Lakás vagy kollégium?

Az egyetemi évek nem csupán a tanulmányok, hanem az önállóság és a felelősségvállalás időszakát is jelentik a fiatalok számára. Az egyik legfontosabb döntés ilyenkor, hogy hol lakjanak a tanulmányaik alatt: kollégiumban vagy bérelt lakásban. Ez a választás nemcsak anyagi szempontból meghatározó, hanem a mindennapi élményekre, a közösségi életre és az önálló életvitelhez való alkalmazkodásra is jelentős hatással van.

A szabadkai ingatlanpiac sajátosságairól, árairól, valamint az ingatlanhelyzet egyéb kérdéseiről egy szabadkai ingatlanügynökkel, Szügyi Rezsővel beszélgettünk. Ugyanakkor több fiatal személyes tapasztalatát is bemutatjuk az egyetemisták lakhatási lehetőségeiről, szokásairól.

Szügyi Rezső szerint a szabadkai ingatlanpiacon jól megfigyelhető a felsőoktatási intézmények körüli kereslet-kínálat összefüggése. Mint mondta, a kollégiumi férőhelyek száma közvetlen kihatással van a kiadó lakások iránti érdeklődésre és az árak alakulására.

– Ha elegendő kollégiumi férőhely áll rendelkezésre, csökken a kereslet a kiadó lakások iránt, ami a lakásárak csökkenéséhez vezet. Ha viszont a kollégiumokban nincs elég férőhely, a fiatalok kénytelenek lakásokat bérelni, ami növeli a keresletet és az árakat. A szülők többsége a kollégiumi elhelyezést részesíti előnyben, mivel olcsóbb és biztonságosabb, viszont vannak olyan fiatalok, akik direkt a lakásokat keresik, hiszen úgy érzik, nem tudnak sok más fiatallal együtt élni. A szülőknek ilyenkor gazdaságos megoldást jelenthet, ha a gyermekük több lakótárssal osztozik egy lakáson, és persze a költségeken. Szabadkán a legkeresettebb lakások az egyetemek közelében találhatók. A kisebb, 30–40 négyzetméteres garzonlakások bérleti díja körülbelül 150 eurótól kezdődik, plusz rezsiköltségek. Egy másfél szobás, 40–45 négyzetméteres központi lakás bérlete 250 euró körül alakul, de akár 300 euróért is kiadható. Viszont ha a tulajdonos hosszabb távra szeretné kiadni a lakását, mérsékeltebb áron kínálhatja. Az árakat az infláció is befolyásolja, hisz az elmúlt években megdrágultak az építőanyagok és a bútorok is. Az új építésű lakások drágábbak, de az alacsonyabb fenntartási költségek és a kényelmesebb körülmények miatt hosszú távon vonzóbbak. Tehát, ha kiveszünk egy régi lakást 150 euróért, ahol drágább a rezsi, vagy pedig kiadunk 250 eurót, és olcsóbb a rezsi, hellyel-közzel hasonlóak a végeredmények. Az árakra a lakások elhelyezkedése is nagy hatással van: minél közelebb vannak az egyetemekhez, annál magasabb a bérleti díj és fordítva. A szabadkai ingatlanpiacot a külföldi állampolgárok jelenléte is alakítja. Az idén meglehetősen sok orosz állampolgár vett ki bérelt lakást a városban, amíg nem találnak megfelelő ingatlant vásárlásra. Ez csökkenti az egyetemisták számára elérhető lakások számát, és növeli az árakat – hallottuk Szügyi Rezsőtől, aki hozzátette, jellemző az is, hogy a szülők egy része befektetés céljából lakást vásárol gyermekének az egyetemi évekre, majd később kiadja, eladja, vagy a gyermek használja tovább az ingatlant.

– Ez hosszú távon kifizetődő lehet, hiszen a négy év alatt nem kell bérleti díjat fizetni, és akár a gyermek lakótársat is találhat, aki hozzájárul a költségekhez. Számolni kell azonban a lakás értékének változásával is, hisz az elmúlt öt évben szinte megduplázódtak a lakások árai. Annak idején 800–900 euró volt a lakások négyzetmétere, míg most 1400–1500  euróba kerül. Aki megengedheti magának, nagy segítséget jelent, hogy vissza tudja igényelni a 10 százalékos áfát, tehát megéri új lakásba fektetni, hiszen nem kell felújítani, szembesülni az építőanyag-árakkal, a szakemberhiánnyal. Összességében a szabadkai lakáspiacot a felsőoktatási intézmények közelsége, a kollégiumi elhelyezési lehetőségek, az épületek állapota határozzák meg. Habár népszerűek a lakások az egyetemisták körében, mindenesetre a szülők leginkább a kollégiumot preferálják – magyarázta Szügyi Rezső.

Lakás vagy kollégium? Mindkét opció más-más élményeket és kihívásokat tartogat. Mindkettőnek megvan a maga varázsa, a döntést pedig leginkább az anyagi lehetőségek, a személyes igények és a közösséghez való viszonyulás befolyásolja. A személyes tapasztalatokról hat egyetemista számolt be lapunknak. Mindannyian a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar hallgatói.

A zentai Horti Krisztina a lakásbérlést és a kollégiumi életet is kipróbálta. Mindkét életformát pozitív élményként idézte fel.

– A lakásban négyen éltünk, ketten osztoztunk egy szobán. A tulajdonos rendkívül kedves volt, ami miatt nagy szabadságot élveztünk, szabadon mozoghattunk és közben megtanultunk önállóan boldogulni: főzni, a pénzt beosztani, alkalmazkodni egymáshoz, valamint a tanulás terén is kiváló kompromisszumokat kötöttünk, még a takarítást és a bevásárlást is megosztottuk egymás között. Egy kis közösséggé formálódtunk, ahol mindenki számíthatott a másikra. Két éve fejenként 90 eurót fizettünk rezsivel együtt, ezért kevesebb volt az anyagi keretem a mindennapokra, és úgy döntöttem váltok, és a 28 éve működő szabadkai Dr. Rehák László Kollégiumba költözöm, ahol a havi költség mindössze 3500 dinár. A mai napig itt élek, és örülök, hogy most már több pénzem marad magamra. Szeretek itt lakni, hiszen sosem unatkozik az ember, állandóan zajlik az élet. A lakás azok számára lehet ideális, akik nyugtalanul alszanak, vagy csendes, zavartalan környezetben szeretnek tanulni, anélkül, hogy bárki zavarná őket – hallottuk Horti Krisztinától.

A topolyai Balázs Zita már négy éve a szabadkai Ivo Lola Ribar Kollégium lakója, ahol havonta 2790 dinárt fizet a lakhatásért. Számára a kollégiumi élet a közösség és a költséghatékonyság szempontjából éri meg.

– Mindig is kollégiumban laktam, mert ez volt a legolcsóbb megoldás. A kollégisták többsége hasonló korú egyetemistákból áll, sokan ugyanarra az egyetemre járunk, így együtt tanulunk, reggel közösen indulunk órára, és a menzán is gyakran együtt ebédelünk, ahol egyébként rendkívül jutányos áron reggelizhetünk, ebédelhetünk és vacsorázhatunk változatosabbnál változatosabb ételeket. A társasági élet is könnyebb itt, hiszen mindennap történik valami. Esténként kártyázunk, filmezünk, beszélgetünk és szórakozunk is, tehát sokkal élménydúsabb, mint lakásban élni – osztotta meg gondolatait Balázs Zita.

A péterrévei Király Adrián lakásban kezdte egyetemi éveit, de hamar rájött, hogy a kollégium jobban megfelel számára.

– Egy padlásszobában laktam, amit kedvező áron béreltem és közel is volt az egyetemhez. Idővel azonban nagyon magányosnak éreztem magam, a lakás állapota és a tulajdonossal való problémák miatt pedig két év után kollégiumba költöztem. Először a Bosa Milićević Kollégiumban éltem, majd fél év után átköltöztem az Ivo Lola Ribar Kollégiumba, ahol végre igazán otthonosan érzem magam. A kollégiumi közösség óriási élmény, és a hasonló korú fiatalokkal való együttélés rengeteg pozitív impulzust ad. A szobák és a fürdőszobák is gyönyörűek, és mindez sokkal kedvezőbb anyagilag is – mondta Király Adrián.

Az egyetemi évek nemcsak a tanulásról, hanem az önállósodásról, a mindennapi élet kihívásairól is szólnak.

A topolyai Bagány Fanni úgy döntött, a családi ház kényelmét választja egyetemi évei alatt. Bár szülei külföldön élnek, ő Topolyán maradt, hogy a házuk ne álljon üresen.

– A napi ingázás nem egyszerű, sőt, sokszor fárasztó. A ritkán közlekedő buszok miatt néha óráról kell elkéredzkednem, hogy elérjem a járatot, ha pedig nem sikerül, hosszú várakozás vár rám. Mégis, a második évre már megszoktam a rendszert, és az órarendem is kedvezőbbé vált. Az otthoni környezet nemcsak nyugalmat ad, hanem szabadságot is, hiszen a saját szabályaim szerint élhetek, és gondoskodhatok a kutyámról is – mesélte Bagány Fanni.

A szenttamási Pejdl Emese két éve él lakásban három barátnőjével. Havonta 120 eurót fizetnek fejenként, 350 dinár internetköltséggel kiegészítve.

– A lakás elhelyezkedése tökéletes, és a házinénink is nagyon barátságos, jó kapcsolatot ápolunk vele. Ez az önállóságra való nevelés kiváló terepe. Megtanultam beosztani a pénzemet és a házimunka is már rutinosan megy. A lakótársaimmal harmóniában élünk, ami sokat segít a mindennapokban. A tanuláshoz csendes környezetet és kényelmet biztosít, a meleg víz vagy a nyugodt esték különösen nagy ajándékok egy hosszú nap után – magyarázta Pejdl Emese, majd hozzátette, a lakás tulajdonosa a nyári szünet folyamán nem kér tőlük bérleti díjat, amikor hazaköltöznek, ráadásul ha néhány napra Szabadkán járnak, nyugodtan használhatják a lakást, ingyenesen.

A zentai Lovas Szofia első évében kollégiumban lakott, de a zajos környezet miatt úgy döntött, hogy másodévtől három barátnőjével lakásba költözik. A havi lakbérük fejenként 83 euró, ehhez 4–5 ezer dinár rezsiköltség társul.

– A lakásban minden adott: csend, saját konyha és mosógép, kényelmes tanulási és pihenési környezet. A kollégiumban ez hiányzott, így a váltás számomra óriási előrelépés. A lakásbérlés ideális körülményeket biztosít, de felelősségvállalásra is nevel. Megtanultam, hogyan kell fenntartani egy lakást, alkalmazkodni másokhoz és ez az önálló élet fontos leckéje. A főbérlőnk nagyon segítőkész, együttműködő, minden problémát gyorsan orvosol – mesélte Lovas Szofia, aki szerint a lakás nyugalma jelentősen hozzájárul a tanulmányi eredményeihez.

Az egyetemi évek lakhatási kérdései sokrétűek, de ez a periódus egyben az önálló életre való felkészülés fontos időszakát is jelenti. A kollégiumok nyüzsgő közösségi élete, a bérelt lakások nyugalma, az ingázás kihívásai vagy éppen a szülői ház kényelme mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a fiatalok életre szóló tapasztalatokat szerezzenek. Bár az anyagi lehetőségek gyakran meghatározóak a döntésekben, a legfontosabb, hogy az egyetemisták olyan környezetet találjanak, amely támogatja őket tanulmányaik és fejlődésük során.