2025. január 6., hétfő

A fehér köpeny színes lehetőségei

Ünnepel a Technológiai Kar – A jubileumról és a mérnöki pályáról Sörös Zitával beszélgettünk

Csodálom, amilyen magabiztosan mozognak a fehér köpenyeikben a hallgatók és a professzorok az Újvidéki Egyetem Technológiai Karának épületében. Jómagam ugyanis minden alkalommal útvesztőként élem meg a hosszú folyosókon sorakozó laboratóriumokat, kutatószobákat és irodákat. Legutóbb két emeletet is bebolyongtam az igencsak méretes épületben azért, hogy megtaláljam az egyik konferenciatermet. Így most már inkább az előcsarnokban várom Sörös Zitát, akit nemrégiben neveztek ki a 65 éves kar megbízott dékánjává. Azóta igencsak megszaporodtak a feladatai, mégis épp oly széles mosollyal érkezik felém, mint megismerkedésünkkor. Azok a személyek közé tartozik, akik megfertőzik az embert a megnyugtató kedvességükkel.

Most sem kell megszólalnia ahhoz, hogy máris otthonosan érezzem magam a közelében. Megnyugtat, hogy immár nem az emeletek labirintusába igyekszünk, hisz a dékáni hivatal a földszinten van. Négy professzor és három hallgató is leszólítja sürgős ügyek miatt, mire beérünk az irodájába. Láthatólag ki sem látszik a munkából, mégsem zökken ki a nyugalmából. Pillanatok alatt intézkedik, és kiderül, hogy mosolyával nem csak engem varázsol el: mindenki megnyugszik az odaadó figyelmességétől. Kisvártatva megtudom, hogy a habitusa révén érdemelte ki a megbízatását is. Kollégái ugyanis úgy vélik, hogy a kar kerek évfordulójához kapcsolódó teendőket leghatékonyabban prof. dr. Sörös Zita kezeli majd a számos hazai és nemzetközi jelentőségű projekt megvalósítása mellett.

– Az évfordulót a 12-es szám jegyében üljük meg: a 12. hónap 12. napján 12 órakor lesz az ünnepi gála. Valójában egész napos ünnepséget tervezünk: a délelőtt folyamán ugyanis várjuk azokat a kollégákat, akik a kar fennállásának első öt évében diplomáztak. Nagy örömmel fogadták a meghívásunkat: boldogan jönnek vissza, hogy találkozzanak az egykori kollégákkal, akikkel együtt hallgatták az előadásokat, gyakorlatoztak a laboratóriumokban. Aranydiplomát adunk át nekik az ünnepség keretében, majd délben kezdetét veszi a gála, amelyre az alapítóinkat is meghívtuk. Ezt követően szervezünk egy panelbeszélgetést arról, hogyan tudjuk alkalmazni a tudományos kutatások eredményeit az iparban. A hallgatóinknak emellett szervezünk egy szabadulószobás programot is. A fiatal kollégáink és kutatóink ugyanis fantáziadús feladatokat találtak ki a diákok számára, akiknek olyan rejtélyeket kell majd megoldaniuk, amelyek a vegyészethez kapcsolódnak. Így tudnak majd új nyomot találni és végül eljutni az ajándékig. A szabadulószobák megfejtése sok hallgatót megmozgatott, és jelentős számú csapat jelentkezett a másfél órás programra. Ennek kimondottan örültem, hisz elsősorban a diákjainkat ünnepeljük a 65 éves kar jubileumán.

Prof. dr. Sörös Zita (Ótos András felvétele)

Prof. dr. Sörös Zita (Ótos András felvétele)

Ha jól tudom, akkor ön is az újvidéki Technológiai Karon szerzett élelmiszeripari mérnöki diplomát. Ifjúként mi vonzotta a kutatás felé?

– Apukám vegyészmérnök volt, ő Belgrádban szerzett diplomát. Sajnos korán meghalt, és anyukám sugallta, hogy lépjek a nyomdokaiba. Nagybecskerekről származom ugyanis, ahol annak idején virágkorát élte az élelmiszeripar. Édesanyám úgy gondolta, hogy később talán könnyebben elhelyezkedek, ha a gimnázium után élelmiszeripari képesítést szerzek. Engem is vonzott a szak, de kíváncsi is voltam arra, hogy vajon mivel is foglalkozott édesapám. Így beiratkoztam a Technológiai Karra.

Hogy találta fel magát itt, Újvidéken?

– A kezdetektől szeretem azt a nyüzsgést, ami Újvidéket jellemzi. A tudásommal nem volt probléma, viszont magyar tannyelvű általános és középiskola után a nyelvhasználattal igen. Az első évben arra ment el a legtöbb időm, hogy a szakkifejezéseket szerbül is megtanuljam. De a következő években már sokkal könnyebb volt. Az alapképzést követően a diplomamunkámat 1996-ban dr. Gyura F. Julianna tanárnő mentorálásával készítettem el, és a mesteri fokozathoz, vagyis az akkori magiszteri címhez is ő segített a cukortechnológia tantárgyon. A professzoraim sugallatára új technológiai műveletekkel kezdtem foglalkozni, így került arra sor, hogy felvettem a kapcsolatot a Szent István Egyetemmel, amely ma már a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem nevet viseli. Akkoriban ugyanis a magyarországi egyetemek laboratóriumai sokkal jobb felszereléssel rendelkeztek a hazaiaknál. Így a doktorátusom kísérleti részét is ott készítettem: a membránszeparációs műveletek akkortájt új technológiának számítottak, és még gyerekcipőben járt a fejlesztésük. Ezek a technológiai eljárások ma már elterjedtek, és a víztisztításban, valamint a szörpök tisztításában is használják őket az iparban.

A doktori címhez vezető munkát már édesanyaként teljesítette.

– 2008-ban doktoráltam. Kicsit elhúzódott, mivel a gyerekeim még kicsik voltak, és évente két-három hónapot szakítottam arra, hogy Magyarországon folytassam a kutatást. Támogatott a férjem, a szülei és anyukám is: vigyáztak a gyerekekre, míg én dolgoztam. Közben a tanárnőm felajánlotta, hogy az akkori Oktatási, Tudományügyi és Technológiai Fejlesztési Minisztérium ösztöndíjasaként maradjak az egyetemen. Erre a legjobb hallgatók pályázhattak minden évben. Három évig voltam így asszisztens, majd a tanárnőm ajánlatára a dékán alkalmazott. Innentől pedig haladtam a megszokott lépcsőfokokon. Voltak nehezebb, és könnyebb időszakok is. Sokszor hoztam be magammal a gyerekeket is a laboratóriumba. Emlékszem, egy alkalommal meséltem nekik a munkámról, mutattam sorban a laboratóriumokat, és megígértem nekik, hogy majd játszadozhatunk kicsit a vegyszerekkel, amint felérünk az ötödik emeletre. Annyit magyaráztam, hogy Andor elfelejtette, hogy is nevezik a laboratóriumot. Felérve az akkor még kicsi fiam megkérdezte: „anya, ez a te istállód itt?”. Andor még ma is rajong a gazdaságért, szereti a politikát, úgyhogy ezen a területen találta meg magát 25 évesen. Dóra két évvel fiatalabb és jelenleg ötödéves orvostanhallgató: talán ő választott olyan hivatást, amely a legmesszebb áll tőlem. Viktor viszont még dönthet, hisz hetedik osztályos. Egyébként szereti a számítógépeket, és nagyon szeret néptáncolni: neki ez a fő foglalkozása jelenleg. Mára felnőttek a gyerekeim, így könnyebb megszervezni a mindennapokat.

Sörös Zita a membrános labor kialakítására a legbüszkébb (Ótos András felvétele)

Sörös Zita a membrános labor kialakítására a legbüszkébb (Ótos András felvétele)

Öt évvel ezelőtt tudományügyi dékánhelyettessé nevezték ki: milyen feladatokkal jár ez a megbízatás?

– A Technológiai Karon a dékánnak három helyettese van: egyikük a pénzügyekkel foglalkozik, másikuk az oktatással kapcsolatos feladatokat látja el, a tudományügyi dékánhelyettes viszont a projekteket kezeli. Elsősorban figyeli a felhívásokat, értesíti a lehetőségekről a kollektívát, a felvállalókat pedig segíti a pályázásban és a projektek megvalósításában is, de a kollégák igényei szerint továbbképzéseket is szervez. A legtöbb időt az adminisztráció veszi el: a projektek igazolása mellett jelentéseket kell készíteni az illetékes minisztériumnak és tartományi szerveknek is. Jelenleg a Technológiai Karnak 66 olyan professzora és asszisztense van, aki az oktatási területen dolgozik. Mindezek mellett, 67 kutatónk is van: a tudományügyi dékánhelyettesnek az ő munkájukról is gondoskodnia kell. Tudni kell, hogy akár az oktatási, akár a kutató területen dolgoznak az alkalmazottak, a rendes tanári fokozatig meghatározott időre alkalmazhatja a professzorokat és asszisztenseket a kar. Az állásra tehát folyamatosan pályázni kell: az egyetem pedig csak a meghatározott feltételek teljesítése esetén kéri fel újra a szakembereket az állásuk betöltésére. Az előrelépés kritériumaihoz tartoznak többek között a projektek írásai, a kutatómunka publikálása és az idézettség nemzetközi szinten. A bolognai rendszer bevezetésével, valamint az Európai Unió szabályzatának alkalmazásával megszaporodtak a projektek is, amelyek megvalósításával jelentősen felgyorsult a kar fejlődése is.

Nagyon sok projekt megvalósítását kísérte már végig. Melyik az, amely leginkább a szívéhez nőtt?

– A legkedvesebb számomra az első két projekt, amelyekben részt vettem és amelyeket még a tanárnőm vezetett. A minisztérium kiírására pályáztunk azzal a céllal, hogy kutatómunkát végezhessünk: az élelmiszeripari termékek rostokkal való dúsításának lehetőségeit kutattuk. Később bekapcsolódtam az új technológiai műveleteket alkalmazó kutatásba is, amely a membránszűréssel volt kapcsolatban. Akkoriban ugyanis már ez volt a szakterületem, az első szerelmem. Ekkor határoztam el azt is, hogy ki szeretnék alakítani egy membrános labort a karon. Húsz év után ezt sikerült is elérnünk a kollégáimmal együtt: a siker kulcsa a csapatmunka. Ma már négy membrán berendezésünk is van a laborszinttől a fél üzemi szintig. Rendszeresen fel is kérnek bennünket arra, hogy a helyszínen ellenőrizzük a vizet, szennyvizet, vagy éppen a cukorgyárban a közbeeső termékek elemzését végezzük el terepen.

Hány projekt megvalósításában vesz részt jelenleg a Technológiai Kar?

– Csaknem 60 projekten dolgozunk. Ebből négy a Horizon Europe program keretében valósul meg: milliós költségvetésű projektekről van szó, amelyekre nagyon büszkék vagyunk. Ezek egyikénél olyan tisztítási módszert fejlesztünk a membránszűréssel, amellyel az antibiotikumok, a rákkeltő anyagok, vagy az orvosságmaradványok is kiszűrhetőek az ivóvízből, szennyvízből, mert a hagyományos tisztítási módszerek már nem elegendőek. A hároméves kutatás folyamán összedolgoztunk a portugál kutatókkal is, és amikor sikerül lezárni a projektet, akkor mi leszünk az első központ a Balkánon és Közép-Európa területén, akik kidolgozták és alkalmazni tudják az említett rendszert. Emellett jelenleg két IPA-projektben is részt veszünk: az egyik a környezetvédelemről szól, a Tápláljuk a jövőt (Feeding Future) elnevezésű projekt viszont az életfogytiglani tanulás jelentőségét hangsúlyozza az élelmiszeriparban. A Technológiai Kar ugyanis kisebb karnak számít az Újvidéki Egyetemen, de számunkra nagyon fontos, hogy nemzetközileg elismertek maradjunk. Az élelmiszeripari szakunk például szerepel a Shanghai listán, két tanárunk viszont felkerült a Stanford listára.

Nemrégiben megbízott dékánná választották. Hogyan élte meg ezt?

– A kollégák úgy mérték fel a helyzetet, hogy a természetemből kifolyólag lehet, hogy én vagyok a legmegfelelőbb arra, hogy kezeljem a kar évfordulóját. Nehéz időszak áll ugyanis előttünk: a megvalósuló számos projekten túl vár ránk a tudományos és a tanügyi akkreditáció is. Ezek a kar működésének alapfeltételei, és az elkövetkező hét évre biztosítják a működésünket. Sok munka vár ránk tehát a jövőben: mindig készen kell állni a tárgyalásokra, és nyugodtan kezelni a helyzeteket.

Megbízott dékánként mit üzenne annak a fiatalnak, aki megáll a kar előtt a gimnáziumban szerzett diplomájával a kezében?

– Érdemes. Hisz a technológia nagyon színes. A gyárak mellett számtalan helyen dolgozhatnak azok, akik mérnöki képesítést szereznek. A karnak van például egy laboratóriuma, ahol kulturális örökségeket vizsgálnak a kutatók. Talán nem sokan gondolnak ebbe bele, de a restauráláshoz is szükség van technológusra. A lehetőségek széles körűek és izgalmasak. Érdemes hát belépni az épület ajtaján – szögezte le Sörös Zita, aki határozott kedvességgel kalauzolja diákjait is a kutatások útvesztőiben.

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás

Nyitókép: Szerda este Sörös Zita átvette Kasza Csongortól, az Európa Alapítvány elnökétől a Pázmány Péter-díjat (Forrás: Facebook/Vicsek Annamária)