Pénteken, októben 18-án, kamaraestet adott Szabadkán az újvidéki TAJJ vonósnégyes, amelynek tagjai: Aleksandra Krčmar Ćulibrk, Jovanka Mazalica (hegedű), Jelena Filipović (brácsa) és Kalmár Timea (gordonka). Műsorukon Vivaldi, Simić és Busch egy-egy műve szerepelt.
A hangverseny első száma Antonio Vivaldi pikkolóra írt a-moll versenyműve volt, amelyet N. Némedi Emma írt át erre az együttesre. E ritkán hallható mű – Szabadkán egészen biztosan ekkor hangzott el először – a nagy barokk mester legsikerültebb hangszeres művei közül való, kiemelkedik a már-már sablonosnak mondható versenyművek tömegéből. Az előadás pedig kifogástalan volt. Rozs Renáta, a szabadkai zeneiskola fiatal fuvolatanára a vonósnégyes kíséretében temperamentumosan és meggyőzően adta elő ezt a kis remekművet. A művésznő valóságos virtuóza a pikkolónak, amiről már korábbi fellépései során is meggyőződhettünk. Nagy öröm a számunkra, hogy pártfogásba vette ezt a ritkán hallható hangszert.
Aleksandar Simić a mai szerb zene fenegyereke. Most negyvenéves és hírneve már bejárta az egész világot. Külföldön – mert sokfelé megfordult – szinte ismertebb, mint idehaza, de mindent elkövet, hogy itteni fellépéseire is minél jobban felfigyeljenek. Saját elmondása szerint soha sem járt zeneiskolába, mert azt állapították meg róla, hogy nincs hallása. A zeneakadémiát ennek ellenére mégis elvégezte, méghozzá kiváló eredménnyel. Zongorázni szinte napok alatt tanult meg – egyes egyedül! Termékeny komponista. Egyházi művet is többet írt, különböző egyházak felkérésére, mivel szeretne hozzájárulni a vallások összebékítéséhez. Van egy operája is, Faust a címe, és egyetlen csellóra komponálta. Ennek a nem mindennapi embernek Dresden Quartet című kompozíciójával ismertetett meg bennünket a TAJJ vonósnégyes. Egészen tetszetős mű! Színes, mutatós, meglátszik rajta, hogy szerzője – mint ahogy egyszer bevallotta – komponálás közben mindig a majdani hallgatókra gondol. És hogy miért éppen Dresden Quartet? Mert ebben a városban komponálta.
Adolf Busch (1891-1952) a huszadik század egyik legkiválóbb hegedűművésze volt. A fasizmus megjelenésekor elhagyta hazáját – bár nem volt zsidó - , s kijelentette, hogy csak akkor lesz hajlandó visszatérni Németországba, ha majd akasztófán látja lógni Hitlert, Goebbelst és Göringet. Busch egy vonósnégyest is létrehozott, mely együttessel számtalan sikeres hangversenyen szerepelt. De kevesen tudják róla, hogy zeneszerzéssel is foglalkozott. A péntek esti hangverseny utolsó számaként az alt szaxofonra és vonósnégyesre írt op. 34-es kvintettje hangzott el. Az öt muzsikus olykor egy teljes zenekar benyomását keltette, annyira tömören szólt a kvartett és Radetity Ádám közös muzsikálása. A szaxofonon játszó fiatal művész, Rozs Renátához hasonlóan, a középfokú zeneiskolát ugyancsak Szabadkán végezte, de már egyetemi tanulmányain is túl van. Ha nem tévedünk, akkor ő volt az első, aki a szabadkai zeneiskolában diplomát szerzett ezen a hangszeren. Játéka érett és magabiztos, tónusa kellemes.
A városháza tanácstermében összegyűlt nagy számú közönség mind három számot s valamennyi előadót lelkes tapssal köszöntötte. Valóban öröm volt őket látni s hallani. Az Electe szervezői ezúttal is jó munkát végeztek.
