Az idei Jazzik is sokrétű programot nyújtott a dzsesszkedvelőknek. A nappali órákban a szabadkai Zeneiskolában többek között a fellépők tartottak műhelymunkákat. A dzsessztanszak diákjai mindenképpen hasznos tapasztalatokra tettek szert és élménydús két napban lehetett részük, de ezekre az előadásokra bárki elmehetett, hiszen nyitottak voltak. Érdekes, talán szokatlan témák is helyet kaptak, például a jóga zenészeknek.
A dzsesszfesztivált jellemzően kiállítás kíséri, idén két kiállításra került sor, egyik az Amerikai kuckóban, a másik a Lifka Sándor Art Moziban, hiszen ezúttal ez az intézmény is a fesztivál partnere lett.
A fő program persze este zajlott, az eddigi évekhez hasonlóan a Jadran színpadon, az érdeklődésre pedig nem lehetett panasz, hiszen mindkét napot telt ház jellemezte. Jó házigazdák módjára dzsessztanszakos diákok mutatkoztak be elsőként. Őket követte a horvátországi Matija Dedić, ezúttal trióval, és amerikai érzületű dzsesszel kápráztatták el a közönséget. Utánuk lépett fel Wallace Roney és csapata egyenesen Amerikából. Meglepetésként viszont Goran Evetović, a dzsessztanszak dobtanára ült a dobokhoz. Mint kiderült, Roneyék dobosának problémája akadt az útlevelével, így az unióban rekedt. Goran Evetović közbeavatkozása viszont nagyon jól sikerült, a közönség is vastapssal jutalmazta, és ékes példája lett annak, hogy a dzsessz valóban egységes zenei nyelvként működhet, összehozhat zenészeket a világ bármely tájáról. Wallace Roney is mosolyogva nyugtázta a szabadkai dobos játékát.
A fesztivál másnapján a belgrádi Dirty Minds nyitott. A fiatal együttes főleg saját szerzeményeket játszott. Fellépésüket azzal érdemelték ki, hogy tavaly megnyerték az Ifjúsági Fesztivál legjobb dzsessz-szerzeményének járó díjat. Utánuk jött az újvidéki Aleksandar Dujin, akit már szinte nem is kellett bemutatni a közönségnek. Zenésztársaival 35 éves tevékenységére tett visszatekintőt, a repertoárját is e szerint alakította. A fesztivált a magyarországi Finucci Bros zárta, azaz Balogh Roland és Balogh Zoltán ikertestvérek a zenésztársaikkal. Fúziós, energikus dzsesszdalaik azokat is felélénkítették, akik kicsit megfáradtak az éjszakai órákban. A fellépésük pikantériája azonban mindenképpen az volt, hogy mint kiderült, a Balogh testvérek pont aznap ünnepelték a születésnapjukat. Ezt bizonyára később illően megünnepelték a Sax klubban is, ahol egyébként mindkét nap, a koncertek után, késő éjszakába nyúló laza zenélés folyt.
