teljesültek ezek a célok? Vannak-e új célok?
– Teljes mértékben teljesültek, bár a világjárvány egy kicsit beleszólt a dolgok alakulásába, de attól függetlenül úgy érezzük, hogy nagy igény van Vajdaság-szerte az óvodákban, kultúrházakban, fesztiválokon az óvodai bábelőadásainkra. Szeretnénk a nyári időszakot is betölteni különböző táborokkal, ezért most a sérültek és a felnőttek felé próbálunk egy kicsit nyitni.
Hogy születik meg a döntés arról, hogy milyen történeteket dolgoznak fel?
– Általában óvodáskorúaknak szóló népmeséket választunk, de más ismert meséket is szívesen feldolgozunk. Most például nagyon kedvelt volt a Piroska és a farkas című bábelőadásunk. Ezt ugyan már mindenki ismeri, az ősszel mégis nagyon sikeres volt. Most majd A három kismalac lesz a következő. Valójában a gyerekek igényei alapján választunk mesét, azt nézzük, mi a megfelelő a kétévestől tízévesig terjedő korosztály számára. A gyerekek talán valamivel jobban kedvelik azokat a meséket, amiket már ismernek. De a legfontosabb számukra az, hogy állatszereplők legyenek benne, a kisgyerekek ennek nagyon örülnek. Közkedveltek a környékünkön élő vadállatok mint szereplők, például a róka, a farkas, a gyenge nyuszi, a mókus. Azt szeretik, ami kedves, ami gyöngéd, vagy ami éppen kicsit veszélyesebb. De olyan is van, aki kérte, hogy lehetne űrhajós vagy dinoszauruszos mese is. Ezeket az igényeket többnyire igyekszünk teljesíteni, bár igyekszünk a klasszikus úton járni: azt a mesét feldolgozni, amiről tudjuk, hogy nekik való, ami nyugodt, ami fejleszti a szépérzéküket, a beszédüket, a zenei hallásukat, a ritmusérzéküket.
Merrefelé tevékenykedik az egyesület?
– Zentára is havonta jövünk többnyire, Adán és Moholon is minden hónapban ott vagyunk, illetve sokfelé járunk Vajdaság-szerte, ahová hívnak minket, például óvodákba. Általában elkészítünk egy előadást, ami az adott évszakhoz vagy az éppen aktuális ünnepekhez kötődik, és azzal járjuk a településeket.
A mai gyerekeket gyakran éri az a vád, hogy hozzászoktak a túl gyorsan változó ingerekhez, nehéz őket lekötni. Ezzel kapcsolatban mik a tapasztalataik?
– Úgy látom, hogy leköthetőek, főleg az óvodai környezetben. A gyerekek nyitottak a mesére, érdeklődnek. Sokat számít a környezet. Ha az ingerszegény, akkor igazán tud figyelni. Ha már valami kicsit nyüzsög körülötte, például egy fesztiválon, ott már nehezebb lekötni. Nem látom olyan vészesen a helyzetet, mert a gyerekek még érzik, hogy ez él, és hogy ez egy nagyon jó gyógyszer. Megsimogatják a bábokat, hiszik azt, hogy a bábszereplők életre kelnek, az ő kis képzeletükben védik a gyöngéket. Nagyon tiszták a gyerekek. Az elmúlt mintegy húsz év alatt talán annyi változást vettem észre, hogy a mai gyerekek már kicsit nyugtalanabbak. De még mindig nyitottak a mesére, szeretik, várják. A főszereplőnk Jancsi bohóc, őhozzá különösen ragaszkodnak.
Nyitókép: A zentai gyerekek Mészáros Enikő és Orovec Skrinyár Cecília jóvoltából élhették át a bábszínház nyújtotta egyedülálló élményt / Gruik Zsuzsa felvétele
