Venczel Valentin
Sikeres, komoly kezdeményezés volt a Synergy Nyelvi Kisebbségi Színházak Nemzetközi Fesztiválja, amelyet Újvidéken rendeztek meg október 2-a és 6-a között. Két helyszínen, éspedig a Szerb Nemzeti Színházban és az Újvidéki Színházban a nyelvi kisebbségi színházak jobbnál jobb előadásait élvezhette a közönség a kazahsztáni orosz, a bukaresti zsidó, az erdélyi magyar, a budapesti szerb színészek, a salzburgi szerb és az újvidéki magyar művészek és más ajkú vendégművészek előadásában, közreműködésével.
– Nagyon boldog vagyok, mert a kedves közönségünk arcán, lelkén és hangulatán érzem, hogy mi nagyszerű kezdeményezésbe fogtunk bele, és hogy az előadásokat, amelyeket kiválasztottunk, a közönség is lelkesedéssel fogadta – mondta Venczel Valentin, az Újvidéki Színház igazgatója. – Nyilván tanulmányt fogunk írni arról, mi történt a fesztiválon. De az egészen biztos, hogy ápolván, gondozván a saját kulturális értékeinket, kapaszkodván a saját nemzeti, nyelvi kultúránk gyökereibe, egy olyan színházi nyelvezeten lehet beszélni, amelyet megértenek azok, akik nem azon a nyelven beszélnek, mint mi.
A színháznak egy szakrális alapja is van, amit a kortárs színházak már elfelejtettek. A Dybbuk és a Szentendrei Evangélium előadás azonban emlékeztet bennünket, hogy a színpad egy szakrális hely, és a színház nem működik anélkül, ha nincs nagyon erőteljes hitünk, már-már vallásos hitünk arra vonatkozóan, hogy ha a világot nem is, de a jelen pillanatot szebbé lehet tenni színházzal.
A fesztivál szakmai tanácskozásán néhány dologban tökéletesen egyetértettünk, néhány fogalommal kapcsolatosan azonban eltértek a konferencia résztvevőinek véleményei. Az egészen biztos, hogy a kisebbségi lét tagadása nem lehetséges. Mert az egyik indító gondolat úgy hangzott, hogy egyáltalán létezik-e kisebbségi művészet, vagy csak különböző utakról van szó. Igenis létezik, ahogy létezik kisebbségi lét, úgy létezik kisebbségi alkotás is. Pontosan ez a kisebbségi lét adja a kisebbségi alkotónak azt a pluszfeszültséget, ami az alkotóban energiaként gyülemlik fel. A kisebbségi lét pluszfeszültséggel, pluszmotivációval jár, aminek jó esetben végső következménye az alkotásban és az alkotás eredményességében mutatkozik meg. Akik nem a kisebbségi közeghez tartoznak, azok azt feszegetik, mitől színvonalasabb a kisebbségi művészet, mi a különlegesség a kisebbségi színházban. Oda jutottunk, hogy ez a létünkből eredő transzparens vagy elfojtott, kontrollált, vagy néha nem kontrollált, belső frusztráció, amikor alkotóenergiává alakul át az a bizonyos többlet, amely megmutatkozik a kisebbségi alkotások különlegességében és hatásában.
Şaban Nadji a nagy sikerű Othello két művészével
– Örülünk, ha mi, macedóniai török kisebbség ezen a fesztiválon részvételünkkel egy picit hozzájárultunk ahhoz, hogy Újvidék 2021-ban a kultúra méltó fővárosa legyen – mondta Şaban Nadji, a szkopjei Török Állami Színház igazgatója. – Színházunk repertoárja nyitott. A török színház első bemutatójául Branislav Nušić Sumnjivo lice (Gyanús személy) című komédiáját választottuk. A török színház élvezi minden kisebbségi jogát a multietnikus Macedóniában, ahol az albán, török, vlach, roma, szerb… nyelveket szabadon beszéljük. Igyekszünk fejlődni, 66 éve folyamatosan működünk. Boldoggá tesz, hogy az előadások nyelve török, a nézők pedig macedón feliratozással követhetik.
Amíg fel nem épül a mi színházunk, addig három társulattal vagyunk egy épületben. Ez egyáltalán nem gond, mert eddig mindig több társulattal dolgoztunk egy fedél alatt, néhány év múlva azonban új épületbe költözünk. Ott optimálisan „telítettek” leszünk, nem mint nemzeti kisebbség, hanem mint macedón színház. Mi most sem maradunk le semmiben. Nem köt bele senki, hogy török, macedón, szerb vagy más írók darabjait játsszuk-e. A választás csak rajtunk áll. Számunkra viszont nem az a lényeges, honnan származik a szerző, hanem hogy eleget tudunk-e tenni a mi népünknek mint kisebbségnek, valamint a többi, Macedóniában élő nép igényeinek.
Szeretnénk, ha az újvidékiek a vendégeink lennének a színházépület felavatásának ünnepén.
