Megszokhattam volna már a fenséges látványt, amely elém tárul, amikor Temerinben a főútról a Petőfi Sándor utcába fordulok. És mégsem. A sorozatosan épülő, egymás mellett tornyosuló tömbházak sem tudják ugyanis háttérbe szorítani az utca végén lévő Szécsen-kastélyt. A megújult homlokzat pedig még vonzóbbá varázsolta a magyar hagyatékot. Mintha hatalmas, szívélyes vendégfogadóként közelítene felém. A jóleső bizsergés attól sem múlik el, hogy pontosan tudom: én tartok az épület felé, azért nő nagyra a szememben. Vagy inkább a lelkemben.
Épp úgy ragaszkodok ugyanis a Szécsen-kastélyhoz, mint a temerini magyarok többsége. Akiknek még szépapáik meséjét suttogták esténként a nagyapák. Meséltek a Szécsen ifjakról, Mátyásról és Sándorról, akik Mária Teréziától 1763-ban kaptak nemességet szolgálataikért. Az érdemre való tekintettel pedig 80 ezer forintos vételárat kellett csak fizetniük a mintegy 18 ezer holdas temerini birtokért – egészítik ki a regéket a helytörténészek, akik szerint a temerini kastély megépítése gróf Szécsen Károlynak, Sándor idősebbik fiának nevéhez fűződik az 1800-as évek elején.
A mára már műemlékvédelem alatt álló kúria felújított homlokzatát csodálva hiányérzetem támad: a romantikus díszítésű vaserkély alatt egységes, sima a falfelület. Mintha titkot takargatna a furcsa megoldás…
A felújítás folyamán fellelt kőkeretet a tervek szerint közszemlére teszik: a jelenlegi falborítás csak ideiglenes (Fotó: Ótos András)
A Szécsen család hagyatéka előtt állva annak a történelmi jelentőségűként emlegetett leletnek a nyomait keresem, amelyről a felújítás folyamán beszámoltak a szakemberek.
A 10,5 méter magas, 20 méter széles és 30 méter hosszú épület történetéről ugyanis keveset lehetett tudni: a tervrajzok sohasem kerültek elő, így a tervező kiléte is homályos. Annyit azért tudni vélnek a helytörténészek, hogy a birtok 1874-ben Fernbach Antal apatini gabonakereskedő tulajdonába került, aki átalakítást végzett a kúrián. A szakemberek az eddigiekben csak feltételezték, hogy a kastély emeleti részét a forradalomban felégetett földszint maradványaira építették, már német stílusban, boltíves ablakokkal. A helytörténészek felmérései szerint a 19. század végén épülhetett az első homlokzatot díszítő romantikus díszítésű, nyitott vaserkély is. A balkon a mai napig a kastély egyik legfelismerhetőbb eleme, amely a jelenlegi kinézetét az 1900-as évek elején kapta meg: a felújításokra vonatkozó projekt is az akkori neobarokk és a neoklasszicista stílus keverékét őrizné meg.
ELFEDETT LELET
A vakolat letisztításakor azonban az említett vaserkély alatt egy kőkeretes ajtó maradványait fedezték fel. Ez megerősítheti a tervező kilétét, és az épület homályos történetét is felfedheti – mutatott rá a lelet jelentőségére egy korábbi beszélgetésünk folyamán Döme Szabolcs műépítész. A szakember hangsúlyozta, hogy egyes feltételezések szerint a temerini Szécsen-kastély terveit a Duna–Tisza–Duna-csatorna tervezésével megbízott Kis József építész készíthette. Egyértelmű bizonyíték híján azonban ezt a történészek elvetették. A most felfedett leletek azonban mégis megerősítik úgy a tervező kilétét, mint azt, hogy a kastély először földszintes lehetett, a ma ismert méretektől valamennyivel nagyobb ablakokkal és ajtókkal. A vakolat letisztítását követően az is bebizonyosodott, hogy az emelet később épült: az átépítés folyamán az ajtókat és az ablakokat is beszűkítették a korra jellemző stílushoz alkalmazkodva – állítják a szakemberek.
A felújítást az önkormányzat részéről Vladimir Kubet, a községi tanács településrendezési, területrendezési és ökológiai tárcájával megbízott tagja vezette és felügyelte. Az építőművészet doktora egyébként az újvidéki Művészeti Akadémia professzora is, de számos olyan folyamatban levő projektben is részt vesz, amely a Műemlékvédelmi Intézet ellenőrzése alatt történik. A szakembert felkerestük a lelet felbukkanásakor is: beszélgetésünk folyamán hangsúlyozta, hogy a történelmi jelentőségű építészeti elemet mindenképp szeretnék megőrizni az utókornak.
Az erkély alatt levő sima falfelület tehát csalódást okozott: a történelmi lelet felfedése helyett „elfedés” várta a homlokzat átadására érkezőket. Külön felkerestük hát a projektvezetőt: kérdésünkre Vladimir Kubet elmondta, hogy ideiglenes megoldásról van szó. Jelenleg is folynak ugyanis az egyeztetések arról, hogy a valamikori főajtó körül lévő kőkeretet milyen módon tehetik közszemlére úgy, hogy összhangban legyen a felújítás során követett tervekkel. A lelet kezelése nem volt tárgya a felújítás alapjául szolgáló közbeszerzési eljárásnak sem, így a kivitelező nem is vállalhatta volna magára a kőkeret rekonstrukcióját. Az önkormányzatnak tehát új eljárást kellett kezdeményeznie annak érdekében, hogy a kőkeretet a Műemlékvédelmi Intézet javaslatai alapján helyezzék közszemlére – magyarázta az építőművészet doktora, aki szerint azonban nem kell sokat várniuk a temerinieknek arra, hogy a főajtót is felfedjék. Erre ugyanis előreláthatólag már májusban sor kerülhet.
A város jelképévé kívánják formálni a Szécsen-kastélyt (Fotó: Ótos András)
SZERBIA LEGÍGÉRETESEBB KASTÉLYAI KÖZÖTT
A temerini Szécsen-kastély értékét és lehetőségeit egyébként 2022-ben egy országunkba látogató francia szakértői csapat is megerősítette. Ahogyan erről már korábban is beszámoltunk: a világszinten elismert szakértők fenntartható történelmi örökségek felújítására adtak javaslatokat akkoriban. A temerini kúriát a szakértők az első tíz olyan történelmi jelentőségű objektum közé sorolták Szerbiában, melyeket a lehetőségeik miatt sürgősen fel kellene újítani.
Így a Szécsen-kastély felújítására a Szerbia kastélyai elnevezésű országszintű projekt keretében került sor. Az utcafront rekonstrukcióját az elmúlt két évben összesen 20 millió dinárral támogatta meg a kulturális minisztérium, de az önkormányzat is hozzájárult a felújításhoz – hangzott el márciusban azon a látogatáson, amelyen Maja Gojković, a köztársasági parlament alelnöke, illetékes miniszter megtekintette az eddig elvégzett munkálatokat. Ugyanekkor a tárcavezető ígéretet tett a rekonstrukció folytatására is: a kulturális minisztérium további 25 millió dinárt különít el arra a célra, hogy a kastély hátsó homlokzata is szakértők felügyelete alatt újulhasson meg.
Gojković kiemelte: a minisztérium további eszközöket is hajlandó elkülöníteni a célra, hisz a történelmi jelentőségű épületek rekonstrukciójánál előre nem látható költségek is felmerülhetnek a munkálatok folyamán. Az elkövetkezőkben ugyanis a Szécsen-kastély azon részét tervezik újítani, amely egy üveges vitrázzsal beborított erkélyt is magába foglal.
A kastély hátsó részéhez érve fenséges, ugyanakkor elszomorító látvány fogad. A vakolat sok helyen teljesen lepotyogott a homlokzatról, hatalmas repedések futnak a falakon, amelyek bizonytalanul ölelik körbe a tiszteletet parancsoló erkélyt. A vitrázs meglepően jó állapotban van, a díszes vaskonstrukcióra azonban igencsak ráfér az újítás.
Idén az udvarra néző homlokzatot újítják fel: itt külön kihívást jelent az üveges erkély megőrzése
KÚRIÁBÓL ISKOLA, MAJD VÁROS-JELKÉP?
A négy dór tartóoszlopon csúcsosodó erkélyt a feljegyzések szerint már a Fernbach család építette a kastélyhoz. Az épületet az 1920-as években foglalta le az állam a családtól a 4200 holdas birtokukkal együtt. A feljegyzések szerint a kastély utolsó tulajdonosa Fernbach Anna volt. A második világháború után pedig végérvényesen államosították az épületet. A kúriát 1949 februárjában védetté nyilvánították és felvették a műemlékek jegyzékébe. Alapos tatarozás és javítás után a hatvanas években a kastélyban iskola kapott helyet.
A részben felújított kúriát jelenleg is a Lukijan Mušicki Középiskola használja: 410 diák szakképesítése folyik mindennap szerb és magyar nyelven is – mesélte Tatjana Veljković, a temerini középiskola igazgatója. Lapunk kérdésére megerősítette azokat a korábbi információnkat is, mi szerint az iskolának ki kell költöznie a kastélyból.
– Az iskola a Szécsen-kastély épülete mellett a hozzá tartozó Kastélypark területének egy részét is használja, amelyen két újabb épületet is felemeltek az idők folyamán: az egyikben négy tanterem kapott helyet, a másikban viszont a gyakorlati képzéshez szükséges műhelyek. Ezeknek a helyén tervezik megépíteni azt az új épületet, amelyben a középiskola a jövőben működni fog. Az építésre vonatkozó ötlettervek már elkészültek – válaszolta érdeklődésünkre az intézmény igazgatója.
Az illetékesektől azt is megtudtuk, hogy míg a Kastély felújítását a kulturális minisztérium támogatja, addig az iskola építéséhez szükséges eszközök biztosítására a tartományi kormánytól kapott ígéretet a helyi önkormányzat. A külföldi és a hazai szakemberek egyetértenek ugyanis abban, hogy a felújítással a Szécsen-kastély rendeltetetésén is változtatni kell. A tervek szerint a jövőben a földszintet kulturális célokra használnák, az emeleten pedig közigazgatási szolgálatok működnének és tanácstermeket hoznának létre. Ily módon csökkenthető lenne az épület amortizálódása is, és a történelmi múltjához méltó tartalmakkal tölthetnék meg a kastélyt – állítják a projekt vezetői. A szakértők ugyanis azon területek rendezését is szorgalmazzák, amelyek egykoron a kúriához tartoztak.
RENDEZETT PARK RENDEZETLEN HAGYATÉKAI
A kastély hátsó udvarából jelenleg csak hátulról lehet megközelíteni azt a három és fél hektárnyi zöld övezetet, amely egykoron a kúriához tartozott. A községi vezetés az elmúlt években igyekezett rendezni a területet: a rendelkezésre álló kordokumentumok alapján készült el az a projekt, amely a történelmi múltat a jelen kor igényeivel ötvözi. Ennek nyomán az eddigiekben elvégezték a fásítást, új padokat helyeztek ki és korszerű megvilágítással szerelték fel a területet. Az idén pedig egy futópályát, egy játszóteret és egy edzőteret is megvalósítanak a zöld övezetben – jelentette be nemrégiben Mladen Zec községi elnök. Ugyanakkor kiemelte: a cél az, hogy a Szécsen-kastély és a hozzá tartozó park a történelmi múltjához méltó, ugyanakkor a mai kor igényeit is figyelembe vevő egységet alkosson.
Ennek némileg ellentmond a Fontana néven ismert, elkerített terület látványa, amely teljes mértékben elválasztja a kúriát a Kastélyparktól. Így vissza kell sétálni az utcára ahhoz, hogy sokadszorra is megbizonyosodjunk róla: továbbra is rendezetlen a szóban forgó terület. Szívszorító látvány annak a zenepavilonnak és szökőkútnak az állapota is, amely egykoron a kastélyhoz tartozott.
Az államosítás után ugyanis az említett telek a helyi görgőscsapágygyár tulajdonába került, amely évtizedeken át kertes vendéglőt működtetett az egyébként természetvédelem alatt álló területen. Azóta a gyárat részlegenként magánosították, a Fontana tulajdonjogi státusza pedig tisztázatlan maradt. Érdekelt bennünket, hogy sikerült-e előrelépni a területre vonatkozó rendezetlen tulajdonjogok terén. Kérdésünkkel a községi elnökhöz fordultam.
– A községi vezetés intenzív tárgyalásokat folytat az érintett felekkel annak érdekében, hogy megoldást találjon a problémára. A cél az, hogy a szóban forgó terület az önkormányzat tulajdonába kerüljön – hangzott Mladen Zec válasza.
Sétámat a parkban folytattam, amely valóban rendezetté vált az elmúlt években. Élvezettel gyalogoltam le annak a tavacskának a partjára is, ahol gyerekkorunkban oly szívesen bújócskáztunk, fogócskáztunk. Nincs ez másként ma sem: anyukák futkosnak fiaik után, apukák etetik a kacsákat lányaikkal. A tóparton levő dombocskára pedig továbbra is élvezettel kapaszkodnak fel a nagyobbacska gyerkőcök. Csodás, hogy mindez a miénk – fut át a gondolataimon.
Majd eszembe jut, hogy talán mégsem. Mert a tó területének tulajdonjogai is vitathatóak…
Nyitókép: A temerini kúriában a külföldi szakemberek is lehetőséget láttak: Szerbia tíz legígéretesebb idegenforgalmi és kulturális örökségeként jelölték meg (Fotó: Ótos András)
