A fejlődés láncszemei

Egymásra támaszkodva, együttműködve és egymás erősségeit támogatva lehet előre haladni – vallják Galambos Tibor, Krezić Anikó és Krizsán Andrea, a Magyar Szó munkatársai. Hozzáállásukért és az elvégzett beruházások koordinálásáért ugyanis ők kapták meg a szakszolgálat Beruházási Kiválósági Csapatdíját. Munkájuk a Magyar Szó 80 éves ünnepségén csúcsosodott ki, ugyanis akkor adták át rendeltetésének székházunkban a Vackor Magyar Iskoláskor Előtti Nevelő és Gyakorlóintézmény újvidéki tagozatát, a vendégeket pedig már az új multifunkcionális konferenciateremben fogadták. Közben már tervezik a projekt részeként beharangozott sajtó- és nyomdamúzeum megvalósítását is, valamint folytatni szeretnék a nyomdagépek korszerűsítését és az ingatlanok feltérképezését is. Mindezek megvalósulásához jó koordinációra, valamint stabil jogi és pénzügyi háttérre van szükség – hangsúlyozták mindhárman.

Pénzügyi segédigazgatóként Krezić Anikó áll helyt. Ő egyébként a hármas legidősebb tagja, és már 24 éve a Magyar Szónál dolgozik. Annak idején könyvelőként alkalmazták, majd főkönyvelő volt a nyomdában. Lépésről lépésre haladt: alkalmazása óta négy igazgatóval működött együtt. Segédigazgatónak 2022-ben nevezték ki.

– Szeretek a Magyar Szóban dolgozni: otthonosan érzem magam itt. Gyermekként mindig is arról álmodoztam, hogy egy nagyvállalatban helyezkedjek el. A kívánságom teljesült. A feladataim a kezdetektől a pénzügyekhez kapcsolódnak, így az évek alatt folyamatosan fejlődni tudtam: tapasztalatot szereztem és állandóan képeztem magam. Segédigazgatóként megszervezem a munkát a pénzügyi osztályon és kísérem a vállalat pénzügyeit. Ez manapság széleskörű megbízatást jelent. Az üzletelés ugyanis több szinten történik. Kísérni kell a befizetéseket, teljesíteni a beszerzők iránti kötelezettségeket, illetve az alkalmazottak béreit és egyéb juttatásait is felügyelni kell. A fizetések, valamint a hozzájuk kötődő adók és járulékok mellett ugyanis a különböző útiköltségeket is el kell számolni, ugyanakkor ismerni kell például a szerzői tiszteletdíjakhoz és a megbízatáson alapuló szerződésekhez kötődő eljárásokat is. Emellett a törvényes előírásoknak megfelelően heti, havi és évi pénzügyi jelentéseket is készítünk a munkatársaimmal. Nagy váltás volt a munkafolyamatban, amikor bevezették az elektronikus számlázást, valamint újították az általános forgalmi adó kezelését. Egyelőre még mindig olyan rendszerekről van szó ugyanis, amelyek fejlesztés alatt állnak – ismertette érdeklődésemre a feladatkörét a tapasztalt pénzügyes.

A Magyar Szóhoz régóta kötődik Galambos Tibor beruházásokért felelős segédigazgató is. Azok közé tartozik, akiket a szüleik már gyermekként rendszeresen magukkal cipeltek a Magyar Szóba, hisz itt dolgoztak.

– Anyukám több mint 40 évig a Magyar Szó munkatársa volt. Próbáltam az ő nyomdokaiba lépni és folytatni azt a munkát, amivel annak idején őt bízták meg. Sokat mesélt arról, milyen kihívásokkal találkozott nap mint nap, és hozzá hasonlóan én is kihívásként élem meg a munkám. Szerencsésnek érzem magam, hogy olyan dolgokat vihetek végbe, amelyek a befejezésükkel meg is maradnak és hasznosak lesznek a munkatársak számára. Már 15 éve itt dolgozom, és a Magyar Szót a második otthonomként élem meg. A pályafutásomat a biztonsági szolgálat koordinátoraként kezdtem, majd az ISO-szabványok alkalmazásával és ezek ügyvezetésével bíztak meg, később pedig a Minőségügyi Védelmi és Biztonsági Osztály vezetője lettem. Amikor elkezdődtek a beruházások a cégben, akkor felkértek, hogy a befektetéseket is foglaljam a munkakörömbe, hiszen az épület minden zegzugát ismerem. Az elmúlt időszakban tehát elsősorban a befektetések megvalósítását kísértem annak érdekében, hogy a munka zökkenőmentesen haladhasson, határidőn belül fejeződjön be és a kivitelezők minőségesen végezzék el a felújításokat. Persze ez nem egyéni munka: csapatban, egymásban megbízva tudtuk csak elvégezni – mutatott a munkatársai fontosságára Galambos Tibor, hozzátéve, úgy érzi, hogy eredményes és sikeres 2024-es év áll mögöttük.

Kollégája véleményét megerősítette Krizsán Andrea is, aki a jogi, emberi erőforrások és általános ügyek osztályának vezetője. Hármuk közül ő a „legfrissebb”, több szempontból is: egyrészt az örök optimizmusa teszi azzá, másrészt viszont nemrég, 2022 végén kezdett el dolgozni a Magyar Szóban.

– Az igazgatónővel, Erdődi Edvinával még az egyetemi évekből ismerjük egymást. Olyan odaadással, beleéléssel mesélt arról, hogy a Magyar Szóban mennyi minden történik, hogy magával ragadott a lelkesedése. Így igent mondtam, amikor megkérdezte, hogy szeretnék-e a csapat tagja lenni: jogászként tulajdonképpen azokat a feladatokat végzem, amelyeket Edvina teljesített a kinevezése előtt. A munkaköröm elég széleskörű, ugyanis minden munkafolyamat nálunk kezdődik és végződik is. Az alapszerződésektől a munka megfizettetésén keresztül a munkavállalók jogi dokumentációiig mindennel meg vagyunk bízva – mutatott rá a jogi ügyekkel foglalkozók feladatkörére Andrea.

Kíváncsi voltam, hogy az elmúlt évben mely feladatukat érezték a legnagyobb kihívásnak. Tibor ragadta magához a szót.

– Hosszú folyamat és rengeteg befektetett munka előzte meg azt, hogy december 20-án a Magyar Szó 80. évfordulóján sikerült megnyitnunk a Vackor újvidéki tagozatát, és a multifunkcionális konferenciatermünket is átadhattuk a rendeltetésének. Mindehhez azonban elsősorban arra volt szükség, hogy a székházunkból a nyomdagépeket áthelyezzük a második részlegünk felújított csarnokába. Számomra ez külön kihívás volt, hiszen a gépeink már rég elérték a nagykorúságukat, így nem volt egyszerű szétszerelni és összerakni őket úgy, hogy közben egyetlen munkát se veszítsünk el. Mégis sikerült úgy megszervezni és lebonyolítani a költözést, hogy a megrendelőink ezt sem a határidőket illetően, sem minőségben ne érezzék meg. A nyomda átköltöztetését 2023 év végére fejeztük be: ekkor kezdtünk bele az új tartalmak megvalósításába. Sikerült időben beszerezni az engedélyeket és a különböző jóváhagyásokat, így rövid időn belül, már 2024. március 18-án megkezdtük a kiüresedett épületrész felújítását. A munkálatok java tervszerűen haladt, így az óvoda részére fenntartott helyiségeket már az évforduló előtt befejeztük. A konferenciatermünkre is büszkék vagyunk: galéria résszel is rendelkezik, valamint a szimultán fordításhoz szükséges elzárt helyiségekkel is. Az alatta levő alagsorban jelenleg is folynak a munkálatok: itt kap majd helyet a nyomdamúzeum. A beruházásokat illetően mindenképp megemlíteném a nyomdagépeink újítását és a szolgáltatásaink bővítését. Ez is nagy kihívás volt: sikerült ugyanis részt vennünk egy csődeljárásban, és így olyan gépeket tudtunk megvásárolni, amelyekkel több osztály munkakörülményein is tudtunk javítani. Ami az újságok és más kiadványok nyomtatását illeti, a könyvkötészeti osztály is kapott új gépeket, az előkészület egy CTP gépet kapott, az ofszetnyomásunk viszont egy négyszínű B2-es géppel újult meg. Utóbbin egyebek között bélyegeket is tudunk nyomtatni, amelyeknél a minőség teljes prioritást élvez. Új termelési vonalként beindítottuk a dobozkészítést: immár a nyomtató mellett stancoló-, hajtogató- és ragasztógépünk is van. Nagy reményeket fűzünk ehhez a befektetéshez, hiszen az élelmiszer- és gyógyszeriparban mindig szükség lesz dobozokra. Így a jövőben ilyen irányban tervezünk terjeszkedni a piacon. Az említettek közül mindegyik nagy kihívás volt számomra, hiszen ha az egyik nem valósult volna meg a tervek szerint, akkor a következő már nem tudott volna a helyére kerülni – mutatott rá a fejlődéshez szükséges folyamatosság jelentőségére Tibor.
A csapatdíjasok kiemelték, hogy a munkálatok hátterében rengeteg utánajárás és papírmunka áll. A pénzügyekben elsődleges az előrelátás és a jó tervezés – emelte ki Anikó.

– Számomra az elmúlt évben a legnagyobb kihívást az általános forgalmi adóról szóló szabályozás egyik szegmense jelentette. Az előírásokat többféleképpen értelmezték a szakemberek, így végül a pénzügyminisztériumtól kértünk magyarázatot. Az illetékesek megerősítették, hogy mi értelmeztük jól a törvényt: ez nagyon jó érzéssel töltött el bennünket, hiszen igazolta felkészültségünket – emelte ki Anikó, hozzátéve, rengeteg odafigyelést igényelt a beruházásokhoz kapcsolódó pénzügyek követése is.

A befektetések jogi hátterét Andrea koordinálta.
– Naprakészek voltunk a csődeljárás folyamán is, és a gépek átköltöztetésénél is annak érdekében, hogy megteremtsük azokat a feltételeket, amelyek a 2024-es évre tervezett beruházásokhoz kellettek. A közbeszerzési eljárást is időben lebonyolítottuk, majd decemberig több szerződésmódosítással is alá kellett támasztani a munkálatokat ahhoz, hogy befejeződhessenek. A betontól kezdve az utolsó beépített csavarokig mindenről rendelkezünk dokumentumokkal. Számomra éppen a december jelentette a legnagyobb kihívást, mert akkor kellett beszerezni az összes engedélyt és jóváhagyást ahhoz, hogy a felújított épületrészeket át lehessen adni rendeltetésüknek. A végére egy hatalmas szekrény telt meg az ehhez fűződő papírokkal. Emellett az év végén vártak ránk a pályázatok elszámolásai is – mutatott rá Andrea, hangsúlyozva, hogy mindez nem valósulhatott volna meg, ha nem csapatként dolgoztak volna. – A csapat alatt nem csak hármunkra gondolok: az egész szakszolgálatnak nagy szerepe volt a fejlesztésekben. Mindenkinek időben el kellett végeznie a tőle várt feladatokat a saját munkakörében, hogy a projekt szoros határidejét tartani tudjuk. Mert legyünk őszinték: kilenc hónap alatt nem könnyű véghezvinni ilyen nagy projekteket. Egyrészt mindannyian maximálisan odatettük magunkat, másrészt viszont arra volt szükség, hogy teljes bizalmunk legyen egymás iránt úgy személyes vonatkozásban, mint szakmailag is. Amikor mindenki tudja, mi a munkája és maradéktalanul el is végzi azt, akkor a végén az eredmény sem marad el – magyarázta.

– Az pedig külön jólesik az embernek, ha a munkáját elismerik – szögezem le az évfordulókor átvett csapatdíjra terelve a szót. Először Andreától várok választ.

– Nagyon megörültem a díjnak. Úgy éreztem, hogy valóban a tőlem telhető maximumot nyújtottam az elmúlt évben. Rengeteg kihívással kellett szembe nézni, és sokszor teljesítettem olyan dolgokat is, amikről magam sem tudtam, hogy képes vagyok rá. Az pedig igazán megtisztelőnek éreztem, hogy mindezt mások is így látják, és az igazgatónő is méltányolta a befektetett munkánkat – mondta Andrea. Anikóra tekintettem.

– Valóban különleges volt az a nap: ünnepélyesnek és méltóságteljesnek éreztem egyszerre. Büszke voltam arra, hogy a csapat tagja vagyok: mint egy láncszem, vagy a kirakós egy eleme. A csapatnak, amely megfelelő vezetéssel egy ilyen nagy projektet is képes volt megvalósítani. Valóban hiszek abban, hogy kizárólag a csapatmunka lehet célravezető, és abban is, hogy közös erővel, egymást támogatva és segítve tudjuk megvalósítani a terveket. Ahogyan azt is vallom, hogy a csapat minden tagja egyformán fontos – fejezte ki érzéseit Anikó. Tibor viszont már a jövőről beszélt.
– A díj motiváló erőként hat rám. Sokszor azon kapom magam, amikor hazamegyek, azon gondolkodom, hogyan lehet tovább fejlődni, korszerűsíteni, még több hasznos dolgot vinni a munkatársak mindennapjaiba. Számomra ugyanis a legfontosabb az, hogy jobb feltételeket biztosítsunk a munkához. Nem az egyéni sikeremnek örülök a legjobban, sokkal inkább az tesz boldoggá, ha valaki megörül annak, hogy kapott egy új munkaruhát, vagy 20 év után sikerül végre felszerelni a csarnokot hűtőrendszerrel, vagy a sokáig sárban döcögő targoncák már betonozott udvaron közlekedhetnek... Ez tölt fel energiával és hajt afelé, hogy többet próbáljunk meg kihozni abból, amivel rendelkezünk. Ugyanakkor az is fontos számomra, hogy a tartalmak bővítésével a magyar közösséget is próbáljuk szolgálni – hangsúlyozta.

A jövőt illetőn azt kértem a beszélgetőtársaimtól, hogy fogalmazzák meg egy mondatban azt, ami először eszükbe jut, ha 2025-öt említem. Andrea gondolkozás nélkül válaszolt:

– Ingatlanok. A Magyar Szó tulajdonában ugyanis számos olyan ingatlan van, amelynek rendezetlen a helyzete. A tervek szerint idén ezeknek a háttér-dokumentációját rendezzük, majd ez alapján feltérképezzük, hogy mit tudunk tenni, milyen beruházásokra lenne szükség ezen a téren.

Anikó kimértebben reagált a kérdésemre:

– A pénzügyek terén február végéig még a 2024-es év zárszámadásai és jelentései határozzák meg a mindennapokat. Ezt követően a megérdemelt szabadságok következnek, majd újult erővel indulunk az új sikerek felé – válaszolta mosolyogva.
Csapattársaihoz hasonlóan Tibor is öntudatosan felelt: azonnal a sajtó- és nyomdamúzeum megnyitását említette, majd hozzátette, nem egyéni érdekeket szeretnének szolgálni.

– Szeretnénk éreztetni a munkatársakkal is, hogy azért vagyunk itt, hogy az összefogást és az összetartozást szolgáljuk. Szeretnénk folyamatosan előre haladni, és olyan fényt adni a Magyar Szónak, ami megilleti – hangsúlyozta a beruházásokért felelős segédigazgató.