Hajápolással kapcsolatos cikksorozatunk utolsó állomásaként említsünk meg egy igencsak gyakran bosszúságot okozó hajproblémát, mely kezdeti fázisát akár otthon, egymagunk is képesek lehetünk kordában tartani. Már a cikk elején fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy csak akkor kezdjünk bele a korpásodás kezelésébe, hogyha annak korai, még nem betegségnek számító szakaszában vagyunk. Gyakran emlegetett téma kozmetológiával foglalkozó szövegeinkben a bőrprobléma és a bőrbetegség közötti kényes határ meghúzása. A korpásodás hátterében ugyanis fertőzéssel, hormonális egyensúlyfelbomlással vagy más gyulladásos betegséggel összehozható probléma is állhat, ennek tükrében mindenképp kérjük ki orvosunk, illetve gyógyszerészünk tanácsát.
Mi is a korpa, és miért ódzkodunk egy-egy korpás váll vagy hajzat látványától? A kérdés evolúciós eredetű. A bőr természetes megújuló képessége huszonnyolc napot vesz igénybe. Eddig tart az a folyamat, amíg az élő „őssejtekből” a bőrfelszín felé haladásukkor elveszítik nedvességtartalmukat, és elhalt, úgynevezett szarusejtekké válnak. Ezeket a fehérjével telt, elhalt hámsejteket úgy tudjuk elképzelni, mint egymáson fekvő tetőcserepeket. Funkciójuk is hasonló, megvédik a bőr alsó rétegeit és az egész szervezetet a kiszáradástól és más külső, biológiai, kémiai vagy fizikai ágensektől. A bőr megújulásának utolsó fázisa az úgynevezett deszkvamáció, azaz maga a bőrhámlás. Ez a folyamat teljesen észrevehetetlen, minden egyes pillanatban, egy-egy érintés, kéztörlés, törölközővel való tisztálkodás során ezek az elhasznált szarusejtek elszakadnak társaiktól. A házipor igen nagy százalékát például az emberek szarusejtjei teszik ki. Mi történik akkor, ha ebbe a gépezedbe egy kavics kerül? Ha a szervezetünk valamilyen „bajt” érzékel, arra gyakran gyulladással reagál. A gyulladás figyelmezteti a testünk többi részét: „Valami nincs rendjén! Csinálj valamit! Segíts!” A bőr esetében az akut gyulladásnak mindig valamilyen vérbőség a jele, azaz a kipirosodás. A bőrpír jelenségét már mindenki észrevehette magán egy-egy égés, csípés vagy pattanás kapcsán. No, de mi történik, ha ez a gyulladás folytatódik, vagy intenzívebb lefolyású? Probléma lép fel a bőr természetes regenerálóképességében, azaz zavar keletkezhet az elhalt hámsejtek leválásában. Sok betegség esetében beszélhetünk plakk-képződési gondokról, ilyen probléma alá sorolhatjuk a korpásodást is.
Még mielőtt belemerülnénk a korpa egyik leggyakoribb kiváltó okának tanulmányozásába, érdemes megemlíteni, hogy a korpásodás nem feltétlenül jelent valamilyen kóros elváltozást. Az esetek töredékében ugyanis csak a hajas fejbőr kiszáradásáról van szó. Ez akkor következhet be, ha túl agresszív vagy számunkra nem megfelelő hajápoló termékeket használunk, idesorolva például a hajsamponokat vagy -regeneráló készítményeket. Ha többszöri termékváltás után is fennál a probléma, akkor érdemes elkezdnünk másban is gondolkodni. Hogy mi lenne az?
Szeborreás dermatitisz
A betegség nevében megtalálható a dermatitisz szó, mely gyulladást jelent, a szeborrea pedig faggyúáradatot. Igaz, a szeborreás dermatitisz nem a faggyúmirigyek betegsége (ellentétben a pattanásokkal), kialakulása a test olyan pontjaira jellemző, mely nagy százalékban tartalmaz faggyúmirigyeket, ennek értelmében faggyút is. Mégis mi köze van ennek az amúgy ártalmatlan anyagnak ahhoz, hogy korpásodunk-e vagy sem. A tudósok megfigyelték, hogy nem a faggyú mennyiségével, hanem összetételével van probléma. Nagyobb mennyiségben találhatók meg benne olyan zsírsavak vagy más lipidszerű anyagok, melyek képesek a bőrünkön természetesen is megtalálható mikroorganizmusok, egyfajta gomba szaporodását előidézni. A Malassezia furfur penészgomba csoportjába tartozó élősködő a bőrflóránk természetes része, ám ha valami külső hatás miatt, legyen az étrend, alkohol, stressz, immunológiai problémák, gyógyszerek stb., a szervezet megváltoztatja a faggyútermelést, vagy csak egyszerűen másképp kezdi el kordában tartani a bőr flóráját, ez az apró penészgomba elkezd dagonyázni az élelemben gazdag bőrfelszínen. Ezt a túlszaporodást érzékeli a szervezetünk, és gyulladással válaszol rá. Ilyenkor kezd a hajas fejbőrünkön, a szemöldökrészen, illetve az orrtőben pirosodás, viszketés és korpásodás létrejönni.
Mit lehet ilyenkor tenni?
A gyulladásos korpásodásnak három fő kezelési pontja van. Elsősorban csökkentenünk kell az előbb említett gombafaj mennyiségét. Bár több tanulmány is kimutatta, a szeborreás dermatitisz esetében maga az immunválasz, azaz a gyulladás a probléma fő forrása, az ebben az állapotban szenvedő emberek esetében használt gombaellenes szerek nagyban hozzájárulnak a betegség csillapításához és fellángolásának gyakoriságának csökkentéséhez. A legtöbb korpásodás elleni sampon ezért is tartalmaz gyógyszernek még nem számító antimikrobiális, antifungális anyagot. A cink-pirition-, pirokton-olamin- és kéntartalmú készítmények mindegyikének a célja a Malassezia furfur penészgomba kiirtása. Komolyabb esetekben, amikor már nemcsak bőrproblémáról, hanem betegségről beszélünk, a bőrgyógyász felhírhat gyógyszerhatóanyagnak számító külső vagy belső készítményeket is. Ha orális antifungális szert írna fel orvosunk, mint a flukonazol, itrakonazol, ketokonazol stb., annak használatát mindenképp említsük meg gyógyszerészünknek, e hatóanyagok azon tulajdonsága miatt, mert sokszor össze tudnak veszni a szervezetünkben más hatóanyagokkal, azaz interreagálhatnak más terápiában használt gyógyszereinkkel. Igaz, alternatív útja a gombák elpusztításának, de nem csupán antimikrobiális szerekkel tudjuk számukat csökkenteni. A történelemből jól ismert „felperzselt föld technikáját” is bevethetjük. Olyan hatóanyagokat is használhatunk, melyek csökkentik a faggyútermelést. Ha nincs elég faggyú, a gomba nem jut elég tápanyaghoz, így csökkentve szaporodási képességét. Ilyen szubsztanciák közé tartoznak a gyógyszertárak, de akár drogériák polcain is megtalálható retinoidok, melyek közül maga a retinol már ismerősen csenghet a pattanásos bőr, illetve ráncok kezelésének témaköréből.
A kozmetológia világán belül maradva, második lépésként a nem megfelelő bőrregenerációt tehetjük rendbe. A retinoidokon kívül még az úgynevezett hámlasztósavak képesek kvázi újraprogramozni a keratinizáció megfelelő ütemét és eltávolítani a gyulladás miatt kialakult hámsejtszigeteket. Óvatosan kell viszont a hámlasztósavakkal bánni, hiszen ahogy nevükben is szerepel, savas kémhatásúak, és képesek tovább irritálni az így is gyulladt bőrt. Kiváló választás lehet egy alacsony szalicilsav-tartalmú, könnyű krémgél vagy gélállagú termék, hiszen a szalicilsav már alacsony mennyiségben is képes hámlasztani, illetve még gyulladáscsökkentő hatása is ismert.
El is érkeztünk a szeborreás dermatitisz egyik fő hatáspontjához, a gyulladáscsökkentéshez. Sajnos a kozmetológián belül nem található egy olyan anyag sem, mely a bőr gyulladásos válaszát kordában tudná tartani, a gyógyszerészetben és medicinában használt helyileg alkalmazott kortikoszteroidok viszont kiváló hatásfokkal alkalmazhatók. Ezért nem kell megijednünk, ha az orvosunk, bőrgyógyászunk egy-egy antimikotikum mellett valamilyen kortikoszteroidot is felír terápiaként. Ezek az anyagok nem ördögtől valók, ha rendeltetésük szerint használjuk őket. Mindenképp kövessük az egészségügyi szakember tanácsait, ha ilyen géllel vagy kenőccsel találnánk szembe magunkat, de ha kontrollra valamilyen oknál fogva nincs lehetőségünk elmenni, egy-egy ilyen szteroidtartalmú terméket semmiképp se használjunk egy hétnél tovább! Huzamosabb idő után ugyanis elveszítjük e kemikáliák áldásos hatását és pont a bőrünk természetes védekezőképességére fogunk ily módon negatívan hatni, így akár tovább súlyosbítva a korpás fejbőr állapotát.
(A cikk csak tájékoztató jellegű és semmiképp sem helyettesíti a szakmai konzultációt.)
