A legtisztább emberek a világon a kéményseprők

A tüzelési időszak előtt az emberek többsége szereti a kéményeket kipucoltatni és felkészíteni a hosszú téli hónapokra. A jó és tiszta kémény elengedhetetlen a legtöbb fűtési forma esetében. A berakodott, szurkos füstelvezetők sok veszélyt rejtenek magukban, amelyeket a legtöbb esetben csak akkor veszi észre az ember, amikor már megtörtént a baj.

A magyarkanizsai születésű Huszta István kéményseprőt kérdeztem a szakmáról, és arról, hogy mire érdemes odafigyelni a tüzelés során.
Huszta István 1967-ben kezdte el tanulmányait az inasképző iskolában, először kereskedő szeretett volna lenni, de végül a kéményseprőknél kötött ki.
– 1970-ben fejeztem be a szakmunkásképzőt, és azóta ezzel foglalkozom. Magyarkanizsán végeztem el az iskolát, majd onnan az egykori főnökömmel Rijekába utaztunk dolgozni és ott voltunk 3,5 évet. Fiatal koromban csavarogtam egy kicsit a világban, dolgoztam sok helyen, végül 1988-ban Zentára költöztem és családot alapítottam. A kommunális vállalatban kezdtem el dolgozni, emellett cserépkályhát is raktam. Az inasiskolában vizsgatétel volt a kályha pucolása és építése, valamint a kéménytisztítás. Sokszor reggeltől estig ment a munka, jól kitanultuk a szakmát. Még soha sem panaszkodtak a munkámra, a kályhák is mindig szépen melegítenek telente. A 70-es években 12 kéményseprő volt Zentán, de szépen lassan elfogytunk, és mára már igazi szakmunkások ketten maradtunk. Már én is megöregedtem, nem bírok annyi kéményt kitakarítani, mint régen. Annak idején 70–75 kéményt kipucoltunk egy nap, ahhoz bizony pedig néhányszor fel kell menni a létrán, és ezt képzeljük el harminc éven keresztül. A mesterek folyamatosan mentek el nyugdíjba, a kommunális vállalatban pedig nem vettek fel helyettük újakat, de a munkát akkor is el kellett végezni – mesélte Huszta István.
A kéményseprő hozzátette, hogy 1990-ben a kollégákkal közösen nyitottak egy privát kéményseprő vállalatot, amely működött is egy darabig, de az a gond adódott, hogy minden tag igazgatni akarta, hiszen mindenki úgy vélte, hogy ő tudja a legjobban. Ennek meg is lett az eredménye, a vállalat gyorsan bezárt. Huszta István elmondta, hogy a kéményseprésnek megvan a folyamata, amit mindig ugyanúgy kell csinálni.
– Először is kibontjuk a kéményt, majd megnézzük, hogy néz ki belülről és milyen állapotban van. A kémény állapotától függően választunk kefét, majd azzal kitakarítjuk. A kefékkel szinte mindent ki lehet a kéményből takarítani, amit nem, arra marad az égetés. Amikor egy ujjnyi szurok lerakódott a kéményben, akkor ki kell égetni. Hasonló szerszám, mint a gázpörkölő, csak jóval nagyobb lángot bocsát ki. Ilyenkor szólok a tűzoltóknak, hogy melyik házban dolgozok, megadom a telefonszámom, így könnyen elérnek, és tudják, merre keressenek, ha baj van. Megkérdezem őket olyankor, hogy csinálhatom-e a munkát. Volt már olyan, hogy amikor felhívtam őket, akkor adtak engedélyt a munka elvégzésére, de aztán mire kiértem a házhoz, már szóltak is, hogy inkább most mégse égessem ki a kéményt, mert nagyon fúj a szél. Mindezek után, utolsó lépésként a kémény pucolóajtaját levesszük és kiszedjük a felgyülemlett port, a hamut, a kormot és ezzel kész is a tisztítás. Ez egy igen piszkos szakma, egy pucolás 10–15 percig tart, ha nem kell égetni. Nem véletlen mondják azt, hogy a kéményseprők a legtisztább emberek a világon, mi mindennap fürdünk. Egyszer nem mosakodik meg az ember, és rögtön szól az asszony az ágyért – mesélte nevetve.

Huszta István azt is elmondta, hogy a kéményseprés szezonja mindig ősszel indul el, a fűtési szezon előtt, és egészen tavaszig tart. Kiemelte, hogy nyaranta nem pucolják a kéményeket, akkor mindig a cserépkályhát rakják.
– A tűzmegelőzés szempontjából nagyon fontos a kéményseprés. Nem azt mondom, hogy ha tiszta a kémény, akkor nem keletkezhet benne tűz, de sokkal ritkább. Mióta nem kötelező a kéményseprés, azóta egyre többen keresnek fel tanácsért. A legnagyobb gond, hogy az emberek lefojtják a tüzet, mert spórolni akarnak. A lobogó tüzet mindig visszazárják, így nem termelődik elég hő, kicsapódik a pára a kéményben és a porral együtt már kész is a szurok. Ha csak lehet, tüzeljünk kemény, száraz fával, bükkel és tölggyel, olyannal, aminek van parazsa is. Szénből az összes fajta mehet a kazánba, megfelelő levegőmennyiség kíséretében. A nedves, puha fa rosszul ég, mivel a hő egy részét arra fordítja, hogy megszárítsa saját magát, hogy tudjon égni. Tévhit, hogy a nedves fától szurkosodik a kémény. Igaz, hogy az is közre játszhat, amennyiben lefojtjuk a kályhát vagy a kazánt. Egy kis odafigyeléssel megelőzhetőek a kéménytüzek és nem kell évente sem takarítani, de ez végül is mind attól függ, mennyi tüzelünk egy évben. Azokon a helyeken, ahol kisgyerekek vannak, általában egész nap égnek a kályhák, s ott érdemes évente kipucolni a kéményt. Mióta nem kötelező a kéményseprés, azóta nem sajnálják annyira rá a pénzt az emberek. Régen kizavartak bennünket az udvarból is, most pedig sokan visszasírnak bennünket. A tapasztalat is az, hogy egyre többen térnek vissza a szilárd tüzelésű fűtéshez, mivel ki tudja mi lesz a gázzal, a villanyáram pedig drága – mesélte Huszta István.
A mester elmondta, hogy nagy igény mutatkozik a munkájára, mind a kéményseprésre, mind a cserépkályha építésére.
– Nagyon sokan építtetnek kályhát, hiszen hosszú ideig tartja a meleget. Én fali téglát nem szoktam bele tenni, csak samotot, így még tovább tárolja a hőt. Svédországban, Norvégiában rengetegen fűtenek cserépkályhával, és ott azért komoly mínuszok vannak. Most, ha nekik ez a módszer megfelel, akkor nekünk itt pláne jó kell, hogy legyen. 1983-óta egy reklamációt sem kaptam a kályhákkal kapcsolatban – közölte büszkén.
Kiemelte, hogy sok házban fekvőkémény van, amelyeknek az a rossz tulajdonsága, hogy a belső szerkezete tisztul az égés során és a vakolat lehullik, ezáltal elzárja a füst előtt az utat.

– Ahol törik a kémény, a derékszögnél ott szokott a legtöbbször eltömődni, és akkor keletkeznek a gondok. A szén-dioxid/monoxid bejut a lakásba, akár füstmérgezés is előfordulhat. Észrevehetők a jelek, például fáj a fejünk vagy szédülünk, olyankor ki kell menni a házból, szellőztetni és szólni a tűzoltóknak, akik megmérik a gázszintet a lakásban. Nem szabad ezzel játszani, egyből el kell hagyni a házat, mert nem biztos, hogy a következő percben már el tudunk jutni az ajtóig. Színtelen, szagtalan gázok, és nagyon veszélyesek tudnak lenni. Szerencsére különböző mérőberendezéseket is lehet már vásárolni, amelyek jeleznek a magas koncentráció esetén – magyarázta a kéményseprő.
Huszta István elmondta, hogy sok érdekes munkája volt az évek során, az egyik például a csókai húsgyár füstölőinek a tisztítása, valamint az egykori kendergyár fekvő kazánjainak a tisztítása. Hozzátette, hogy a tömbházak kéményeinek a kipucolása nagy kihívás, hiszen több emeleten keresztül kell kézzel húzni egy vasgolyót, amely több részből áll, és a végén drótok vannak, amelyek takarítják a kéményt.
– Sokszor volt szerencsém több emeletes ház kéményét takarítani, jó kis testedzés. Keféből 16 méteres volt a legnagyobb, amelyiket használtam, és azt lentről kellett egész végig feltolni a kéményben. Itthon a leghosszabb, ami nekem van 8 méteres, amely 3 emeletig használható nagyjából. Kevés szerszámmal egész jó pénzt lehet keresni, ha odafigyelünk – mondta a kéményseprő.

Huszta Istvánt a kéményseprőkkel kapcsolatos babonákról is megkérdeztem, mégpedig, hogy állították-e már meg az utcán ezzel kapcsolatban.
– Sokszor megállítottak már az utcán, néha nagyon jólesik ám! A Tisza-parton mentem épp egy kéményt takarítani, amikor egy nő odalépett hozzám, megölelt és megpuszilt, majd megkérdezte, hogy lesz-e szerencséje. Elmondtam neki, hogy nekem már volt, biztos lesz neki is, majd folytattam az utam. Hisz úgy tartja a mondás, hogy kéményseprőt látok, szerencsét találok. Örülnek nekünk mikor odaérünk, de annál jobban, mikor tiszta kéménnyel a hátunk mögött indulunk haza – mondta nevetve Huszta István.