Melyek azok a problémák, amelyek a legjobban terhelik az embert?
– Ha a saját családomból indulok ki, s azokból, akikkel találkozom, azt mondom: sok feladat és kevés idő, s ebből kifolyólag a rohanás és kapkodás, amelybe beledarálódik a békesség, a nyugodt, rendezett családi élet, egészség. Véleményem szerint a lelki rendezetlenségből fakadnak a gondjaink, az életvezetés hiányosságai.
Mit jelent ez?
– Nem tudjuk az élet kerekét jól irányítani, mert nem tanították sehol az életvezetést, azt, hogy hogyan maradhatunk lelkileg rendezettek, hogyan osszuk be az időnket, a pénzünket, hogyan kezeljük az érzelmeinket, hogyan működnek a kapcsolatok... Kísérletezünk, küszködünk egymással és saját magunkkal, a mindennapok nehézségei, konfliktusai, családi problémái során azonban megkeseredünk, érzelmileg, fizikailag megfáradunk, és előbb-utóbb megbetegszünk.
Mivel kezdjük el az életünk rendezését?
– A felelősségvállalással. Felismerem, kimondom: én tehetek valamit, ahelyett hogy azt hajtogatom: áldozata vagyok a nyomorult társadalomnak, a házasságomnak, a családomnak, a főnökömnek, a munkahelyemnek… s minden jogom megvan, hogy keseregjek, szenvedjek a körülményeim miatt. Amíg hárítom valakire a felelősséget – majd az állam.., majd kilábalunk…, majd a Jóisten megment –, esély sincs, hogy jobb legyen. Vagy panaszkodom, bűnbakot keresek, és megmaradok az önsajnálat kesergésében, vagy teszek valamit, hogy a dolgaim jobbra forduljanak. „Ha azt akarod, hogy megváltozzanak a dolgok, változtasd meg a dolgokat!” Ez magunkkal kezdődik. Mivel a lelki életnek és az életvezetésnek alapvető törvényei vannak, első lépés az ismeretek szerzése, mert különben nem tudhatom, mit kell tennem.
Sok információval bombáznak bennünket. Mi alapján döntsünk, kitől tanuljunk?
– Arra érdemes hallgatni, aki ott tart, ahol én lenni szeretnék, aki már csinálja azt, amit én szeretnék. Biztos forrásokból tájékozódjunk: az evangéliumból, a biblikus igazságokból vagy olyan ismeretekből, amelyek ősi igazságok. Ha az ember a kezébe vesz egy jó motivációs könyvet, valamilyen irányba el tud indulni. A teljes gyógyulásra nincs ígéret, de amíg nem mozdulok meg, nem várhatok haladást. Amikor az embernek „ég a háza”, olvas, megkeresi, megkérdezi azokat, akik hasonló gondokkal küszködtek. Az a tragikus, hogy addig általában nem változtat semmit, hozzászokik a nyomorúságához. Nem vállal felelősséget, könnyebb panaszkodni, azzal vigasztalódni, hogy másoknak is hasonlóan rossz a helyzetük. Nem teszünk semmit, miközben vágyunk arra, hogy boldogok legyünk, rendeződjön anyagi helyzetünk, kapcsolataink a gyerekeinkkel, a házastársunkkal… Tehát újra a személyes felelősség és aktív szerepvállalás fontosságára lyukadunk ki.
ÉN DÖNTÖK
A stresszre és a rossz anyagi körülményekre panaszkodnak leginkább az emberek.
– A lényeg, hogy vagy teszek valamit ennek érdekében, vagy nem fog változni semmi az égvilágon. Ha stresszben vagyok, megtanulhatom, hogyan csökkenthetem a feszültséget, vagy hogyan növeljem a tűrőképességemet. Tehát vagy én erősödöm, és akkor nagyobb lesz a teherbírásom, vagy pedig csökkentem a terhelést. Ha azt mondom, hogy nem lehet csökkenteni a terhelést, az következménnyel járó döntés. Azt jelenti: így élek, mert minden fontos, mindent akarok, minden kell. Az értékrendemért én vagyok a felelős. Nem kényszerítik rám. Dönthetek úgy, hogy leteszem vagy néha leteszem a nehéz táskákat. Esténként például azt mondom, nem érdekel senki és semmi, nem a tévét nézem, nem nyomogatom a telefonomat, a számítógépemet, nem olvasgatom a Facebookon az üzeneteket, hanem negyed-fél órára elcsendesedem, átértékelem a napot, megszólítom a Jóistent, kimondom a hálámat, a nehézségemet. A „szemeteskosár” kiürítése létfontosságú dolog. Ha viszont csak tömjük-tömjük, egyre nehezebb cipelni a batyut.
Sok tanácsot hallunk a méregtelenítésről, egészséges táplálkozásról…
Igen, de mentális szempontból is fontos, mit viszek be, jó könyvet olvasok-e, hallgatok-e építő jellegű tanításokat, elmegyek-e templomba istentiszteletre, ájtatosságra, áhítatra, amely lelket táplál, olvasom-e a Szentírást, sétálok-e, tornázok-e. Ezek a mentális salaktalanítás, illetve a feltöltődés módjai, erőforrások. Persze, hogy stresszes vagyok, mert rengeteg a feladatom, és nem töltődök fel. Életvezetési kérdés: vannak-e feltöltődési zónáim, szünetek, beiktatott csendidők. A szép dallam is attól szép, hogy szünetek is vannak benne. Ha nem alszom ki magam, hanem heteken keresztül csak egyik feladat után a másikat vállalom, persze hogy kimerül az idegrenszerem, ingerült leszek, feszült. De ezt nem foghatom a körülményeimre. Én döntök, hogy így élek. Dönthetek másképp is: félreteszek húsz percre mindent, s imádkozom, olvasok, kimegyek a levegőre… Ki-ki megtalálhatja a maga erőforrását. Ez is tanulható, tanulandó.
Ha kipróbálok valamit, például az egészséges testmozgást, és megállapítom, tetszik, az egy dolog, de ha akarom, hogy hosszú távon erőforrásom legyen, szokássá kell tennem. Ehhez pedig kell elhatározás, idő és fegyelem. Ha rendszeresen futok, olvasok, imádkozom, ez a jövőmet határozza meg. Ha az a szokásom, hogy dohányzom, késő éjjelig fenn vagyok, és csak három órákat alszom, az élet előbb-utóbb benyújtja a számlát.
Sok keresgélés során kristályosodott ki az életstílusod?
– A keresgélések hasznos tapasztalatok voltak, de nem mindegyikre volt szükség, de akkor azt láttam jónak. Hiszem azt, hogy a rendelkezésre álló ismeretek, tapasztalatok alapján az ember a legjobb döntést hozza, mert ha jobbat tudna, akkor hozna jobb döntést is. Sok mindenben hittem, sok mindent próbáltam, és a sikerek mellett sok kudarcom is volt. Vádolható vagyok azzal, hogy nem vagyok sem állhatatos, sem kitartó, mindig valami mást akarok és csinálok, de amikor van bátorságom vállalni, amit csinálok, visszatalálok az utamra, az elhivatottságomra. Amikor nem az számít, hogy kívülről erről mások mit mondanak, hanem hogy ez vagyok én, ez az utam, s ettől leszek megelégedett és boldog, kiteljesedett.
ERŐGYŰJTÉS: JÓ SZOKÁSOK KIALAKÍTÁSA
Amíg telefonon beszélgetünk, mondod, hogy dr. Magyar Éva, a feleséged, a könyvbemutatódra meglepetést készít a vendégeknek, te pedig most raksz a tűzre, megfogod a járni tanuló Leventét, nehogy leessen… Négy gyerek, sok feladat a családban, az egyházban… Te hogyan küzdesz meg a gondjaiddal?
– Nekem is, mint mindenki másnak, sok gondom van, de mindazt, amit elmondtam, azt csinálom, nem azért, mert én találtam ki, hanem mert amióta világ a világ, ez jól működik. Minden este tényleg leteszem az összes táskát, amit cipelek. Megtartom a csendes órákat imádságban, lelkiismeret-vizsgálatban. Elmegyek a templomba, időnként gyónok, beszélgetek a lelki vezetővel, rendszeresen futok, majdnem mindennap tornázok, olvasok.
Este, a kellemes napzáró családi együttlét erőforrás a számunkra. Mi, szülők meg a gyerekek, Dávid, Lilla, Ádám és Levente a szobánkban, a nagy családi ágyon ülünk. Közösen imádkozunk, ki-ki elmondja, mi volt a suliban, óvodában, saját szavaival imádkozik, megköszöni a napot.
Havonta két alkalommal Szabadkáról Zentára utazol előadást tartani a kapcsolatokról, érzelmekről, lelki életről, gyakorlati biblikus életvezetésről. Nemrég napvilágot látott a MÉGIS legyél GYŐZTES című könyved. Milyen gondjainkra találunk benne választ?
– Egyebek mellett a kapcsolatokról, a kommunikációról, fájdalomról, megbántottságról, a sérelmekről, a megbocsátásról, a küldetésről, életcélokról, a gondolkodás és a döntés fontosságáról, a megfelelés kényszereiről, arról, hogy mibe kapaszkodjunk, hogy meg tudjuk harcolni a harcainkat.
Karácsonyra mit üzensz a Gyógykalauz olvasóinak?
– Két egymással összefonódó gondolatot. Az egyik a lelki vezetőmtől származik: „Minden zsúfoltság közepette készítsünk a szívünkben helyet az ünnepre, az Istennel való kapcsolatunkra és a szeretteink számára!” A másik pedig az, hogy napjainkban találjuk meg azokat a kis menedékhelyeket és -időket, ahol és amikor mindent leteszek! A szív belső szentélyét, ahova nem viszek be semmit, kint hagyom a papucsot, a cipőt is. Együtt vagyok a Jóistennel, a lelkemmel, a csendemmel, a léttel, a megpihenéssel. Erőt gyűjtök, hogy utána újra fölvegyem a táskákat, de már megerősödve, átértékelve és talán néhányat elengedve.
Kívánom, hogy az olvasók is helyet tudjanak készíteni a szívükben egymás számára és az ünneplés számára, a Megváltó befogadására.
