A kétszázhetvenötödik

Topolya idén ünnepli újratelepítésének 275. évfordulóját. Az első telepesek után, akik szerződéssel érkeztek, minden évben érkezett néhány család az akkori Topolya-puszta területére, amely legelőként volt kiadva, és a péterváradi sáncokhoz tartozott. Mivel a földek nem voltak feltörve, a telepeseknek szerszámokra, ökrökre és lovakra volt szükségük a földek megmunkálásához. Azok, akik idejöttek, jobbára mezőgazdasággal foglalkoztak, majd lassan kialakult a kézművesség is. Kezdetben nagy gondot jelentett az épületanyag hiánya, ezért a lakóépületekhez kaptak fát a családok, hogy tudjanak építkezni.

Topolya betelepítésének 275. évfordulója egy újabb mérföldkő, amely arra sarkallhat bennünket, hogy átgondoljuk, honnan származunk, kik voltak őseink és mi mindent köszönhetünk nekik. Tomik Nimród topolyai történésszel, helytörténet-kutatóval az újratelepítésről, valamint a jeles évfordulóról való megemlékezéssel kapcsolatos tervekről beszélgettünk.

Topolya elnevezésével kapcsolatban rendelkezünk-e pontos információkkal?

– A település elnevezésével kapcsolatban két lehetséges magyarázat van. Az egyik, ami a szláv hangzású topolyfát, azaz nyírfát jelent, viszont több leírás szerint a környéken mindig is kevés volt az erdő, valamint a faanyag, és emiatt kétséges, hogy a fáról kapta volna-e az elnevezését; a másik pedig a toportyán, ami az aranysakál népies megnevezése – régebben, amikor a vidék láposabb volt, számtalan sakál élt itt, és a mai napig is él, ugyan már nem olyan nagy számban. Az első írásos emlék 1462-ből származik, amikor Mátyás király édesanyjának, Szilágyi Erzsébetnek több települést ajándékozott, köztük Fybaychot, a mai Topolyát is, azonban ez a nézet ma igencsak megkérdőjelezhető. Kétségbe vonható, hogy Fybaych ugyancsak Topolyát jelentett-e, hiszen 1462 után párhuzamosan szerepel egyes írásokban Fybaych és Topolya is. Felvetődik a kérdés, hogy a kettő lehet-e ugyanaz a település, mivel a lakosság teljesen kicserélődik az 1750-es betelepítéssel. Ezzel a kérdéssel legelőször dr. Hadzsy János orvos foglalkozott a XIX. század végén.

Mióta lakott terület településünk?

– Az őskorban is lakott terület volt, de ókori leleteket is találtak a régészek. A kora középkorban szarmaták és avarok, majd honfoglalás kori magyarok is lakták. Régészeti leletekben gazdag a Topolyai-tópart környéke, az 1970-es évek elején, amikor elkezdték ásni a tónak a medrét – ahol korábban kisebb tavacska volt, és ezt a nagyobbat azért hozták létre, hogy tudjanak belőle locsolni –, számos leletet találtak. A már említett Fybaych a török adóösszeírás, azaz a defterek szerint folyamatosan lakott rész volt, az egyházi iratokban az is benne van, hogy mennyi adót szedtek be. A Mátyás király halála utáni években a törökök elfoglalták ezt a területet. Sokan elmenekültek előlük, közrejátszott a kettős adózás is, mivel nem volt letisztázva, kihez tartozik ez a rész, így a törökök és a magyarok is megfizettették az adót. Ami fontos, hogy több templom is volt a mai Topolya területén, az itt élők katolikus vallásúak voltak, viszont a török időkből származó feljegyzések szerint valószínűleg iszlám vallású lakosság is élt itt, ugyan nem hosszú ideig. A török elöli menekülés miatt tehát a topolyai rész is elnéptelenedett. Tovább rontott a helyzeten az 1703 és 1711 között zajló Rákóczi-féle szabadságharc, mivel végigpusztították ezt a térséget, és gyakorlatilag az 1700-as évek első felében Topolyát csak pusztaként említették.

Mely időszakból származik az első írásos emlék, amelyben településként említik Topolyát?

– A kalocsai érsekség 1543-as dézsmalajstromában Topola néven említi a települést. Arról, hogy milyen nemzetiségűek éltek itt, nincsenek pontos adataink egészen az 1750 előtti évekig. Teljesen önálló település lehetett, az itt élők mezőgazdasággal foglalkoztak, egy kis száraz malmuk biztosan volt, hogy tudjanak őrölni, mert a kenyérsütés sokkal régebbre nyúlik vissza, azt viszont, hogy kézművesség kialakult volna 1750 előtt, nem hiszem. Érdekesség, hogy a Krivaj folyó szabályozása előtt, még az 1800-as évek elején egy kis sziget húzódott a mai stadiontól egészen a város központjáig. Ezen a szigeten több mint 20 ház volt nyilvántartva és adót is fizettek. Topolya arculatához tehát egy szigetecske is tartozott.

Grassalkovich Antal kamarai elnök Bács–Bodrog vármegye telepítésekor Topolya-pusztát az elsők között jelölte ki, majd 1750-ben Csizovszki Ferenc szabados vezetése alatt megindult a betelepítés.

– Azt tudni kell, hogy Topolya-puszta legelőként volt kiadva, és a péterváradi sáncokhoz tartozott. A bécsi udvar azon gondolkodott, hogy telepítsen-e ide embereket vagy továbbra is maradjon legelő, mivel nem volt biztos, hogy az emberek több adót fognak fizetni, mint amennyi a kaszálóval bejön. Ezek a földek nem voltak feltörve, és amikor megérkeztek ide a telepesek, egyrészt szerszámokra, ökrökre és lovakra volt szükségük a földek megmunkálásához. Az első néhány telepes után, akik szerződéssel érkeztek – ami azt jelentette, hogy négy évig nem kellett adót fizetniük –, minden évben érkezett ide néhány család. Az engedély, amelyet Grassalkovich adott ki, kétszáz magyar és szlovák római katolikus vallású családra vonatkozott. Ezek az emberek mélyen vallásosak voltak, és az imaház volt az első, amit a házuk mellett építettek. Mivel 1755-ig nem volt a topolyaiaknak papjuk, Szabadkáról jöttek ferences rendi szerzetesek istentiszteletet tartani. Az első templomot 1764-ben építették, napjainkig 20 pap szolgált, jelenleg ft. Szakály József esperesplébános teljesít szolgálatot Topolyán. Vannak feljegyzések az első 10 családról, akik ideköltöztek, leírták mivel rendelkeznek, mennyi gabona, jószág és ló van a birtokukban. Kezdetben és a későbbiekben is nagy gondot jelentett az épületanyag hiánya, ezért a lakóépületekhez kaptak fát a családok, hogy tudjanak építkezni. Kis vert falú házakat vagy földbe vájt viskókat építettek. Topolya arculata ekkor úgy nézett ki, hogy a mai központ már akkor is központ volt, fontos volt az ivóvíz kérdése is. Azok, akik idejöttek, döntő többségében mezőgazdasággal foglalkoztak, majd lassan kialakult a kézművesség is, de kizárólag olyan, amilyenre szükség volt, tehát szűcs, cipész, kovács és bognár, akik szekereket és kocsikat is készítettek – Topolya később a szekérkészítésről vált híressé. Fordulópontot jelentett 1800, amikor Topolyára kerül a Kray család. Számukra azért volt fontos, mert kamarai birtok volt, tehát közvetlenül a császárhoz tartozó birtok, több mint tizenháromezer hold földdel. Kray Pál a bárói rang mellett birtokot is szeretett volna, mert a föld nem járt automatikusan a nemesi cím mellé.

Dióhéjban, mit kell tudnunk a Kray családról?

– Morvaországi származásúak, a felmenőiket 1630-ig tudjuk visszakövetni. Pál, a család legismertebb tagja, Késmárkon született 1735-ben. A család 1800-ban érkezett Topolyára, és azonnal el is kezdték építtetni a kastélyt, ami ma a múzeumnak ad otthont. Ez a legrégebbi épületünk. A család már 1802-ben beköltözött a kastélyába, és az ő megérkezésükkel központosult az egész mezőgazdaság. Minden földet ők sem műveltek meg, hanem az itt élő jobbágyaknak adták ki, akiknek általában nem volt pénzük, így egyebek mellett kötelező robotmunkával tudták le a bérezést. Megvolt, hogy a jobbágyoknak mennyit kellett egy évben fuvarozniuk, szántaniuk. Ez 52 nap lovasmunkát, valamint 100 napnyi fizikai munkát jelentett. Állítólag a Krayok és később a Zichyek sem használták ki azt, hogy a jobbágyok az összes megszabott napot ledolgozzák. A Krayok több mint tizenháromezer hold földet kaptak, volt, amit kiadtak bérbe, a legelőket is, és így is annyi vagyonuk jött be évente, hogy az akkori Királyi Magyarországon bekerültek a harminc leggazdagabb család közé. Ez azért is volt fontos, mert a rangjuk mellett ekkora vagyonnal rendelkezve a legmagasabb körökből tudtak házastársat választani maguknak. Azzal, hogy a Krayok idejöttek Topolyára, még most is a topolyai kataszteri község a legnagyobb, mert erőskezűek voltak.

Elmondhatjuk, hogy báró Kray Pálnak és családjának köszönhetően városunk az 1800-as években aranykorát élte. Mit köszönhetünk az Európa-hírű családnak?

– Nekik köszönhetjük a mezővárosi rangot, a vásárt, és azt, hogy Topolya a környező településekhez képest ki tudott emelkedni, gyorsabban tudott fejlődni, a polgárság kialakulása is látványosabban ment végbe például Csantavérhez, Kishegyeshez vagy Bácskossuthfalvához képest. A Krayokkal több kertész, lovász, borászattal foglalkozó szakember érkezett, ezzel egyetemben kutyaidomár is jött, mivel Kray János, Pál és Borbála fia, a lovakat, a galambokat és a kutyákat is nagyon szerette és tartotta is őket. János közismert volt arról, hogy amihez hozzáfogott, azt mindig nagy lelkesedéssel csinálta. Egyébként Karkatúron (Mityunovó) a mai focipályát agárfuttatásra használták, a legjobb bácskai agarak is mind itt voltak Topolyán. Fontos volt a bor készítésének a tudománya, amellyel összhangban a mezőgazdaság is gyorsan fejlődött.

Mikor szervezték meg az első vásárt, amely mai is fontos eseménynek számít Topolyán?

– Topolya 1806-ban lett mezőváros. A mezőváros ugyan nem városi rangot jelentett, viszont a környékbeli települések közül kiemelkedett, és ezért lett később járási központ, fejlettségben és népességben is megelőzve a többi települést. A legnagyobb előnye pedig a vásár volt. Azt nem tudjuk biztosan, hogy 1806-ban tartottak-e már vásárokat, de 1807-ben már biztosan, amelyekre Szent Apollónia ünnepén, Szent Margit, valamint Szent Szeráfi Ferenc napján került sor. Fontos eseménynek számított, mert eljöttek a mesteremberek, a kereskedők, akik el tudták adni a portékáikat, az embereknek nem kellett távolabbi településekre menniük, hanem helyben tudtak vásárolni. Ezekben az időkben Topolyának négyezer lakosa volt. A topolyai vásár a régióban a legnépesebbnek számított, s a mai napig is a legerősebb vásár. A vásártartásra magától a császártól kellett engedélyt kérni, ezért volt jó a Krayok kapcsolata, hiszen ők személyesen ismerték a császárt. A vásártartáshoz tartozik az utak kialakítása is. Az első utat a vasúttól a kálváriáig kövezték le, tehát ez volt a mai Fő utca, ami anyagszállítás szempontjából is fontos volt. Téglagyárak jöttek létre, és attól kezdve megjelentek a kemény építésű házak is, elsősorban a Fő utcán. Üzletek alakultak ki, megjelent a gyarmatáru is. Ami még érdekesség, hogy a mai múzeum melletti részen az 1870-es években a Zichy család zárdaiskolát, úgynevezett nénék iskoláját építtetett; a tér az 1980-as években is tele volt az épület romjaival, mert 1945 után, miután államosították, tönkrement. Ott alakították ki azt a teret, amit még korábban embervásártérnek hívtak. A bandagazdákkal egyeztek meg a tehetősebb parasztgazdák és a nagybirtokosok intézői, akiknek munkaerőre, napszámosokra volt szükségük, ott válogatták ki a munkára az embereket.

Mióta működik Topolyán a vasútállomás?

– Az 1860-as években Topolya kegyura, Zichy Nepomuki János több alkalommal is felszólalt a budapesti parlamentben, hogy a Budapest–Zimony vasútvonalnak Topolya is az egyik állomása legyen, ez az áruszállítás miatt rendkívül fontos volt. A topolyaiak különben féltek a vasúttól, azonban ez előnyt jelentett a település számára.

A városra rótt sors, a történelem alakulása mennyiben alakította az itt élők nemzeti összetételét, illetve magát a várost?

– Az 1910-es népszámlálási adatok szerint Topolyának közel 12.500 lakosa volt, abból 12.000 magyar, 500 zsidó, akik magyar anyanyelvűnek vallották magukat, de vallásukat tekintve izraeliták voltak, emellett 36 szerb élt a városban. Ez egy színmagyar település volt. A két világháború között, 1922/23-ban telepes falvakat hoztak létre: ezeket a telepes falvakat a korábbi földbirtokosok birtokain helyezték el, tehát akinek volt hat-, hét- vagy akár tízezer hold földje, abból csak ezret hagytak, a többit pedig szétosztották javarészt a szerb ajkú veteránok, katonák között, és azokból a telepes falvakból jöttek be a városba, valamint vasúti vezetők, illetve rendőrök is érkeztek, gyakorlatilag ők voltak az első szerbek városunkban. Ez azonban más településeken is így volt.

A XX. században jelentős urbanizáción esett át a város. Mennyiben változtatta meg a város arculatát, illetve milyen hozadékai voltak ennek a fejlődésnek?

– Ami gond, hogy a régi épületek eltűntek Topolyáról, gondolok itt a településre jellemző napsugaras boltozatú házakra, amelyeket ma már csak elvétve lehet látni. Egyébként négy emeletes épület volt a XX. század legelején Topolyán: a legelső emeletes építmény a Kray-kastély, utána építették a mai közjegyző épületét, ahol egykor a járási bíróság volt, a Bühner-féle Kaszinó szálló volt a harmadik, és 1912-ben adták át a ma Csáki Lajos nevet viselő általános iskolát. Topolya szépen lassan fejlődött. A városháza a központban kapott helyet, amelyet 1888-ban építettek, majd 1961-ben le is bontottak. De a fürdőknek is ez volt a sorsuk, amiket építettek, tönkre is mentek. Amelyekről tudunk, az a Dudás-féle, a Pataki-féle, valamint a templommal szemben állt egy gőzfürdő is. Az első Vénusz-fürdőt 1933-ban nyitották meg. Ennek a helyén építették újjá 1981-ben, azóta azonban sajnos ezt is lebontották. Topolyán az az egy gond, hogy ahogyan telnek-múlnak az évek, a régi épületek karbantartására nem fordítunk elég figyelmet. Reméljük, innentől kezdve jobban odafigyelünk majd a meglévő épületeinkre!

Amennyiben napjainkat nézzük, miben fejlődött leginkább Topolya?

– Az elmúlt 10 évben a leglátványosabb és legnagyobb fejlődés a sport terén történt. Pontosan azért, mert megépült az akadémia, a stadion, ami a legmodernebb az egész országban. Mondhatni országos, szinte Európa-hírűvé tette Topolyát, hiszen nemzetközi mérkőzéseket is játszanak itt, ezáltal Topolya felkerült a sport térképére. Emellett az új városháza és az újjáépített fürdő korszerű küllemével Topolya városias jellege lassan alakot ölt.

Az újratelepítés kapcsán terveznek-e előadásokat vagy más eseményeket szervezni?

– Topolya újratelepítésének évfordulója alkalmából szerettem volna bekapcsolni minél több helytörténet-kutatót meg történészt, hogy közösen kutassunk, publikáljunk, majd elő is adjunk Topolya történetéből. Alakult egy csoport, amelynek tagjai a topolyai Film-Múzeum civil szervezetből és a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaságból kerültek ki, és nemrégiben megtartottuk az első gyűlésünket is, ami Pastyik László vezetésével, Nagy Tibor, Radaković Marina, Derkovity Anetta, Német Klaudió, Nagyidei Márk, Rác Richárd, ft. Szakály József esperesplébános és jómagam részvételével zajlott. Célunk, hogy a városnaptól, tehát szeptembertől több előadást is tartsunk magáról Topolyáról, az őskortól, az első és a második világháborún át egészen a napjainkig. Szeretnénk, ha helyi irodalmárok, képzőművészek is csatlakoznának a kezdeményezésünkhöz, hogy az emberek még átfogóbb képet kapjanak a településről, amelyben élnek. Az előadás-sorozatok első állomása egy előadással egybekötött könyvbemutató lesz. Kutatásainknak köszönhetően eljutottunk a Kray család ma is élő leszármazottjához gróf Nádasdy Borbálához, aki ellátogat majd városunkba.