Az ipari kifinomultsággal, mintegy futószalagon végrehajtott tömeggyilkosság végpontja az éjjel-nappal működő krematórium volt, ahol elégették a holttestet. Innen a holokauszt név, amely teljesen elégetettet jelent.
Hatmillió áldozat, kollektív bűnösség, egy szétszórtságban élő nép módszeres legyilkolása, út az összezsúfolt marhavagonokban a haláltáborig, onnan pedig a többségnek rögtön a gázkamrába – erről emlékezünk meg a holokauszt nemzetközi emléknapján, január 27-én. Az ipari kifinomultsággal, mintegy futószalagon végrehajtott tömeggyilkosság végpontja az éjjel-nappal működő krematórium volt, ahol elégették a holttesteket. Innen a holokauszt név, amely teljesen elégetettet jelent.
A kifejezés az angolból terjedt el világszerte a XX. század hetvenes éveiben a nácik és kollaboránsaik által végrehajtott, a Hitler nyomán cinikusan a „zsidókérdés végső megoldásának” (Endlösung der Judenfrage) nevezett zsidómészárlásra, melynek a legszörnyűbb szakasza a koncentrációs táborok földi poklában a második világháború idejére esett, 1941-től 1945 elejéig.
Az angol a latinból vette át a Vulgata bibliafordításában szereplő szót (holocaustum), amelynek a származási helye a Szeptuaginta, a Hetvenes fordítás, a héber Biblia első átültetése görög nyelvre. Ezzel a szóval fordították a – hagyomány szerint isteni sugallat hatása alatt dolgozó – görög fordítók az égőáldozati oltáron elégetett áldozatot jelölő héber kifejezést, amely magyarul teljesen elégetettet jelent, s amelyet a Károli-bibliafordítások alapján mi égőáldozat néven ismerünk.
Azért ecseteltem ilyen részletesen a holokauszt szó több mint kétezer éves múltra visszatekintő származási helyét, hogy kidomborítsam azt a döbbenetes erejű, szimbolikus jelentésű üzenetet, amely e fogalom használatában kifejeződik minden alkalommal az elhangzásakor anélkül, hogy ennek tudatában lennénk. Mit jelentett ugyanis eredetileg, a görög bibliafordításban szereplő holokauszt szó? Azt a Szent Sátor, majd a jeruzsálemi templom udvarának a közepén álló égőáldozati oltáron teljesen elégetett áldozatot, amelyet a zsidók tizenkét törzsének a tagja ajánlott fel az egyetlen élő istennek, hogy kiengesztelje őt bűnei miatt, ezáltal helyreállítsa vele a kapcsolatát. A felszáll jelentésű héber olah szó – amellyel a héber Biblia az égőáldozatot megnevezte – az elégetett felajánlás magasba, Égbe szálló füstjét jelölte, s így az Isten és ember között helyreállított kapcsolatot, a felajánlásnak az Úr részéről történő elfogadását jelképezte. A megölt, vérét ontott áldozati állat teljesen elégetett testmaradványai pedig azt, hogy az egyetlen Isten csak azt fogadhatja el emberi jóvátétel gyanánt, ami mentes minden anyagiastól, világiastól.
Van itt még legalább két dolog, amit témánk, a holokauszt szempontjából tudni érdemes a zsidó vallásnak e többnyire Mózes harmadik könyvében leírt áldozati gyakorlatáról. Az egyik, hogy a Biblia szerint az égőáldozati oltár tüzét a Szent Sátorban, majd az első salamoni templomban maga az Isten gyújtotta meg, s azután ezt a tüzet a levitáknak állandóan fenn kellett tartaniuk, az sohasem aludhatott ki. A másik, hogy a Szent Sátor, majd a jeruzsálemi templom udvarába, amelynek a közepén az égőáldozati oltár állott, egyedül csak a zsidó nép férfi tagjai léphettek be, az életével játszott, aki ezzel a pogányok közül megpróbálkozott.
A zsidók nem véletlenül nem az égőáldozatot jelző holokauszt szóval nevezik meg XX. századi nagy tragédiájukat. Hitük szerint ők még várják a Messiás eljövetelét, aki majd újjáépíti az egyetlen Isten jeruzsálemi templomát, amelyben újból be fogják mutatni az égőáldozatot az Úrnak. Ők a csapást jelentő soá szót használják, amelynek szintén van vallási konnotációja, hiszen ez alatt bibliai felfogásban egy olyan csapást érthetnek, amelyet az Isten enged meg a pusztító, sátáni erőknek végrehajtani választott népén, mert az letért a törvénykövetés útjáról.
A keresztény gondolkodásban az égőáldozat bűnt elvevő szerepét Jézus, a Krisztus vette át, aki jelképesen, az allegória nyelvén a vérét ontott húsvéti bárány. A nyugati, keresztény kultúrkörben ezért az égőáldozat szónak már csak mint a múlt túlhaladott áldozati gyakorlatának van jelentése. Emiatt használhatták a koncentrációs táborok krematóriumaira gondolva a haláltáborokban véghez vitt tömeggyilkosságokra.
Úgy sejtem, hogy nem tudatosan átgondoltan tették ezt, hanem csak ráéreztek a kifejezésben rejlő hallatlan erőre. A szó használata a koncentrációs táborok zsidómészárlására ugyanis kiemeli azt, hogy itt a szentségtörő kiforgatása, ellentétébe fordított sátáni utánzása ment végbe az Istennek bemutatott áldozatnak. Ez az, amit a Biblia pusztító utálatosságnak nevez, a kultikus cselekményben végrehajtott szentségtörést értve a vallási terminus alatt.
A kultikus cselekmény mögötti szimbolikát feltárva mi volt ugyanis az égőáldozati oltár tüze, amely mindig égett, és amelyet maga az Úr gyújtott meg? Isten bűnt elvevő, megtisztító tüze, amellyel a kapcsolatát helyreállítva vele magához emelte a bűn útjain tévelygő teremtményét, az embert. Mi volt a krematórium tüze? Az Úr ellenségének, a Sátánnak a tüze, aki az embergyűlölő szellem, s ennek megfelelően megölt embereket égettek abban a pokoli tűzben, mindenekelőtt az Úrhoz tartozókat, a választott nép tagjait. Kiknek az utasítására hajtották végre ezt a Ne ölj! parancsának ellenszegülő bűntettet? Azok parancsára, aki maguk is árjáknak, választott nép tagjainak tartották magukat (a Sátán kiválasztottjaiként) arra, hogy az erőszakot és az istenellenes, kiforgatott, önzésalapú berendezkedést elterjesszék katonai hódításaikkal az egész Földön. Nemcsak az áldozatbemutatásnak, hanem a választottság hitének is kirajzolódik tehát a sátáni ellentéte a holokausztban.
Az áldozatot felajánló oldaláról nézve is ugyanerre a következtetésre jutunk. Mit jelentett ugyanis az ember részéről az áldozat bemutatása? Tettei gyümölcseinek, azaz élete művének a felajánlását az Úrnak, és mivel véres áldozatról volt szó, ezért magát az élet felajánlását, önátadását is jelképezte az élet forrásának annak a részéről, aki választottnak, azaz az Úrhoz tartozónak tekintette magát. Mi jelentett ezzel szemben a haláltáborok futóláncszerűen végrehajtott tömegmészárlása? Az erőszak gyümölcseinek, a halálnak a felajánlását az örök halál urának, a Sátánnak annak a részéről, aki erőszakos tetteivel az Úr Ellenségének a szolgájává tette magát.
