A Mezei Szilárd Énekes Zenekar szombaton este 7 órai kezdettel Magyarkanizsán, a Művészetek Háza nagyszínpadán Mezei Szilárd Amerika szálló (Isten hozott kedves vendég) című kompozícióját játssza, amely Koncz István, Sziveri János, B. Pap Endre és Domonkos István versei alapján született. Az Énekes Zenekar tagjai: Mezei Kinga – ének, Szilágyi Ágota – ének, Balázs Áron – ének, Tijana Stanković – ének, hegedű, Mezei Szilárd – zeneszerző, zenekarvezető, brácsa, Bogdan Ranković – altszaxofon, basszusklarinét, Bede Péter – tenor szaxofon, altszaxofon, klarinét, Kováts Gergő – tenorszaxofon, szopránszaxofon, Burány Béla – baritonszaxofon, szopránszaxofon, Meggyes Ádám– trombita, Kiss István – trombita, Branislav Aksin – harsona, Andrea Berendika –fuvola, Márkos Albert – gordonka, Pozsár Máté – zongora, Hock Ernő – nagybőgő, Ervin Malina– nagybőgő, Oli Mayne –vibrafon, Csík István – dob, ütőhangszerek.
Szervező a Nagy József RKM, támogatók: az NKA, a NEFMI, a Tartományi Művelődési és Tájékoztatási Titkárság, a Magyarkanizsai Önkormányzat és a MASZK Egyesület.
A hangversenyre a belépés díjtalan.
A koncertet a vajdasági, magyarországi, angliai zenészekből álló zenekar négy napos zenei műhely előzi meg.
,,Az 1974-ben született zeneszerzőnk életrajza több oldalt töltene ki és gazdag életműve (szerzeményei, lemezei, színházi zenéi, műhelyei…) láttán büszke lehetne rá a közösségünk. Sajnos, más művészeinkkel egyetemben, Mezeit is itthon, saját közegében, saját közösségében ismerik a legkevésbé. Magyar zenei anyanyelvben gyökerező kortárs muzsikának nevezhető – kissé körülményesen – a zenéje. És akkor még nem is említettük a zene erősen improvizatív karakterét. Amely, természetszerűleg, kisebb formációkban a teljesen szabad zenétől a nagyrészt rögtönzött muzsikáig ível és nagyobb létszámú zenekarok esetében – szintén természetszerűleg – a jobbára kötött, komponált muzsikáig körülírható. Mégis milyen keveset mond mindez. Mert éppen csak a zene tartalma, milyensége, minősége, érzékisége nincs megnevezve. Amit – e legéteribb művészeti ágat illetően – mindig oly nehezen lehet szavakba foglalni. Mezei zenéje az utóbbi években egyre veretesebbé, karakteresebbé vált. Formailag is tömörebb, hangszerelése pedig kifejezetten érettebb, sajátos ízű lett. A Mezei zenekarok tónusa a ,,mélybarnás” pasztell visszafogott fájdalmán túl egy szelíd melegséget is magában foglal. Nemcsak, hogy sokkalta kevesebb zenei keresést, muzsikusi tapogatózást lát/hall a hangversenyek nézője/hallgatója, de nagyszerű és megragadó magára találásokat, zenekari kinyilatkozásokat is. A dallamívek, a dallamok konkrétabbak letisztultabbak. Ami a rögtönzés eszközével élő muzsikusok lelki érettségéről, a sallangok tudatosabb elvetéséről, és végső soron a zenészek erkölcsiségéről is vall. A mindinkább tetten érhető sajátos direkt zenei fájdalom és dráma mellett az életöröm sem veszett el, a zenekari hangzás életereje nem csökken.
A mostani magyarkanizsai műhely kifejezetten az énekre és az énekbeszédre fókuszálódik. A mai magyar emelkedett beszéddel, szerves énekkel a kortárs magyar muzsika elvétve foglalkozott. Holott egy kultúra számára perdöntő, hogy tudunk-e „mai” magyarul énekelni! Nem véletlen, hogy három színész énekel ebben a 19 tagú nagyzenekarban, hiszen éppen a pódiumművészet hitelességének alapkövetelménye a hiteles, korszerű, emelkedett beszéd s ének. Ebben a műfajban is évek óta elöl jár Mezei Szilárd, s ez a magyarkanizsai műhely összefoglalója is ennek a több éves munkának. Számunkra külön öröm, hogy ebben az öt versből álló vokális műben városunk nagy költőjének, Koncz Istvánnak a verse is szerepel, de talán ennél is fontosabb, hogy mindegyik vers alkotója délvidéki magyar költő. Minden ízében rólunk szól tehát ez az est, és aki még emlékszik a korábbi kisebb Mezei énekes zenekar Berecz András és Mezei Kinga énekelte műsorára, az tudja, milyen szépségeket és emelkedettséget rejthet ez a mostani kompozíció is” – olvasható a Nagy József RKM ajánlójában.
