A helyszín: Chaumont-devant-Damvillers, Franciaország, Verduntől mintegy 20 kilométerre északra, az időpont: 1918. november 11-e, 10:59. A frontvonalon az egyik géppuskafészekben gubbasztó német katonák a háború utolsó perceit számlálják vissza, ám hirtelen egy amerikai katonát pillantanak meg a ködben, aki puskájára feltűzött szuronnyal rohan feléjük. A németek egy sorozatot adnak le a katonára, aki földre vágja magát, hamarosan azonban ismét feláll, és elszántan halad tovább az ellenséges állások felé. A németek tört angolsággal megállásra szólítják fel az ellenséges katonát, majd egy ötlövéses sorozattal bal halántékon találják, aminek következtében az amerikai 313. ezred közlegénye, Henry Gunther azonnal életét veszti. Ő volt az első világégés európai hadszínterének utolsó áldozata. Gunther látszólag értelmetlen halálának oka valószínűleg a lefokozásában keresendő, ugyanis korábban még őrmesterként egyik levelében nyíltan panaszkodott a lövészárkokban uralkodó kedvezőtlen körülmények miatt. Lefokozása hírére a menyasszonya is felmondta a jegyességet. A szerencsétlen sorsú katonával együtt – akit tettéért öt évvel később posztumusz ismét őrmesteri rangra emeltek – a háború utolsó napján, mindössze néhány óra leforgása alatt 2738 ember vesztette életét a nyugati fronton.
A Párizstól mintegy 80 kilométerre északra található compiègne-i erdőben 1918. november 11-én hajnali 5 órakor egy vasúti étkezőkocsiban írta alá a német, a brit és a francia küldöttség a fegyverszünetről szóló egyezményt, ami a háború végét jelentette. Ferdinand Foch francia marsall azonban elutasította a német küldöttségnek a harcok azonnali beszüntetésére vonatkozó kérését, és kijelentette, hogy a fegyverek pontban 11 órakor fognak elhallgatni. Egyrészt szimbolikus jelentősége volt annak, hogy a háború az év tizenegyedik hónapja tizenegyedik napjának tizenegyedik órájában érjen véget, másrészt pedig azért volt erre szükség, hogy a fegyvernyugvás híre mindenhova eljusson a fronton. Ez a döntés gyakorlatilag az egész világháborút jellemzi, hiszen hat órán át folytatódott tovább a harc, aminek következtében csaknem háromezer ember értelmetlenül vesztette életét. November 11-én pontban 11 órakor a harcok végérvényesen befejeződtek. A négy évig tartó öldöklés minden korábbi háborúnál nagyobb véráldozatot követelt. A harcok során csaknem 10 millió katona vesztette életét, további 21 millióan megsebesültek, a civil áldozatok száma pedig becslések szerint elérte a 13 milliót. Ehhez még nem számítottuk hozzá a történelem egyik leggyilkosabb járványa, a háború végén kitörő spanyolnátha következtében elhunyt katonák és civilek számát.
Több mint száz esztendő szállt tova az első világháború vége óta, és sajnos jelenleg is egy pusztító háború kellős közepén áll Európa, ami egyelőre Ukrajnában zajlik. Néhány évvel ezelőtt még kevesen gondolták volna, hogy az elsőnél még pusztítóbb második világháborút, majd az ex-Jugoszlávia területén dúló harcokat követően ismét egy véres fegyveres konfliktus rázkódtatja meg az öreg kontinenst. A több mint ezer kilométer hosszan húzódó frontszakaszon és a modern haditechnika következtében már jóval a hátországban is nap mint nap százak veszítik életüket, vagy sebesülnek meg mindkét oldalon, az emberek pedig állandó rettegésben élnek. Minden egyes háborúról elmondható, hogy annak legnagyobb elszenvedője az ártatlan civil lakosság, ugyanakkor a fronton is ezer meg ezer fiatal élet múlt ki értelmetlenül.
Az első világháború és a jelenleg is zajló ukrán–orosz konfliktus között nyilván nem lehet közvetlen párhuzamot vonni, viszont számos hasonlóságot lelhetünk fel. Több mint száz évvel ezelőtt a kezdeti, Európa-szerte tapasztalt lelkesedés hamar szörnyű és véres valóságba csapott át. A nagy számban használt tömegpusztító fegyverek emberek millióinak életét oltották ki. Az addigi hadviselést alapjaiban változtatta meg a harcigáz, a tankok és a repülőgépek bevetése. A jelenkori ukrán–orosz háborúban pedig főként a drónok és a dróntechnika hatékonysága változtatta meg alapjaiban a hadviselést. A harcoló felek katonái rettegik a drónok jellegzetes zümmögő hangját, ugyanakkor már a páncélosok sem lehetnek biztonságban. A dróntechnológia széles körű elterjedése nem is véletlen, hiszen általa olcsóbbá és hatékonyabbá is vált a háborúzás. A katonák az első világégéshez hasonlóan az ukrán–orosz háborúban is lövészárkokban kénytelenek hosszú hónapokon keresztül tengetni mindennapjaikat, miközben állandó halálfélelemben élnek. Az évek során a háborús erőfeszítések miatti gazdasági nehézségek, a hatalmas mértékű emberi áldozatok és szenvedések az első világháború utolsó éveiben is számos hadviselő félnél lázadásokhoz vezettek, amelyek közül a legismertebb az 1917-es oroszországi forradalom. A jelenlegi ukrajnai háború végét azonban még mindig nem lehet látni. Az észak-koreai csapatok beavatkozásával csak tovább bonyolódik a helyzet, ugyanakkor erősödik az úgynevezett blokkosodás, amely egyenesen a háború eszkalálódásával fenyeget. Az első világháború előrehaladtával, látván a szenvedés és az áldozat hiábavalóságát és értelmetlenségét, az emberek egyre inkább áhították a békét. Habár nem vagyunk közvetlen részesei az Ukrajnában zajló konfliktusnak, de eleinkhez hasonlóan mi is békéért és az értelmetlen öldöklés befejezéséért kiáltunk.
@kiemelés= A frontvonalon az egyik géppuskafészekben gubbasztó német katonák a háború utolsó perceit számlálják vissza, ám hirtelen egy amerikai katonát pillantanak meg a ködben, aki puskájára feltűzött szuronnyal rohan feléjük. A németek egy sorozatot adnak le a katonára, aki földre vágja magát, hamarosan azonban ismét feláll, és elszántan halad tovább az ellenséges állások felé. A németek tört angolsággal megállásra szólítják fel az ellenséges katonát, majd egy ötlövéses sorozattal halántékon találják, aminek következtében az amerikai 313. ezred közlegénye, Henry Gunther azonnal életét veszti. Ő volt az első világégés európai hadszínterének utolsó áldozata.
Nyitókép: Ótos András felvétele
