Hogy ki tudjon mozdulni a házból

Bagi Dorina 22 éves, Bácskossuthfalván él édesanyjával, Máriával az Orgona utca takaros, szívet-lelket melengetően otthonossá varázsolt házában. Őszintén, tiszta szívvel szereti embertársait, a szobáját kedvenc mesefigurája, Micimackó és barátai teszik vidámmá. Napjait igyekszik a sors felé huncut mosolyt küldve megélni, kortársaihoz hasonlóan zenét hallgatva és önfeledten énekelve. A külvilág történéseiről, ismerősei jeles eseményeiről, és ismeretlen követői gondolatairól leginkább a legnépszerűbb közösségi portál, a Facebook közvetítésével szerez tudomást.

A lány decemberben tette ki utoljára a lábát a kapun kívülre. Mivel mozgáskorlátozottsága, illetve más egészségügyi problémája miatt állandó segítségre van utalva, és tolószékbe kényszerül. Életének, gyermeki lelkének támasza, a mindennapjaiban segítséget nyújtó, csendes szavú, szerény küllemű, mégis sziklaerős anyukája, Mária, szilveszter estéjén életmentő sérvműtéten esett át a Szabadkai Közkórházban. Ettől kezdve kényszerpályára kerültek a hétköznapjaik. Habár a hozzájuk közel állók, amikor csak tudnak, közreműködnek a problémás helyzetek megoldásában, ez közel sem jelent megoldást számukra. A testi fogyatékkal élő, sérült lány és támasza számára egy irányítható, akkumulátoros, nagy teljesítményű kerekesszék lenne a segítség. Az eszköznek olyannak kell lennie, hogy az ifjú hölgy az alacsonyabb ágyról, de a magasabb székről is önállóan fel tudjon rá ülni, tehát állítható ülésmagassággal kell rendelkeznie. Illetve a nagy teljesítményre azért van szükség, mert Dorina az udvarban rövid távon ugyan elboldogul kisebb segítséggel, de a bácskossuthfalvi mediterrán hangulatú Orgona utcában található otthonukba csak egy igen meredek domb bevétele után tudnak haza térni. A rendkívül szerényen, de méltósággal és mindannyiunk számára példamutatóan élő családnak nem maradt más megoldás, mint a nyilvánosság ereje. A jó szándékú polgárok segítségét kérik, hogy ezt az eszközt be tudják szerezni. Dorina újról álmodik, de az, amire nekik szükségük van, még használtan is igen költséges, és majd a vásárlás a beérkező adomány nagyságától függ, illetve a piaci kínálattól. Ugyanakkor a jelenlegi információik szerint a számukra szükséges összeg 1200–tól 2000 euró között mozog.

Dorina édesanyja, Mária már a beszélgetés elején remegő hanggal mondta el, hogy rendkívül kellemetlen számára ez a helyzet, hiszen eddig így vagy úgy, de önállóan tudtak boldogulni. Csakhogy ezt a lépést nem tudják egyedül megtenni.

– Dorina novemberben tölti be a 22. életévét. Koraszülöttként jött a világra Szabadkán, a terhesség 32. hetében, inkubátorba került. Amikor hazaengedtek bennünket, még semmi illetve senki sem utalt arra, hogy az életét nem kis kihívással kell majd leélnie. Néhány hónapos korában már mutatkoztak az egyértelmű jelek, mert a mozgásfejlődésben le volt maradva a kortársaitól. Először a kötelező vizsgálatok alkalmával nyugtattak, hogy ne izguljunk, hiszen koraszülött, csakhogy idővel sem akart javulni a helyzet. Több helyen is megfordultunk tanácsot kérve, míg végül Szegeden kaptuk meg a diagnózist, miszerint Dorina egészségesen jött a világra, de miután az inkubátorba helyezték, több oxigént kapott, mint kellett volna. Emiatt szenvedett agysérülést, amit legkorábban az alsó végtagfejlődési fázisok lemaradásában észleltünk. Kétéves koráig rendszeresen vittük fejlesztő foglalkozásra Szegedre, és ott is megállapították a szakemberek, hogy a fejlődése nem a kívánt ütemben halad. Ezután pedig Dévényi fejlesztő tornára jártunk kéthetente. Idővel dr. Füzesi Kristóf professzor úr operációjának köszönhetően Dorina már le tudta helyezni a talpát a földre, és a lehetőségekhez mérten megtanult járni. Enélkül a beavatkozás nélkül a kislányom teljes mértékben tolószékhez lenne kötve – avatott be Mária a történetük kezdetébe egy kellemes csésze tea mellett otthonuk konyhájában, amíg Dorina kedvencének, a forró cappucino ízének hódolt.

Közben megtudjuk azt is, hogy az ifjú hölgy fejlődése érdekében mi mindent tettek meg szerettei, egyebek mellett a rendkívül jótékony hatású lovaglás is részese volt az életüknek bizonyos ideig. Az is kiderült, hogy a jelenlegi otthonukat a Prosperitati Alapítvány támogatásának köszönhetik, és fokozatosan igyekeznek csinosítani, akadálymentessé tenni Dorina szükségletei szerint. Majd ugrunk egyet az időben, és rátérünk az édesanya hirtelen sürgetővé vált egészségügyi helyzetére, ami gyakorlatilag alapjaiban rengette meg az Orgona utcai család rutinját. Mária decemberben érzett egy fájdalmas csomót a hasa combhajlatában. Habár azonnal szaksegítségért fordult, a konkrét orvosi diagnózist csupán több hétre rá kapta meg egy nőgyógyászati vizsgálat után. Majd következett a harc egy egyszerű kórházi beutalóért. A Szabadkai Közkórház illetékes osztályán világítottak aztán rá, hogy szinte az utolsó pillanatban érkezett, a veszélyes sérve miatt életmentő műtétet kell rajta végrehajtani. Az elmúlt hetek kihívásai után ezt hallva Mária pánikba esett, azt hitte, hogy menten megnyílik alatta a föld, semmi más nem érdekelte csakis az otthon rá váró sérült gyermeke, aki születése óta alig volt tőle távol. A legnehezebb pillanatban azonban nem volt egyedül, mellette állt támasza, a párja János, akinek a gondoskodó helytállása erőt adhatott. Mindez néhány hete, a múlt év utolsó napján történt, ami állítólag a mókázásról, a mulatozásról kellene, hogy szóljon jó esetben. A család hatalmas megkönnyebbülésére az egyik kedves hölgy ismerősükben, Mária párjának az édesanyjában találtak megbízható, a női lelket jól ismerő támaszra, és tudták venni az akadályokat.

– A műtét szerencsés volt, a gyógyulás útjára léptem, de kezelőim figyelmeztettek, hogy a jövőben nehezet nem emelhetek, hiszen a sérv bármikor további problémát okozhat. Ez igencsak átírt körülöttünk mindent, hiszen Dorinám 76 kg, és az egyik székről a másikra történő átülésnél, a felállásnál segítségre szorult. Az én harcos lányom viszont megmutatta, hogy mennyire ügyes, a lehetőségeihez mérten vette az új kihívásokat. Illetve beszereztünk egy a konyhai-fürdőszobai boldogulást könnyebbé tevő sperciális kerékkel rendelkező konyhai széket. Emellett van más, olyan kerékkel rendelkező járássegítő alkalmasságunk is, amivel lányom a házban, majd pedig az udvarban is meg tud fordulni. Szinte önállóan, de azért felügyeletet, kisebb segítséget igényel. Az emelkedőknél egyedül nem boldogul, és ha a faluba is szeretnénk eljutni, akkor a székét emberi segítséggel tudjuk csak mozgatni. Különösen a dombon felfele. Ezt az egészségügyi állapotom miatt immár nem tudom vállalni, nem terhelhetem meg magam. Sajnos a mi anyagi lehetőségeink rendkívül korlátozottak, ezért Nyúl Zoltán lelkész javaslatára fordulunk nyilvánossághoz – tudtuk meg az édesanyától, majd a szerdai piacnapra terelődött a „nosztalgikus” beszélgetés, hogy korábban mindig egyeztettek, mire van szükségük, és mit tudnak beszerezni, majd belevetették magukat a forgatagba. Erre Dorina szeme is felcsillant, és gyorsan elmesélte mennyire szeret olyankor a nyüzsgésben gurulni anyukájával, és azt is megtudjuk, hogy a piacon általában gyümölcsöt vásárolnak. Mária hozzá teszi, hogy lánya nem válogat, rendkívül kedveli mindegyik fajtát, mint ahogy megtudjuk azt is, hogy az ifjú hölgy számára a beszerző körút hatalmas élmény, hiszen emberek között lehet. Érdeklődtünk az iránt is, hogy vajon még hova tudnak „el-, és begurulni” Dorinával a faluba, és ekkor következett a pillanatnyi döbbenet. A korábban emlegetett bolt, és egy a közelmúltban megnyitott falubeli áruházon kívül ugyanis sem a kereskedések, sem a közintézmények nem akadálymentesítettek Bácskossuthfalván.

– Az a bizonyos bolt, ahova járunk bevásárolni, oda azért megyünk, mert a tolószék számára nem akadály bejutni az üzletbe. Kitapasztaltuk, hogy a 14-től 15 óráig terjedő időszak a legideálisabb a vásárlók száma miatt, de a szűkösség miatt ott sem tudunk minden polc közé beférni, így csupán egy bizonyos útvonalon tudunk közlekedni. Ha kénytelenek vagyunk gyógyszertárba menni, akkor Dorina megvár az utcán. Az egészségház rendelőjébe, amíg még gyermek volt félig cipelve be tudtam vezetni a lépcsőn, majd nem kis kínlódásra beráncigáltam a tolókocsit is, hogy ne maradjon az utcán – és ekkor az ifjú hölgy is bekapcsolódik a beszélgetésbe, és elárulja, hogy a topolyai Bethesdába is örömmel jár, és mit ad ég, legutóbb a csapat egy olyan áruházba látogatott el, ahol nem csak hogy akadálymentesített a bejárat, de az ajtó az érzékelő berendezésnek köszönhetően magától nyílik. Dorina sok mindent nagyon kedvel abban a topolyai közösségben, ahova immár 10 éve látogat el heti két alkalommal. Élvezi, ha kézműveskednek, ha kirándulnak, tornáznak, vagy történeteket hallgathatnak. Az ifjú hölgy elárulja azt is, hogy Mészáros Évike a legjobb barátnője, illetve Andrejjal szeret még nagyon beszélgetni. Anyukája azt is hozzá tette, hogy habár nem kis megterhelést jelent a szerény bevételeik mellett az ott-tartózkodást fedező, magasnak nem mondható hozzájárulás, mégis pótolhatatlan jelentősége van Dorina számára az ott szerzett tapasztalatoknak, élményeknek, és emberi kapcsolatoknak. A Bethesda Szeretetszolgálat gépjárműve kedden és csütörtökön reggel érkezik az ifjú hölgyért, mint ahogy más, a környező falvakból származó sorstársaiért, a hét többi napján pedig a község más településein élőknek van lehetősége beutazni Topolyára ugyanígy. Emellett több környező emberbaráti szervezeten keresztül igyekszik Dorina valamennyi táborozási lehetőségen részt venni.

A beszélgetés folytatásában az országos szociális rendszer támogatási struktúrájára terelődött a szó. Kiderült, hogy rengeteg utánajárással, kilincseléssel egy sima kerekesszéket korábban jóvá hagyott Dorina részére az illetékes szakbizottság. Ezt használták eddig a hosszabb utakra. A módosult körülmények miatt viszont további állami hozzájárulásra nincs remény, vagyis annak a motoros meghajtással rendelkező változatáért. Anyának és lányának nincs más bevételi forrása, mint amit a 24 órás felügyeletet igénylő Dorina állapota után az állam jóvá hagyott számukra. Az iránt érdeklődve, hogy abból a minimális bevételből hogyan tudják fedezni Dorina gyógytornászát, a számlákat, vagy hogy miből vásárolják meg a tűzrevalót, a családanyának ismét elcsuklott a hangja. Csupán annyit mondott csendben, hogy eddig feltalálta magát, és rendkívül szégyenli, hogy most segítségből tudják csak beszerezni a szükséges tolószéket. A célért viszont félre tette büszkeségét, mert egy szerető szívű édesanyának a gyermeke az első, és az ő boldogulása mindent felülír.