A félelmet keltő cikkek kitűnő manipulációs eszközök

Az álhírek régóta jelen vannak az emberi társadalomban, különböző formái pedig nagyjából egyidősek a hírekkel, tehát nem új keletű jelenségről van szó. Az utóbbi évtizedekben, különösen a közösségi média térnyerésével, mindinkább nagyobb problémává vált a terjedésük. Manapság már egyre több olyan internetes oldal működik, amely célzottan álhíreket gyárt és az emberek egyre nagyobb számban fogyasztják, majd a közösségi platformokon megosztják azokat. Az információs korban a hamis hírek gyors térhódítása kihívásokat jelent, ezért elengedhetetlen megérteni a működésüket és megtanulni, hogyan védhetjük meg magunkat tőlük.

Mik azok az álhírek? Hogyan tudjuk felismerni a félretájékoztatást, más néven dezinformációt? Hogyan befolyásolják az álhírek a közvéleményt? Mit tehetünk, hogy megakadályozzuk a terjedését? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre dr. Kenyeres Attila Zoltán, az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem adjunktusa, médiakutató, volt újságíró válaszolt lapunknak, akinek a fő kutatási területe egyebek mellett a médiamanipuláció, a fake news és a médiatudatosság.

– Az álhír vagy fake news fogalmában nincs egyetértés a tudományban. Manapság a digitalis platformokon szándékosan terjesztett, igazolhatóan hamis információkat érthetjük alatta. De ugyanezt a fake news kifejezést használták már az 1890-es években is az amerikai sajtóban. Ebből az időszakból származik a fogalom első, bizonyított, írásbeli felbukkanása, azonban 2016 körül ,,robbant be” a kifejezés a köztudatba, és fordult felé a tudományos érdeklődés is. Ekkor nyerte el Donald Trump az elnöki tisztséget az Amerikai Egyesült Államokban, és többen is úgy gondolták, hogy az interneten terjedő álhírek is befolyásolhatták a választások eredményét – mondta dr. Kenyeres Attila Zoltán, hozzátéve, a 2010-es évek elejétől a közösségi média megjelenése jelentett fordulópontot az álhírek terjedésében. Ez azt eredményezte, hogy ezen a platformon gyakorlatilag bárki ,,újságíróvá” válhat, hiszen ellenőrzés nélkül tehet közzé állításokat, akár szándékos félrevezetési céllal is.

A social média, a modern technológia és az algoritmusok az emberiség történetében először teszik lehetővé, hogy ilyen gyorsan, ilyen nagy mennyiségben és ilyen széles körben terjedjenek a hamis hírek. A 2019 decemberében kitört koronavírus-járvány az álhírek soha nem látott tömegét zúdította az emberekre, annak megannyi súlyos következményével. Az Egyesült Államokban például az a hamis hír terjedt 2020 elején, hogy a kézfertőtlenítő szer kortyolgatása megóv a fertőzéstől. Az amerikai járványügyi intézet arra figyelmeztette a lakosságot, hogy a kézfertőtlenítésre szánt termékeket még véletlenül se igyák, mert nem védi meg őket a koronavírussal szemben, ellenben súlyosan megbetegítheti őket. A felhívás ellenére többen meghaltak a kézfertőtlenítőben található metanol okozta mérgezéstől, rengetegen súlyos, visszafordíthatatlan látáskárosodást szenvedtek – megvakultak. A WHO 2021. áprilisi jelentése szerint az Egyesült Államokban 2020 első három hónapjában hatezer ember került kórházba, nyolcszázan meghaltak, mert ,,bedőltek” a kézfertőtlenítővel kapcsolatos álhírnek.

Beszélgetőpartnerünk szerint fontos megkülönböztetni a félreinformálást az álhírektől, hiszen míg az álhírek tudatos hamisítást jelentenek, a félreinformálás esetén a szerző nem tud arról, hogy az általa közölt információ nem igaz. Elmondta, a digitális technológia fejlődésével új álhírformák, például hamis, megszerkesztett képek és videók, valamint deepfake tartalmak is megjelentek. Utóbbiak mesterséges intelligencia és gépi tanulás révén készülnek, és valóságos személyeknek tulajdonítanak olyan szavakat vagy cselekedeteket, amelyeket valójában sosem mondtak vagy tettek – például politikai vezetők hamis nyilatkozatai.

– A technológia célja gyakran a valósághű, de hamis tartalom létrehozása, így egyre nehezebb megkülönböztetni a valóságot a hamisítványoktól. Nem csak a hírek esetében kell óvatosnak lennünk. A fake news csak egy része ennek a hatalmas csalási arzenálnak. Léteznek ennél személyesebb és közvetlenebb fenyegetések is. A csalók a legmodernebb technológiát használva képesek pénzt kicsalni áldozataiktól. A mesterséges intelligencia hangklónozási technológiájának fejlettsége ma már elegendő meggyőző erővel bír ahhoz, hogy akár még a legközelebbi családtagokat is átverhessék vele. A csalók egy egyszerűen hozzáférhető szoftver segítségével hangfelvételt készítenek a célpont hangjával, amellyel megpróbálják meggyőzni az áldozatot arról, hogy elrabolták a rokonát, vagy a rokonuk egy váratlan helyzetbe került, és sürgősen pénzre van szüksége. Egyéb, közösségi médiából szerzett információkat is felhasználhatnak a biztosabb meggyőzés érdekében, például olyan részleteket említenek az ,,elrabolt személyről”, amelyeket egy idegen nem tudhat. Ha megcsörren a telefon, vagy érkezik egy e-mail, fontos, hogy óvatosak legyünk. Előfordulhat, hogy a megkeresés nem a főnökünktől vagy egy ismerőstől származik, még akkor is, ha az ő e-mail-címe vagy telefonszáma jelenik meg. A csalók az AI-t használva utánozni tudják a stílusunkat is. Ha az e-mailjeinket betáplálják egy rendszerbe, az megtanulja az illető kommunikációs stílusát, és ennek alapján ír üzeneteket. Ez a jelenség az újságírók cikkeire is igaz, így érdemes mindig alaposan ellenőrizni a küldő hitelességét, mielőtt reagálunk – hangsúlyozta beszélgetőpartnerünk. Arra a kérdésre, hogy milyen lépéseket tehetünk az álhírek ellen, illetve hogyan tudjuk ezt kivédeni, a következőket válaszolta:

– Fontos, hogy megértsük, hogyan működnek az álhírek és csalások. Az álhírek általában szándékos félrevezetést tartalmaznak, fals információk terjesztésére használják őket. Ennek célja lehet az átverés, megfélemlítés, haszonszerzés, vagy politikai befolyásolás. Az álhírkészítők sűrűn élnek manipulatív eszközökkel, amivel az olvasók szövegfeldolgozását periferiális útra terelik – érzelmeikre, indulataikra próbálnak hatni. Utóbbi esetben az olvasó nem veszi észre a hamis érvelést, a hazugságot, a túlzásokat. Akaratlanul is hagyja magát befolyásolni a szöveg által. Legyünk résen és gyanakodjunk akkor is, ha egy történet túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, vagy ha egy szalagcím szenzációnak tűnik. Gyakran az álhíreket terjesztő platformok a reklámbevételekből tesznek szert jelentős haszonra. Ezek az úgynevezett clickbait, vagy szenzációhajhász oldalak, amelyek világméretű leleplezéssel kecsegtetnek, miközben csupán az a céljuk, hogy minél többen látogassák meg az oldalukat, mert a hirdetők a „klikkek” után fizetnek. Az álhíreket terjesztő weboldalak általában kattintásvadász címeket alkalmaznak, melyeket olvasva sokan éreznek késztetést arra, hogy az egész cikket látni akarják, meg szeretnék tudni az „igazságot”, a sztori végét. Nem ritka az, hogy a közösségi média posztra történő kattintást követően a híroldal honlapján találjuk magunkat, ahol az oldal kedvelése vagy megosztása után olvashatjuk csak el a cikket. Az írás természetesen sokszor nem is arról szól, mint amit a címe sejtet. Továbbá arra lehetünk még figyelmesek az álhíreket terjesztő portálokkal kapcsolatban, hogy ki van kapcsolva a cikkek alatti kommentelési lehetőség, nehogy valaki felhívja a figyelmet a csalásra, vagy ugyan látunk hozzászólásokat, de ezek valótlan személyektől származnak, helytelen magyar helyesírással, külföldi nevekkel – emelte ki beszélgetőtársunk, és azt javasolta, ilyenkor az azonnali megosztás helyett keressünk rá az interneten, hogy hiteles, megbízható honlapok, ismert híroldalak is foglalkoztak-e a témával. Keressük meg a szerzőt, ellenőrizzük a felhasznált forrásokat. Figyeljünk arra is, ha egy terméket rendkívül olcsón kínálnak, vagy hatalmas hozamot ígérnek minimális befektetéssel. – Ugyanakkor a túl felháborító hírek is gyanúsak, különösen, ha politikai célokat szolgálnak vagy társadalmi feszültségeket szítanak. Az álhírek készítői ismerik a célcsoportjukat, és olyan információkat közölnek, amelyeket az emberek szeretnének hallani. Például, egy ellenzéki szavazó számára a kormánypárt tagjairól terjesztenek megbotránkoztató állításokat, míg a kormánypárti szavazók esetében az ellenzéki politikusokat támadják. Ha megbotránkozunk, nem gondolkodunk reálisan, az érzelmeink vezérelnek bennünket. Ha felháborodok, vagy éppen ellágyulok egy jó hírtől, nem azt nézem, hogy honnan származik a hír, hanem gondolkodás, fenntartás nélkül el fogom hinni az írások valóságát. A félelmet keltő cikkek pedig kitűnő manipulációs eszközök, hiszen a rettegő ember nem képes a józan, kritikus gondolkodásra – tette hozzá a szakértő, kiemelve, kulcsfontosságú ellenőrizni, hogy a hír megbízható, hivatalos forrásból származik-e, a közösségi médiában terjedő információk ugyanis sokszor nem az eredeti, hiteles szerkesztőségtől származnak. Legyünk éberek, és mindig vizsgáljuk meg, mennyire valós és életszerű az, amit közölnek, hogy elkerüljük az álhírek és csalások csapdáit.

– Egy gyakorlott, kritikus hírfogyasztó könnyen felismeri az álhíreket, hiszen ezeknek a tartalmaknak gyakran nincs beazonosítható szerzője, furcsa nevű, vagy a weboldalának címe nem a megszokott végződéssel rendelkezik (pl. a.hu helyett eu, net, ma, info. stb.). Fontos, hogy mindig gyanakodjunk. Mielőtt elhinnénk vagy megosztanánk bármilyen információt, érdemes ellenőrizni a forrást. A megbízható, hosszú múltra visszatekintő hírforrások nagyobb eséllyel közölnek hiteles információkat, mint az újabb, kevésbé ismert oldalak. A megbízható források általában rendelkeznek impresszummal, ami tartalmazza a szerkesztőség adatait, például a dolgozók nevét, beosztását, e-mail-címét, fényképét. Ha ezek hiányoznak, érdemes ugyancsak gyanakodni. Az egyetlen személy által üzemeltetett blogok és oldalak, valamint a magánszemélyek által működtetett TikTok-csatornák is sokszor megbízhatatlanok lehetnek – hangoztatta dr. Kenyeres Attila Zoltán.

Mint mondta, a csalások száma folyamatosan növekszik, ezért nagyon résen kell lennünk. Ma már nem tudhatjuk, ki hív minket telefonon, és amit látunk, valódi-e vagy hamisított kép vagy videó.

– Habár borúlátónak érzem a helyzetet, mégis azt gondolom, ha felismerjük bűncselekmények és csalások mögötti lebuktató jeleket, ha mindig a tudatunkban van, hogy valami átverés is lehet, ha kritikus szemmel olvassuk a közösségi médiában elénk kerülő híreket, videókat és e-maileket, ha felismerjük a manipulációt, kivédhetjük az átveréseket. A technológiai fejlődésnek ugyanakkor vannak pozitív oldalai is: a social média platformok, mint a Facebook és az Instagram, már figyelmeztetnek, ha mesterséges intelligenciával készült tartalommal találkozunk. Ugyanakkor a technológiai cégek is dolgoznak azon, hogy tájékoztassák az embereket a hamis információkról. Az egyéni felelősségvállalás is elengedhetetlen: lényeges, hogy mindenki tudatosan és kritikusan álljon hozzá a fogyasztott információkhoz, és ne ossza meg felelőtlenül azokat a híreket, amelyek hitelességében nem biztos. A hamis hírek felismerése és elkerülése mindenki felelőssége. Ne hagyjuk magunkat megvezetni – zárta gondolatait dr. Kenyeres Attila Zoltán.