Kedden a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Desiré fesztiválján, két elgondolkodtató előadást láthatott a közönség. Míg az egyik a múltban játszódik, a másik pedig egy fiktív jövőben, a helyszín tulajdonképpen ugyanaz.
Az első a Novi tvrđava teatar, az Újvidéki Színház, a Grad teatar Budva és az East West Centar Sarajevo koprodukciójában, Aleksandar Tišma regénye alapján, Boris Liješević rendezésében készült Az ember ára című előadás volt, amely lényegében arra kereste a választ, hogyan süllyedhet le egy civilizáció a holokauszt bűnéig. Az előadás főhőse a zsidó apától és német anyától származó újvidéki Vera Kroner, akit apjával együtt Auschwitzba deportálnak, anyja pedig Németországba menekül. Vera Kroner annak köszönhetően éli túl a haláltábort, hogy prostitúcióra használják. A háború után Vera visszatér Újvidékre, de nem tud beilleszkedni, nem igazán fogadják be és továbbra is prostitúcióval találja fel magát. Verát Elor Emina alakítja, akit hétfőn a Parasztoperában is láthattunk. A járványügyi intézkedések értelmében, a gyülekezések elkerülése végett, az idei fesztivál vendégeivel Dejan Vujinović beszélget:
– A regényt korábban magyarul olvastam és nem tudtam elképzelni, hogy egy ilyen tartalmas, sokrétű, emberi életeket, sorsokat részletesen bemutató művet hogyan tudunk majd egy nem túl hosszú előadásban eljátszani. A próbafolyamat nagyon izgalmas volt, sokat elemeztük ezt a történetet – mondta Elora Emina, aki arról is szót ejtett, hogy milyen érzés neki itthon színpadra állni és a mostani helyzetben hogyan éli meg a színházi munkát.
– Itthon játszani mindig más, mert nagyobb bennem a megfelelési vágy. Ezekben a körülményekben azonban nem a legjobb színházi munkával foglalkozni. Minden a levegőben lóg, mintha a fejünk egy guillotine-ban lenne, és csak azt várnák, mikor zuhan ránk a penge. Állandó görcsben és félelemben kell bejárni a színházba, lassan már gyanakodva nézünk egymásra és ez akár a játszásra is kihat – fejtette ki Elor Emina.
A Desiré fesztivál második napjának második produkciója a Belgrádi Drámai Színház Bonn Park szövege alapján és rendezésében készült Jugojugoszlávia című előadás volt. A produkció egy fiktív jövőbe repíti a nézőket, ugyanakkor nosztalgikus érzéseket ébreszthet azokban, akik éltek a testvériség-egységet hirdető titói Jugoszláviában. Az előadás helyszíne is kitalált, úgy hívják, hogy Jugojugoszlávia. A produkció érdekessége az is, hogy Bonn Park egy fiatal, koreai származású, német rendező, aki nem tapasztalta meg a jugoszláviai életet, viszont szlavisztikát tanult Berlinben, és Jugoszlávia szétesése egyebek közt azért keltette fel az érdeklődését, mert két olyan országhoz is kötődik, amely a második világháború után ketté lett osztva. Az előadás egyébként zenés, élő zene jellemzi, és egy gyermekkórus is játszik benne. A Desirén a szereplők közül Jadranka Seleccel és Jelena Čvorović Paunovićtyal zajlott beszélgetés, akiktől megtudhattuk, hogy az előadásnak a napokban volt a premierje, és hiányzott nekik a nagyszámú közönség, a telt ház, amit megszoktak, de a nézők nagyon lelkesek voltak és nagy tapsot kaptak. Mindkét színésznőt már több filmben és sorozatban is láthattuk, Jadranka Select legfőképpen a pályája kezdetén a hetvenes-nyolcvanas években, mostanában pedig ismét:
– A színésznők esetében megfigyelhető, hogy fiatalként jó eséllyel lehetőségeket kapnak megmutatkozni, azután jön egy üres periódus, idősként pedig ismét felkeresik őket, mert szükség van azokra, akik nagymamákat, idős asszonyokat játszanak – tudtuk meg Jadranka Selectől.
A színésznő arról is beszélt, hogy a Belgrádi Drámai Színházban egy másik újabb előadásban is játszik, a fent említett Boris Liješević rendezésében készült Čitač című produkcióban, és nagyon reméli, hogy egyszer majd azt is alkalmunk lesz látni a Desirén. Egyébként a Čitač főszereplője Mirjana Karanović, akit nyáron a palicsi filmfesztiválon köszönhettünk, mivel ő volt az egyik idei Lifka-díjas kitüntetett.
