Közel százötven éve a község szolgálatában

A Zentai Önkéntes Tűzoltótestületet 1874-ben alapították, vagyis jövőre ünneplik fennállásuk százötvenedik évfordulóját, és azóta rendületlenül szolgálják Zenta községet és lakóit. A környékbeliek jól tudják, milyen nehéz körülmények között dolgoznak, ennek ellenére becsületesen elvégzik mindazt a munkát, amit rájuk rónak. Az önkéntesek legfőbb feladata a hivatásos állomány támogatása, valamint az utánpótlás nevelése. Emellett számos versenyen, fesztiválon és ünnepségen is részt vesznek, pezsgő közösségi életet élnek. Vasas Balázs, a testület elnöke büszkén mesélte, hogy jelenleg mintegy nyolcvan főt számlál a csapatuk, amelynek tagjai közül legalább negyvenen aktívak.

– Kiválóan összedolgozunk a hivatásos tűzoltókkal, Zentán az egyikünk jóformán nem is tudna létezni a másikunk nélkül. Az állományunkból húsz-huszonöt fő heti rendszerességgel megjelenik a laktanyában, és tovább szűkítve a kört, nagyjából tízen a bevetéseken is részt vesznek. Ők azok az önkéntesek, akik egy telefonhívás után rögtön kocsiba pattannak, és máris jönnek segíteni. Az ötvenöt év felettiek már a veterán kategóriába tartoznak, ők már nem vehetnek részt az operatív egység bevetésein, ettől függetlenül mindenben támogatnak bennünket. A fő feladatunk az élet- és vagyonmentés. Évente megközelítőleg ötven alkalommal kell kivonulnunk a község területén különböző tüzekhez, balesetekhez. A hivatásos munkatársaknak segítünk, és tizenkét órás ügyeletet is biztosítunk a számukra, így ha ők kevesen vannak, akkor is rendben mennek a dolgok. Minden városi rendezvényen ott vagyunk és tűzőrséget állunk. Végigjárunk minden olyan pontot, ahol sütnek-főznek, és leellenőrizzük, hogy vannak-e tűzoltókészülékek a közelben. Minden évben felkészítjük a földműveseket az aratásra, ami gyakorlati és elméleti részből áll. Ennek során kipróbálhatják a tűzoltókészülékeket, valamint megmutatjuk nekik, hogyan kell egy kezdetleges tüzet megfékezni. A tanfolyam után egy elismervényt kapnak, valamint egy matricát, amit a traktorra, illetve a kombájnra kell felragasztaniuk, ugyanis ez bizonyítja, hogy a gép készen áll az aratásra. A zentai városházán toronyőrséget is ellátunk a nyár folyamán 7 és 19 óra között. Távcsővel figyeljük a környéket, onnan ugyanis könnyebb kiszúrni a füstöt, és így időben értesíthetjük a kollégákat – magyarázta Vass Balázs, aki kiemelte, az egyesület életében fontos szerepet tölt be a gyerekekkel való foglalkozás és az utánpótlás nevelése is. Hozzátette, az ilyen jellegű foglalkozásokon a fiatalok megismerkednek a tűzzel, illetve a tűzmegelőzéssel.

– Amikor rossz idő van, akkor a laktanyában tűzoltós témakörben kézimunkáznak, jó idő esetén pedig a felszereléssel ismerkednek. Minden vasárnap két csoporttal foglalkozunk, teljesen ingyenesen. Sok gyerek jár hozzánk, inkább a felnőtt utánpótlással vannak gondok. Két, három generáció hiányzik, ami annyit jelent, hogy a tizenöt és harmincöt év közötti korosztályból nincs jelentkező az önkéntesekhez. Sajnos a kicsik előtt nincs olyan példakép, akit követni tudnának. A hat-hét éves gyereknek nem adhat megfelelő motivációt egy negyvenéves felnőtt, számára fiatalabb példakép kellene, aki nekünk sajnos nincs. Emellett rengeteg sportolási lehetőség van a városban, ami hozzájárul ahhoz, hogy a gyerekek fokozatosan lemorzsolódjanak. Mindenkit sok szeretettel várunk az önkéntesek közé. Az operatív törzsbe tizennyolc és ötvenöt év közötti felnőtteket várunk, ugyanakkor szívesen látunk mindenkit, hiszen itt mindig van mivel foglalkozni. Változás ment végbe nálunk is, az önkéntes tűzoltók is átkerültek a belügy irányítása alá, ezért nekünk is tanfolyamokat kell elvégeznünk és vizsgákat kell tennünk, ha továbbra is szeretnénk az operatív egység tagjai maradni – mesélte az elnök, aki szerint a testület felszereltsége az elmúlt években nagyon rossz volt, mostanra viszont sikerült valamennyire felfejleszteni.

– Az elmúlt 30 évet szinte nulla felszereléssel dolgoztuk végig, három-négy éve azonban elindult az önkéntesek fejlesztése országos szinten. A kormány valószínűleg belátta, hogy az önkéntesek segítsége nélkül nem menne ilyen gördülékenyen a munka. A törvények módosítása után lehetőségünk volt munkaruhákra, illetve eszközökre pályázni. A védőruháink külföldről érkeztek donációként, elsősorban Hollandiából, illetve Németországból. Az ott már leselejtezett ruhákat kaptuk el, azokban tudunk a bevetésekre vonulni. Most már ott tartunk, hogy kilenc főre megvannak a munkaruhák és az eszközök, valamint az orvosi vizsgák is. Egy nagy eszközbeszerzés áll még előttünk, ami nem más, mint egy csapatszállító gépjármű. Régóta vágya a zentai tűzoltóknak egy újabb kocsi, hiszen a meglévők nagyon régiek. Évek óta próbálunk beszerezni egy újabbat, eddig azonban nem sikerült. Most viszont felcsillant egy halovány reménysugár, mégpedig egy Németországban dolgozó zentai személynek köszönhetően. Rajta keresztül adományként valószínűleg be tudunk majd szerezni egy kamiont, amit ott már leselejteztek. Amennyiben megérkezik a városba, akkor az lesz a legfiatalabb kocsink, ugyanis 1991-ben gyártották. Nagyon bízunk benne, hogy összejön, ám csak akkor hisszük el, ha már itt áll az udvarban – szögezte le az elnök. 

Molnár Gábor Gyula, a testület egykori parancsnoka elmondta, hogy régen sokkal könnyebb volt az utánpótlás nevelése, mint manapság, hiszen a tűzoltók már az iskolákban is foglalkoztak a gyermekekkel.

– Egykoron szombatonként szabad foglalkozásként lehetett tűzoltóórát választani az iskolában, és minden hétvégén tele voltak az osztályok. Előadásokat tartottunk nekik, ennek köszönhetően sokan jelentkeztek is közénk. Száz gyerekből nyolcan-tízen felnőtt korukig aktívan részt vettek a testület munkájában, utána pedig már nem hagyták ott, így mindig volt, aki tovább vigye a stafétát. Manapság sajnos ilyen már nincs, talán ezért is tartunk ott, ahol – fogalmazott Molnár Gábor Gyula, aki jelenleg is kiveszi a részét az önkénteskedésből, valamint a testület női csapatát is ő készíti fel a különböző versenyekre, legyen szó körzeti megmérettetésről vagy az Tűzoltóolimpiáról, amelyen a zentai női csapat tavaly az igen előkelő második helyezést szerezte meg. A testület egykori parancsnoka elmondása szerint a versenyek nagyon hasonlítanak a valódi bevetésekre, hiszen a víz forráshelyétől a sugárcső hegyéig minden tömlőt úgy kell beállítani, hogy az szabályos és pontos legyen.

– Mindezt egy ember soha nem tudja megcsinálni, csakis csapatban teljesíthető. A versenyek lényege az, hogy a csapatban mindenki másodpercre pontosan el tudja végezni a saját feladatát. Különböző testületek, körzetek, sőt országok mérik össze erejüket a versenyeken, amelyeken mindenki be tudja bizonyítani, mit tud. A tűzoltóolimpián a hibás mozdulatokat keményen lepontozzák, ezért nagyon fontos a közös precíz munka. A versenyeket az egészen fiataloktól kezdve a veteránokkal bezárólag több korosztály számára szervezik meg, és az olimpián mindig az adott ország bajnoka vehet részt. A zentai női csapat már több mint húsz éve van együtt és versenyez közösen. Az első olimpiára 2001-ben jutottak ki, amelyet Finnországban rendeztek meg. Akkoriban még fiatal lányok voltak, és azóta, ha csak tehetik, rendületlenül részt vesznek a versenyeken – mesélte Molnár Gábor Gyula.

Rácz Szabó Mónika, a Zentai Önkéntes Tűzoltótestület tagja harmincegy éve részt vesz a testület munkájában, és az azóta eltelt időszakban összesen négy tűzoltóolimpián képviselte Zentát.

– A csapattársaimmal nyolc-kilenc évesen jelentünk meg először a zentai tűzoltóságon megrendezett foglalkozásokon. Magam is úgy kezdtem a pályafutásomat, hogy tűzoltóautót rajzoltam és fenyőfát díszítettem a laktanyában. Beleneveltek bennünket ebbe az életbe, elhivatottakká váltunk, ami már harminc éve aktívan kitart. A csapatunk jelenleg kilenc főből áll, a kivándorlás miatt hárman külföldön folytatták az életüket, ám amikor itthon vannak, mindig meglátogatnak bennünket és figyelemmel kísérik a tevékenységüket. Pótolni kellett a hiányzó embereket, ezért az idősebb generációból töltöttük fel a csapatot. A korukat meghazudtolóan nagyon jól teljesítenek és szépen helyt állnak, olyannyira, hogy nekik köszönhetően még mindig részt tudunk venni a versenyeken. Ahogyan Gyula is említette, az első Olimpiánk 2001-ben volt, akkor tizenhét-tizennyolc éves lányok voltunk, és már az is óriási élményt jelentett számunkra, hogy repülővel utazhattunk Finnországba. Egyfajta ugródeszka volt számunka az az év, hiszen annyi pozitív élménnyel gazdagodtunk, hogy utána mindig hatalmas motivációval készültünk a következő versenyekre. A tűzoltó-olimpia a csúcs minden csapat számára, éppen ezért nagyon büszkék vagyunk arra, hogy négy alkalommal is sikerült eljutnunk rá. Volt egy nagyobb szünetünk 2005 és 2017 között, amikor egyetemre, főiskolára jártunk, majd a családalapítás következett, ezért a tűzoltóság egy kicsit a háttérbe szorult – hangsúlyozta Rácz Szabó Mónika, aki örömének adott hangot annak kapcsán, hogy azután újra előtérbe került, majd hozzátette, az olimpiára igen komolyan kell készülni, nem elég csupán a gyakorlatokat elsajátítani, hanem megfelelő kondícióra is szert kell tenni.

– A finnországi verseny előtt heti három alkalommal edzőterembe kellett járnunk, hogy fel tudjuk emelni a szerszámokat. A másik három nap pedig atlétikaedző foglalkozott velünk, hogy minél felkészültebbek legyünk. A versenyeken a feladatok mindig ugyanazok. Előírás szerint kell végrehajtani egy bizonyos munkafeladatot. A tűzoltóversenyeken a tévhittel ellentétben se víz, se tűz nincs. Maga a gyakorlati rész egy összeszerelő feladatból és egy stafétafeladatból áll. A cél az, hogy a lehető legrövidebb idő alatt összerakjuk a felszerelést, mintha igazi tűzoltásra készülnénk, a stafétánál pedig a sugárcsövet kell kézről kézre adnunk. A bírók a szabálykönyv szerint szigorúan pontozzák az időt és a szabályosságot. Mi mindig arra törekszünk, hogy még ha egy kicsit lassabban is, hiba nélkül végezzük el a feladatot. Az olimpia mindig egy héten át tart, ami hatalmas élményt jelent a résztvevők számára, ugyanis szabadidős tevékenységre és kirándulásra is van lehetőség, emellett mindig új dolgokat tapasztalunk meg és hatalmas élményekkel térünk haza. Ha lesz rá mód és a csapat is megmarad, akkor jövőre újra elindulunk a körzeti versenyen, és ha sikerül kijutnunk az országos versenyre, akkor onnan már mindenképp az olimpia lesz a fő cél. Bízunk benne, hogy a húszéves történelmünk még nem zárul le! – fogalmazott a tűzoltó, hozzátéve, a téli időszakban az udvarban szoktak gyakorlatozni, nyaranta azonban szívesen kimennek a focipályára, vagy esetleg a vásártérre is. 

– Szerencsére a fiúk mindenben támogatnak bennünket, a felszerelést mindig kiviszik a pályára, majd a gyakorlatok után összeszedik és vissza behozzák. Mindig olyan ütemben gyakorlatozunk, amilyen rangos versenyre készülünk. Például az olimpiára már jó két hónappal korábban megkezdjük a felkészülést. Szükséges egy nagyon jó edző, szerencsére az van, valamint kell még a háttértámogatás is, hiszen hiába vagyunk jók, ha anyagiak hiányában nem tudunk elmenni a versenyre – magyarázta Rácz Szabó Mónika, aki leszögezte, a csapaton belül soha nem hibáztatják egymást, ha esetleg nem sikerül valami, hiszen – ahogyan fogalmazott – egy csapatot alkotnak, éppen ezért egy a kudarcuk és egy a győzelmük is.