Mesébe illő, szavakba nem önthető látvány az, amikor a tavaszi verőfényes napsugarak erejüket próbálva igyekeznek áttörni a sűrű lombrengeteg labirintusán. Ennek a hangulatnak a kábulatában álltam aznap a temerini Kastélypark előtt, beszélgetőtársamra várva. Közben elvarázsolt az a meghitt érzés is, amelyet egy édesapa és kisfia közös üldögélése ébresztett fel bennem. A csendes ragaszkodás csodálatából egy csapat iskolás fiú ébresztett fel, akik labdát kergettek a Kertészlak előtti téren.
A földet döngető lábacskák nyomán eszembe jutott Törteli László színművész, aki gyermekkorának egy részét ebben a zöld rengetegben tölthette el. Ahogyan nemrégiben az olvasóinknak is elmesélte, harmadik generációs kertészetük édesapja iránti tiszteletből emelkedett a magaslatokba. Édesapja a magyarkanizsai inaskodását követően a temerini Budućnost vállalatnál helyezkedett el: ő lett a Kastélypark kertésze. „Nem is sejtette, hogy mekkora munkát vállalt magára: egyedüli kertészként kellett ápolnia a hatalmas parkot. Emlékszem, hogy gyerekkoromban azt hittem, soha nem ér a munka végére, amikor elkezdte söpreni azt a rengeteg utat, ami a parkot átszeli” – mesélte.
„Ő volt a takarító, a mester, a csősz és a növényszaporító is. Telente éjjel is folyamatosan fűtötte a méretes üvegházat, amelyben az egynyári növényeket szaporította. Ugyanakkor ő rajzolta a terveket is, amelyek alapján kerteket alakított ki. Látástul vakulásig dolgozott: ott is laktunk, a Kertészlakban. Óvodáskoromtól ötödik osztályig a park volt az otthonom, játszóterem és tanulószobám is” – mesélte csaknem egy éve Laci bácsi, aki a színművészeti képzését követően élete delén kertészi oklevelet is szerzett. Sajnos a közelmúltban távozott közülünk.
Laci bácsihoz hasonlóan nagyon sok temerini magyar ragaszkodik a Kastélyparkhoz. Szerves része ugyanis a Szécsen család örökségének: egyidős a 18. század végén és 19. század elején megépült kastéllyal. A több mint 200 éves egység központi részét a mai napig sikerült megőrizni az urbánus hatásoktól, ám jelentősebb felújításokra nem került sor. Az utóbbi évtizedekben a helyi magyar civil szervezetek voltak azok, amelyek lehetőségeikhez mérten akciókat szerveztek, és megpróbálták megóvni a növényzetet a romlástól. Nem csoda hát, hogy a lakosok kétségekkel fogadták azt, amikor a kedvenc sétaterüket láncfűrészek és munkagépek zaja töltötte meg.
NE VÁGJ KI FÁT! VAGY MÉGIS?
A temeriniek tudatában vannak annak, hogy mekkora kinccsel rendelkeznek: kevés olyan szerbiai település van, amely ekkora megőrzött zöld területtel bír – mondta felkeresésünkre Majda Adlešić kert- és tájépítő mérnök, aki az elmúlt 30 évben több vajdasági régi park felújításában vett részt. Jelenleg a község zöld területeinek fenntartója, a Temerini Kommunális Közvállalat megbízásából koordinálja azt a munkát, amellyel a mai kor követelményei szerint kívánják rendezni az évtizedek óta elhanyagolt parkot.
– A fák osztályozását már 2018-ban elvégeztük: akkor három és fél hektárnyi területen 1078 törzset jegyeztünk fel. Köztük 11 olyan fára is rábukkantunk, amelyek feltehetően még a park kialakításakor kerültek földbe. Ezeket külön védelemre javasoltuk. A törzsek többségét azonban nem emberi kéz ültette: vadul nőttek, teljesen behálózva a parkot. A terület minden szempontból túlzsúfolt volt, amit a bejegyzett fák száma is megmutatott. Gond volt (és van) a növények állapotával is: 291 fát egyessel osztályoztunk le, azaz ennyi egészségtelen törzset azonosítottunk. Ezek a fák az emberek biztonságát is veszélyeztetik, és esztétikailag sem indokolt, hogy a parkban maradjanak. Az elhanyagoltsága miatt a lakosok a temerini parkra erdőként tekintenek, de egyértelművé kell tenni, hogy egy városi környezetben levő zöld terület nem erdő. A park művelt és gondozott terület. Ez azt jelenti, hogy elsősorban esztétikusnak és biztonságosnak kell lennie. Ennek érdekében az eddigiekben 97 olyan fát vágtunk ki, amely menthetetlenül rossz állapotban volt: a törzsek belülről rothadtak voltak és sok esetben teljes mértékben tönkretették őket a férgek. Az életképtelen törzsek, illetve a vadon nőtt bokrok és aljnövényzet eltüntetése mellett pillanatnyilag a metszést és a lombok formálását is végezzük. Ezzel lehetővé tesszük azt is, hogy a napfény eljusson a jelenleg elég kopár földfelszínre. Ez szükséges ahhoz, hogy új facsemetéket, bokrokat és más lágyszárú növényeket is ültessünk. Az életképessé tett területeken már 77 új facsemetét is telepítettünk. Emellett több mint 100 különböző fajta tő érkezését várjuk. Ebből 40 fa, a többi viszont cserje. Arra törekszünk, hogy feljavítsuk a park növényzeti összetételét: az elburjánzás miatt ugyanis eddig csak a magasra törő fák tudtak megmaradni a park területén.
VAD ÉS SZELÍDÍTETT, RÉGI ÉS ÚJ
A temerini Kastélypark felújítását már évek óta tervezi a temerini önkormányzat: a műemlékvédelem alatt álló Szécsen-kastélyhoz tartozó zöld örökség ugyanis természetvédelmi terület is. Az első projektek tehát a park eredeti szerkezetének és kinézetének rekonstruálására irányultak.
– Jelenleg a 2018-ban véglegesített projektterv alapján dolgozunk. Tudatosan határoztuk meg felújításként, nem rekonstrukcióként vagy revitalizációként. Ehhez ugyanis pontos korabeli paraméterekre lett volna szükségünk. A kutatómunkánk folyamán azonban nem találtunk olyan tájépítészeti adatokat, amelyekre a revitalizációt alapozni lehetett volna. A rekonstrukcióhoz pedig a park eredeti terveire lett volna szükség, amelyeknek szintén nyoma veszett az idő folyamán. A projektet tehát elsősorban a különböző archívumokban fellelt korabeli fényképek alapján kellett összeállítanunk. Ezért döntöttünk úgy, hogy a régi és az új ötvözeteként végezzük el a felújítást. Az idők folyamán a park megközelítése is megváltozott: még száz évvel ezelőtt is a kastélyépület felől volt a bejárata, és kőfal választotta el a településtől. Ma viszont az első része nyitott a Népfront utca felé. Az ezen a területen fekvő három parcellát tehát francia stílusban kívánjuk kialakítani. A park belseje felé haladva követnünk kell a talaj ereszkedését is, így a következő parcellákon szabad angol tájépítészeti stílust alkalmazunk: megtartjuk a fák eredeti alakját, és cserjékkel, illetve különböző formájú és színű alacsonyabb növényzettel tarkítjuk a területet. A harmadik sávot különböző tartalmakkal gazdagítjuk: visszaépítjük az eltűnt játszóteret, felújítjuk a futópályákat, és nyílt edzőterepet alakítunk ki. A park legmélyebb részét vadonnak neveztük el: itt ugyanis csak minimálisan avatkozunk bele a növényzet fejlődésébe. Arra törekszünk, hogy a csordogáló csatornácska mellett megőrizzük a természetes úton kialakult burjánzást. A terület mocsaras jellegű, így a bejárását hidacskákkal tesszük lehetővé – vázolta a projekt által előirányzott terveket a szakember.
A felújításokat a temerini önkormányzat finanszírozza a környezetvédelmi minisztérium támogatásával. A rekonstrukcióra összesen 4,4 millió dinárt irányoztak elő.
– A helyi vezetés ügyesen kihasználta azt a lehetőséget, amelyet az erdősítés keretében nyújtott a minisztérium. A parkok rendezésére ugyanis területeinken még mindig nem nyílnak pályázatok. A felújításra azonban égető szükség van, így a községi vezetés a szükséges eszközök mintegy 50 százalékát önerőből biztosította. Ezenkívül saját büdzséből különített el eszközöket arra a célra is, hogy a park bejárati részét teljes egészében megtisztítsuk a kivágott fák gyökereitől, az elegyengetett parcellákat pedig virágágyásokkal díszítsük. Ezt még az idén megvalósítjuk, ahogyan a park teljes megtisztítását is. A tervezett kinézet eléréséhez azonban legalább 3-4 évre lesz szükség. A tervek között szerepel a tó tisztítása és a mellette levő közkedvelt dombocska rendezése is: ezeket a munkálatokat azonban külön projektben kell majd megtervezni – utalt a tulajdonjogi problémákra Majda Adlešić.
KIÉ A PARK?
A temerini Kastélyparkban ugyanis két olyan terület is van, amelynek felújítását gátolja a jogilag rendezetlen státus. Az egyik épp a kastély tőszomszédságában megépült sportközpont és medence mögött levő, a park belső sávján elhelyezkedő tavacska. A fás terület alatt ugyanis olyan gyógyvízforrások vannak, amelyek a feltörekvő etángáz miatt országos érdekű természeti kincsnek számítanak. A községi vezetés emiatt a környezetvédelmi minisztérium segítségét kérte ahhoz, hogy a tó környékéről az önkormányzat gondoskodhasson – utalt annak a látogatásnak a kulcskérdésére a szakember, amelyen Irena Vujović környezetvédelmi miniszter megtekintette a parkban folyó munkálatokat.
– A tó a Kastélypark külön gyöngyszeme. Jelenleg elég rossz állapotban van, iszaptalanítani kellene, figyelve az élő flóra és fauna megtartására. Muszáj megőrizni azt a külön ökoszisztémát, amely a tó és a hozzá tartozó erecske körül kialakult. Építészeti szempontból viszont ugyanez vonatkozik arra a jelenleg elkerített területre is, amely a Szécsen-kastély és a park között helyezkedik el – hozta szóba a másik problémás pontot a mérnök.
A bekerített terület ugyanis a kisajátítások idején előbb közkézbe, majd magántulajdonba került. A park régi bejáratáról van szó, ahol többek között a kastélyhoz tartozó korabeli szökőkút és zenepavilon is áll. Mindkettő romlásra van ítélve, mivel az egykoron kertes vendéglőként működő terület tulajdonjogai rendezetlenek. Az elmúlt évtizedekben még arról is szó esett, hogy ezen a helyen építik meg Temerinben a pravoszláv templomot: a vitát a 2018-ban elfogadott új városrendezési terv zárta le, amely örökségként kezeli a Szécsen-kastélyt az egykoron hozzá tartozó zöld felületekkel együtt, és ily módon nem engedélyez építkezést ezen a területen. A Tartományi Természetvédelmi Intézet jóváhagyásával és előírásaival összhangban az idén az elkerített területen is elvégzik a parkosítást és a zöld területek rendezését, a lakosok azonban csak a tulajdonjogok rendezését követően élvezhetik majd a park ezen részét – tudtuk meg a szakembertől.
Majda Adlešić kérdésünkre elmondta, hogy ő már most látja azt a gyönyörű helyet, ahol a kétszáz éves múlt árnyékában új tartalmak élednek fel. Az ötletterv ugyanis az esztétikai és tartalmi szempontok mellett olyan edukatív lehetőségek megteremtését is előrevetíti, amelyek idegenforgalmilag is vonzóvá teszik a három és fél hektáron fekvő zöld örökséget. Az idő és a tér összhangját látom, amelyben a történelmi jellegzetességekre korszerű tartalmakat építünk – osztotta meg velünk jövőképét a lelkes koordinátor.