A mindentudó internet szerint a gravírozás, azaz vésés iparos vagy művész által végzett tevékenység, amikor mintát, rajzolatot vág vagy vés kemény, általában sima felületre kézzel egy speciális vésőszerszámmal, vagy manapság gépi segítséggel, gravírtűvel. Elsősorban nem a művészi tevékenység szokott eszünkbe jutni ennek a szónak a hallatán, ám jobban belemélyedve a mikéntjébe, megállapítható, hogy itt is bizony szükség van nemcsak kitartásra, szorgalomra, erőre és tudásra, hanem művészi hajlamra is. A magyarkanizsai Bödő Gábor már évek óta közismert erről a fajta tevékenységéről, és az utóbbi időben mind többen és többen keresik fel különböző mintákat vésetve, mely kéréseket ő rendre teljesít.
Szerteágazó tevékenységet folytattál, míg eljutottál idáig, hogy hivatásoddá váljon a gravírozás. Hosszú út vezetett eddig?
– A magyarkanizsai malomban voltam alkalmazott, míg az csődbe nem ment. A többhavi fizetés elmaradása elég ösztönző erő volt ahhoz, hogy másfelé kacsintgassak. Kárpitosműhelyben dolgoztam, amellett recepciós is voltam. Több ágazatban voltam kénytelen kipróbálni magam, mígnem véglegesedett a mostani tevékenységem, de nem volt ez rövid út idáig.
A számítógépes tervezéssel kezdődik
A kárpitozástól azért elég távol áll a gravírozás – Makó – Jeruzsálem, nem?
– De. Először csak itthon, lassan, üvegbe gravíroztam munka után. Akkor csináltam a lámpákat, kézzel. Egyszerű kis feliratocskákat, mintákat. Megcsináltam egyet-kettőt és az ismerőseim hívták rá fel a figyelmem, hogy ezt el is lehetne adni. Én kezdetben ebben nem bíztam, csak hobbiként tekintettem rá. Bizonytalanságom után azért mégis csak tettem egy próbát, meghirdettem az interneten egy általam készített lámpát és elkezdték rendelni az emberek. Szülinapra, évfordulókra készítettem és beindult a szekér. Érdekelt a gravírozás engem mindig is, csak soha nem volt meg hozzá a megfelelő eszközöm.
Mivel történik a gravírozás?
– Kis kézi gravírozóval indult a történet. Egyszer láttam Szegeden egy áruházban, ahol nagyon le volt árazva, de akkor nem tudtam megvenni, legközelebb meg mikor mentem, addigra már nem volt. Bele is törődtem, hogy nincs és kész, de azért nyilván csak mocorgott a tudatomban és nem hagyott nyugodni, így egy használt eszközbe beruháztam be, megleptem magam vele karácsonyra. Így kezdődött, 2014-ben.
Hogyan lett ebből aztán vállalkozás?
– Ezt csináltam évekig, tanultam, fejlődtem, gyakoroltam. Elsősorban szinte csak az üveglapos lámpák voltak a kínálatomban. De, hogy hogyan lett ebből vállalkozás? Úgy, hogy a Prosperitati Alapítvány pályázata nekem is kapóra jött. Előtte a hazai Start up pályázaton próbálkoztam, de az ott kínált összeg nem lett volna elég a gépekre, melyekkel megkezdhettem a komoly munkát. A Prosperitati által kínált 800 ezer dinárral azért már lehetett valamit kezdeni. Úgy voltam vele, hogy most vagy soha.
Még egy munkagép, mely elengedhetetlen
Mit vettél abból az összegből?
– Egy lézergravírozót és egy rotációs CNC gravírozót. Ez pont elég volt ahhoz, hogy megkezdjem a vállalkozást.
Hogy zajlik a munkafolyamat?
– Konkrétan a lámpák úgy készülnek, hogy az üvegestől megrendelem az üveget, ő leszabja nekem méretre, lecsiszolja az éleit gyönyörű simára, utána az asztalostól megrendelem a talpakat, amit régebben én magam csináltam, de így időtakarékosabb. Aztán a talpakat festem, összeforrasztom a ledszalagot a táppal, beleépítem a talpba, leragasztom és mikor ez kész, akkor kezdem az üveget gravírozni olyan mintákat létrehozva, amilyet a megrendelő kér.
Milyen alkalmakra rendelnek tőled és milyen mintákat?
– Leginkább évfordulókra, születésnapokra, tehát mindenképp ajándékba, kifejezett alkalmakra. Fotóval kérik leggyakrabban, illetve egy rövid kísérőszöveget.
A mintákat is te tervezed?
– Ez egy számítógépes előmunkát igényel, utána kerül a gépre. A minták számítógépen vannak megtervezve, minden digitális. Itt nem is a kézügyesség számít, hanem a programok használata. Érteni kell a grafikai szerkesztéshez.
Említetted, hogy az üveg és a fa kellékek beszerzése is fontos. Ez helyben történik, mondhatjuk, hogy egy abszolút helyi vállalkozás ez, magyarkanizsai koprodukció?
Még egy munkagép, mely elengedhetetlen
– Elég nehéz volt megtalálni a megfelelő embereket, de igen, mindannyian magyarkanizsaiak. Nagyon nehéz a jó szakembert kikutatni napjainkban, de nem lehetetlen, nálunk itt még mindig nem az, szerencsére.
Mi volt a legszokatlanabb tárgy, munka, amit kérésre elkészítettél?
– Sok mindent, sokféle terméket készítettem és adtam tovább a megrendelő örömére. Talán a nem is olyan rég készített tárgy volt az, ami nem mindennapi, a szokványostól eltérő, ez pedig egy fali kupaktartó és borosdugó-tartó. Ez úgy nézett ki, hogy egy fakeret, aminek van hátlapja, az egész fekete. Az előlapja pedig plexi, egy átlátszó, amibe bele kellett gravírozni egy feliratot, a fiatal pár nevét és egy mintát. Ez az egész el van felezve, a tetején vannak bevágások. Az egyik felébe kerülnek a borosdugók, a másikba a söröskupakok. Ezt fel lehet akasztani a falra és aztán a fiatal pár iszogathat, dobálhatja bele a kupakokat. Mindent kitalálnak az emberek… Viszont szinte nincs lehetetlen kérés, ami a lehetőségek tárházát illeti. Mindent szívesen megcsinálok. Szeretem az új dolgokat, a kihívásokat és a megrendelő elégedettsége és öröme az én örömöm is. Minden alkalomra, akár spontán is lehet ilyen dolgokat ajándékozni. Apróságokat: kedves feliratú kulcstartókat, arcképeket, bármit.
Árban mennyire hozzáférhetőek az egyedi ajándékok?
– Úgy látom, hogy a termékeim ára lehet, hogy a tucatárunál drágább, de én nem spórolok ki semmit, jó alapanyagokkal dolgozom, minőségi termékek kerülnek ki a kezem közül, ezt szem előtt tartom, hogy évek múltán is ugyanolyan legyen a termék, mint amikor elvitték. Talán ennek is köszönhető, hogy sok visszajáró megrendelőm van.
Honnan kerülnek ki a vevők, mennyire sikerült terjeszkedni?
– Kis közösség lévén a magyarkanizsai, gyorsan híre ment, hogy mivel foglalkozom, de az internetnek köszönhetően már sok helyről érkeznek megrendelések.
Kitől tudsz tanulni?
– Kezdettől fogva kutakodva, magam fejlesztve, folyamatosan követve az újdonságokat tanulok egymagam. Azért az se árt, ha önálló ötletek is vannak ebben a hivatásban a kreativitást pedig hagyni kell szárnyalni, úgy aztán szép dolgok sülhetnek ki, egyedi elképzelések, egyedi termékek.
A gravírozásról elsősorban a sírfeliratok jutnak eszembe… Vagyis jutottak eddig.
– Igen, az is hozzá tartozik, olyanokat is csináltam már nagyon sokat. Nem az az elsődleges. A folyamatos fejlődés pedig fontos. Az ember mindig tanul valami újat, kipróbálja magát különböző területeken, de szükséges a támogatás is, hogy komolyabban lehessen haladni. Anélkül a mai világban nem nagyon lehet fennmaradni. Az olyanok, mint én, akik a nulláról indultak, kicsit nehezebben boldogulnak. Az idő múlik, a technológia fejlődik, komolyabb gépeket vásárolni a kicsiknek támogatások nélkül nem nagyon lehet.
Mit szeretnél még elérni ebben a hivatásban?
– Vannak terveim, amik a fejlődést irányozzák elő. Még komolyabb és korszerűbb technikák alkalmazásával kitárulna és kitágulna a lehetőségek vára, de ez még a jövő zenéje. Fejlődni lehet, tanulással, újabb, komolyabb, nagyobb tudású gépekkel. Egyelőre itthon, egy személyben viszem a Creative Graver műhelyt, aminek kínálatát megtekinthetik a Facebookon is. Kislányunk, Fanni is besegít például a csomagolásnál, úgyhogy nem is egyszemélyes a vállalkozás, amit mindig is tudtam, hogy csinálni szeretnék, csak az ugródeszka hiányzott hozzá, ami szerencsére időben megérkezett.
