A szlovákiai Csavar Színház vándorelőadásairól ismert: darabjaikat rendszeresen viszik a Kárpát-medence kisebb-nagyobb településeire. Az elmúlt években olyan irodalmi alkotásokat dolgoztak föl, mint A nagyidai cigányok Arany Jánostól, a Dorottya Csokonai Vitéz Mihálytól vagy Faludy György Villon-átköltései, emellett népmeséket is színpadra vittek. A zentai közönség a TeátrumHíd Fesztivál nyitóelőadásán Petőfi Sándor: A helység kalapácsa című elbeszélő költeményét tekinthette meg, Gál Tamás előadásában.
Az alkotók vándorszínházi hagyományokra építve, interaktív és improvizatív elemekkel fűszerezett előadást vittek színre, ahol a nézők nemcsak szemlélői, hanem részesei is az eseményeknek. A darabot áthatja Petőfi sajátos humora, amihez Bodonyi András autentikus zenéje társul. A népies dallamok bárki számára átélhetően mutatják be a Petőfi-korabeli, nosztalgikus-romantikus hangulatot, a hegedű pedig néha kilép a hangszer szerepéből, és a nyikorgó ajtót vagy a „szekérrádiót” szólaltatja meg. A szekérrádióhoz hasonló motívumok egyébként az egész előadást végigkísérték, hol egy Adidas-cipő, hol a határátkelőhelyen való várakozás emlegetése formájában, mindvégig a közönség legnagyobb derültségére.
A díszlet, a jelmez és a kellékek egyaránt a minimalizmusra törekedtek. Két szék, egyszerű fekete háttér és fekete ruha – minden mást a közönség fantáziájára bíztak, akiket Gál Tamás előadóművész néhány vállalkozó szellemű néző segítségével vezetett végig a történeten.
Kiskamaszoknak az életkorukból adódóan nem egyszerű feladat olyan minőségi előadást létrehozni, ami nemcsak a művelődésüket szolgálja, hanem valóban szórakoztató is számukra. A Csavar Színházban saját bevallásuk szerint hisznek abban, hogy a klasszikus irodalom igenis érdekes a mai fiataloknak is, ha megfelelően tálalják azt számukra. Gál Tamás pedig, úgy tűnik, igencsak érti a korosztály nyelvét, ami a nézőtéren tapasztalható feszült figyelmen és rengeteg nevetésen túl a produkciót követő önfeledt ovációban is megmutatkozott.
A közönség figyelmét már az előadás kezdetén sikerült megragadni: a nézőtérre bevonuló gyerekek zsivaja másodpercek alatt elhalt, amikor felhangoztak az első akkordok, és gitár- és hegedűkísérettel felcsendült az Angyal Bandiról szóló ismert népballada. Az is hamar kiderült, hogy a városi komédiák hangulatát idéző produkció igencsak bátran nyúl a humor különböző formáihoz: hol a túlzás eszközeit veszi elő, máskor a szerepéből kiesett előadóművészt játssza, vagy éppen kikacsint a nézőkhöz, esetleg szándékosan hamis énekhanggal örvendezteti meg a közönséget. A humorral könnyen mellé lehet nyúlni, de a nézők körében tapasztalható állandó kuncogás és nevetés egyértelműen jelzi, hogy sikerült eltalálni az arányokat, és a humor nem vált közönségessé vagy unalmassá.
Hasonló a helyzet az interaktivitással is, hiszen a néző nem feltétlenül szereti a szereplést, nem feltétlenül kívánkozik a színpadra, és nem feltétlenül sikerül őt úgy bevonni, hogy az mindenki számára kellemes élmény legyen. Gál Tamás pedagógiai érzékét dicséri, hogy a színpadra hívott fiúk és lányok mind ügyesen helyt álltak, nem tapasztaltunk kínos toporgást a részükről, nem kereste a tekintetük a menekülő utat. A gyerekek ráadásul rendszerint hatalmas tapssal jutalmazták egymást.
A Csavar Színház előadása kétségkívül megerősítette, hogy a klasszikus irodalom és a modern színházi eszközök keveréke képes megszólítani a mai fiatalokat is. Az előadás nemcsak szórakoztatott, hanem gondolkodásra is késztette a nézőket, miközben hű maradt a magyar irodalmi hagyományokhoz is.
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa – A Csavar Színház előadásában
Előadja: Gál Tamás
Zene: Bodonyi András
Hegedű: Lakatos Áron
Gitár: Gál Tamás
Nyitókép: A Csavar Színház előadásával kezdődött a zentai TeátrumHíd Fesztivál / Gergely Árpád felvétele
