A Lóci játszik együttes nemrég megnyerte a Nagy-Szín-Pad! tehetségmutató versenyt, az idén Fonogram-díjat kapott az év felfedezettje kategóriában, Krokodil címmel megjelent második lemeze, és sorra telt házas koncerteket ad. Frontembere, Csorba Lóránt lapunknak azt is elújságolta, hogy a nyár folyamán több magyarországi fesztiválon koncerteznek, például a VOLT és a Sziget nagyszínpadán, de megörvendeztetik a vajdasági rajongókat is, július 2-án a kishegyesi Dombos Festen lépnek fel, augusztus 6-án pedig Óbecsén.
– Fiatalkori emlék a Dombos Fest, hiszen ott gyakran megfordultunk, Óbecse pedig nagyon különleges számomra, mert ugyan Zentán születtem, de nagyrészt Becsén és Újvidéken nőttem fel, sok barátom óbecsei, így nagy felelősséget érzek, hogy egy remek és kedves koncertet adjunk. Erre extra erőfeszítéseket teszünk.
Nemrég megnyertétek a Nagy-Szín-Pad! című tehetségmutató versenyt. Miről szól ez a megmérettetés? Hogyan zajlott le?
– Arról szól, hogy rámutasson a már valamennyire ismert előadókra, zenekarokra, hogy szélesebb körű népszerűségre tegyenek szert, több lehetőséget kapjanak megmutatkozni, és tovább tudjanak lépni. Az elődöntők során a szakmai zsűri pontszámai és a közönség szavazatok számítottak. Miután bekerültünk a legjobb nyolcba, koncertet adtunk, az utolsó húsz perc pedig élőben ment a tévében. Ez volt a versenyprogram. Ekkor már elkezdtünk azon gondolkodni, hogyan lehetne megnyerni ezt a versenyt, mert nyerni mégiscsak jó. A szavazás nagy mozgósítást igényelt a részünkről, mert amikor bejutottunk a legjobb háromba, akkor már csak a közönségre számíthattunk.
Díjazottként felléphettetek egyebek közt a Sziget, a VOLT, a Campus és a Strand fesztiválok nagyszínpadain. Mit jelent ez számotokra?
– Nagy lehetőséget, amit ajándéknak tekintünk és igyekszünk meghálálni. A Szigetre sok olyan zenész el sem jut, akik többet elértek, mint mi. A tavalyi nyarunk is jól ment, de ezzel sikerül még egy szintet megugranunk. Több fellépésünk lesz, és több helyre tudunk eljutni. Ezzel a hangsúlyos fesztiváljelenléttel szeretnénk megalapozni azt, hogy mire jövő ősszel nagyobb turnéra megyünk, még többen ismerjenek bennünket, és megteljenek a klubok is.
Az idén a Fonogram-díjátadón az év felfedezettje kategóriában diadalmaskodtatok, most a tehetségmutató versenyt is megnyertétek, érzed-e, hogy emiatt valamiféle feladat hárul rátok?
– Ez egy nagy feladat, és az a célunk, hogy sikeresen teljesítsük. Az idei év valóban fantasztikus: Krokodil, telt házas lemezbemutató koncertek, Fonogram-díj, Nagy-Szín-Pados győzelem... kívánni sem tudnánk jobbat, de ha most hátradőlnénk, az lenne a legnagyobb butaság. Úgy érzem, hogy van egy kiélezett figyelem az irányunkba, így most még többet tehetünk azért, hogy előbbre jussunk és mindenhova elvigyük a hírünket, a zenénket. Eddig sem panaszkodhattunk, de szeretnénk jelen lenni azokon a területeken is – például Borsodon és Békés megyében – ahol ritkábban tudunk megfordulni.
Hogyan jött létre a Lóci játszik?
– Egyedül, egy szál gitárral kezdtem el zenélgetni, 2010 tájékán volt az első fellépésem. Azután egy ideig duót alkottunk Szeder-Szabó Krisztivel, és sikeresen szerepeltünk a Ki Mit Tube tehetségkutatón a Szociálisan érzékeny dallal. Utána külön folytattuk, mert más terveink voltak. Az együttes jelenleg hat tagot számlál, és mindenki egyenrangú. Ez a zenekar, de többen vagyunk, hiszen van például hangmérnökünk, sofőrünk, grafikusunk és menedzsereink is. Sőt, a Lóci játszik egy több mint 7600 tagú együttes, hiszen az összes rajongónk hozzásegített bennünket ahhoz, hogy ezt a sikert elérjük. Egy nagy családnak érzem. Tetszett, amit az egyik zsűritag mondott, miszerint Lóci képes arra, hogy az egész közönséggel úgy kommunikáljon, mintha a barátja lenne. Ez nekem fontos, és valóban olyan vagyok, aki bárkivel leáll haverkodni.
A debütáló lemezed pár évvel ezelőtt jelent meg, az idén a második, gondolkodtok-e a harmadikon?
– Az első mondhatni antológia volt, az elmúlt tizennégy év szerzeményeit foglalta össze nagyzenekaros formában. A Krokodil már úton-útfélén született, az már inkább mi vagyunk, jobban be lett vonva a zenekar is. Január 1-jén jelent meg, ezzel az ország első magyar nagylemeze lett (és remélem, az év végi listán is előkelő helyen szerepel majd). Van egy nagy krokodilunk, amelyet mindenhova magunkkal viszünk, és akikkel találkozunk a fellépéseinken, azokkal aláíratjuk. Ha például összefutunk Pinkkel, a Linkin Parkkal vagy Fatboy Slimmel azon leszünk, hogy ők is aláírják. Azután ősszel elárverezzük, a pénzt pedig jótékonysági célra fordítjuk. Szeretnénk új lemezt is készíteni, de kevés az idő a sok teendő mellett. Igaz, olyan vagyok, aki mindig leül megcsiklandozni a múzsa talpát, hátha mond valamit. Ha csupán húsz percem van, akkor is. A harmadik lemezt sokan vízválasztónak tartják. Szeretném, ha maradandóan beleégne az emberekbe, de ne az előzőekhez mérjék. Ez mindig nehéz, mert biztosan lesz, aki szerint ez már másmilyen. Én úgy vagyok vele, hogy azok a dalok is ugyanúgy belőlem jönnek. Ha tetszik a zenekarnak is, és hisznek a dalokban, akkor egy vektorként összeadódnak az erők, és úgy is fogjuk előadni. No, de a jó focista mindig a következő meccsre koncentrál, így mi is a következő lépésre összpontosítunk, hogy a fesztiválokon különleges és érdekes programot mutassunk be. Ha elkezdünk játszani, nőjön a tömeg, ne csak páran lézengjenek és azt kérdezgessék fanyalogva: hát ezek nyertek?!
Mi tud inspirálni, amikor dalokat írsz? Mire törekszel?
– A hétköznapi életben előjövő szituációk inspirálnak. Ezek nem is mindig az én sztorijaim. Azután vannak persze univerzális érzelmek is, amelyekhez lehet kapcsolódni, és specifikusan univerzális dolgok, amelyek a mi generációnkat érintik. Ami mindebben izgi, hogy a szüleink generációja is megszólítható, mert ők a gyerekeiken keresztül kapnak rá a zenénkre. Nagy öröm számomra, hogy szülők is járnak a koncertjeinkre. Azt külön szeretem, amikor a kismamák már két-három éves gyerekeknek Lóci játszik-zenét mutatnak. Ezek a gyerekek már rendes Lóci játszik-rajongókként fognak felnőni. A dalokkal a hitelességre törekszem, hogy a zenével azt tudjam megmutatni, ami belőlem jön. Ugyanakkor nyitott vagyok sok zenei stílusra. Mi hatan különböző zenei stílusokat hordozunk magunkban, de azt szeretnénk, hogy akik eljönnek a fellépéseinkre, többek legyenek a koncert által.
Dédelgetsz álmokat a jövőre vonatkozóan?
– Nagy lehetőségekhez jutottunk, lehet ezután kívánni még valamit? Ha igen, akkor jövő ősszel telt házasak legyenek a turnéállomásaink.
