Gianluca Marcianò, az újvidéki Szerb Nemzeti Színház Operatársulatának vezető karmestere és művészeti vezetője, a rangos művelődési intézménnyel kapcsolatos terveiről számolt be.
Az olasz származású, nemzetközi hírnevű zongoraművész és karmester, aki a firenzei Zeneakadémián szerzett oklevelet, nem ismeretlen az újvidékiek számára. Ez év februárjában a bejrúti Al-Busztán fesztiválon, amelynek művészeti vezetője, az ő vezényletével énekelt az újvidéki Szerb Nemzeti Színház kórusa. A közönség ma 19 órakor Puccini Bohémélet című operájának karmestereként üdvözölheti.
– Már a pályafutásom kezdetén vendég karmesterként nagy öröm volt együtt dolgozni ezzel a színházzal – mondta Gianluca Marcianò. – Közben nemzetközi karriert futottam be, bejártam a világot. A karmester feladata nemcsak a vezénylés, hanem találni jó támogatókat, kiépíteni jó kapcsolatokat a színház számára, és jó pszichológusnak lenni: a társulatokkal együtt dolgozni, megfelelő megoldásokat találni.
Milyen benyomással kezdi itt a munkát?
– Itt eddig is mindig nagyon kellemes munkalégkörben dolgoztam, rögtön sok barátra tettem szert. Első mondatom azonban az volt: a munka az munka, a barátkozás pedig barátkozás. El kell mondanom, az újvidéki opera- és balett-társulat a legjobb művészeti potenciál egész Szerbiában. Van alkalmunk arra, hogy ezt megmutassuk a világnak. Közel van 2021, amikor Újvidék kulturális fővárosként kell, hogy bizonyítson.
A terveiből mit tart a legfontosabbnak?
– Már most azon kell fáradoznunk, hogy a színház kész legyen ilyen nemzetközi bemutatkozásra. Ahhoz, hogy a külföldi médiumok rólunk beszéljenek, szükséges, hogy megfelelő színvonal elérésére törekedjünk.
Az első idényemben lefektetjük a mércét. Az intézmény vezetői erre kértek, amikor megkerestek. Én elfogadtam, mert szeretem a kihívásokat, és szeretem ezt az országot. A nép megérdemli, hogy megmutassa művészi lehetőségeit. Az országnak sok operaművésze szerepel sikerrel külföldön, kiváló zeneművészek és balett-táncosok is. El vagyok ragadtatva velük. A balett-táncosokkal zenei téren is nagyon szépen lehet dolgozni, így szívesen vezényelem a balettelőadásokat. Szép projektumaink vannak.
Sürgősen fel kell erősítenünk a társulatot korrepetitorral és énekesekkel, mert a műsoron szereplő darabokat a mi énekeseinkre, táncosainkra kell alapoznunk, minden szerepet kiosztani a hazai művészek között. A vendégművészt azért hívjuk, hogy valami újat halljunk, lássunk, nem pedig azért, mert szükségünk van rá. Ezért a mi énekeseinknek jó motivációjuk kell, hogy legyen. Hogy tudják, új és jó szerepeket kapnak, és lesz elegendő idejük azokat megtanulni. A zenekar számára megfelelő hangszereket kell beszerezni. Ezek megoldható dolgok, ha igazi színházat akarunk.
Örülök, hogy ilyen jó és lelkes csapattal dolgozom: mindannyian motiváltak, akarnak dolgozni. Egy nyelven beszélünk, egy húron pendülünk.
Milyen előadásokra számíthatunk?
– Hamarosan világbemutatója lesz a Pinokkiónak Újvidéken, mert a kiváló zenét először itt fogjuk előadni. Ezt a gyermekelőadást fontosnak tartom, mert a jövő nézőközönsége kinevelésén fáradozunk. Kell, hogy a mi közönségünk szeresse és igényelje az előadásainkat, hogy telt ház előtt lépjenek fel nemcsak a balett-táncosok, hanem az operaénekesek is.
Jövőre Charles Gounod születésének 200. és Gioachino Rossini halálának 150. évfordulóját szeretném méltóképpen megünnepelni. A rendezvényeket hamarosan beharangozzuk.
A munkában lesznek-e változások?
Nagy kívánságom, hogy bemutassuk Bizet Carmenjét. Fontos, hogy az énekeseink megtanulják eredeti nyelven énekelni a világhírű olasz, francia, orosz és más operákat, és úgy, hogy érthető legyen a szöveg. Mert nemcsak belföldön, hanem külföldön is szerepelniük kell, ők lesznek a mi művelődési követeink. Az újvidékieknek Újvidéken kell kiváló operatársulat, de ezeket az értékeket a világ más színpadán is meg kell mutatni.
A Bohémélet opera próbáin az énekesek sokat dolgoztak és jól felkészültek. A próba után is vidáman beszélgettek arról, hogyan fognak holnap dolgozni. Ez számomra nagyon fontos. Ha beindítjuk a színház „motorját” – az énekeseket, táncosokat és zenészeket –, tovább már minden menni fog.
A személyes, nemzetközi „piárom” fog dolgozni a mi számunkra is. Igazi szponzorokat keresünk, mert ez az intézmény a városnak, a tartománynak a központja, szíve, és sok anyagi támogatásra van szükségünk.
A tervekből természetesen semmi nem valósul meg máról holnapra, de sikerülni fog a Szerb Nemzeti Színházból igazi nemzeti színházat formálni. Megérdemli, hogy az legyen, mert már volt is az. Itt énekelt például a híres Eva-Maria Westbroek, aki többek között fellépett a milánói Scalában és a New York-i Metropolitan operában. Átnézem az archívumot, hogy lássam, a hírességek közül kik léptek fel nálunk. Ezt az időszakot „meg kell ismételnünk.”
A lelkes, olasz maestro, aki már egész jól beszél szerbül, tudásával, tapasztalatával és külföldi kapcsolataival segíteni fog, hogy ismét méltó szerepet kapjon Újvidéken az opera és a balett, és a nemzetközi színpadokon a szereplések gyakoribbá és sikeresebbé váljanak.
